Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.
Ülésnapok - 1892-122
122. országos ülés 1992. deceember 14-én, szerdán. I mat akarjuk megvárni, hogy a tények alapján mondhassunk eljárásáról ítéletet. Én az ő költségvetését most nem fogadom el, hanem csatlakozom gr. Apponyi Albert határozati javaslatához. (Élénk helyeslés és éljenzés a baloldalon.) Elnök: T. ház! Horváth Gyula képviselő ár kíván személyes megtámadtatás czímén szólni. (Halljuk! Halljuk!) Horváth Gynla: T. ház! Személyes kérdésben, a mennyiben személyemre történt hivatkozás, kérem a t. házat, méltóztassék megengedni, hogy igen röviden nyilatkozhassam. (Halljuk! Halljuk!) En, t. ház, egyáltalán nem tartom szerencsés dolognak, ha felekezeti kérdésekben más felekezetekhez tartozó egyének véleményt mon danák akár a parlamentben, akár másutt. Már több alkalommal hallottam a komáromi jubiláris ünnepeken mondottak különböző módon való interpretálását, még pedig olyképen, a mi a valóságnak meg nem felelt. (Zaj.) Komáromban nem történt más, minthogy a protestansok,illetőlega reformátusok elmentek olyan férfiúhoz jubileumának a megünneplésére, akit a protestansügyek vezetésében mindig elől és önfeláldozóan láttak munkálkodni. Voltak ott olyanok — és nem egyedül én voltam — a kik politikai tekintetben az illetővel nem értettek egyet, de a kik azért a vallásügyek terén szerzett érdemeit tagadni nem akarták és az iránt való elismerésüket nyilvánítani kötelességüknek tartották. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezen ünnep alkalmával a hivatalos nyilatkozatok egyikében sem foglaltatott egyéb — ha elolvassa a képviselő úr, maga meg fog győződni — mint az államhatalom, a törvények respectálása mellett hangsúlyozása annak, hogy a felekezeti érdekeket nem szabad háborúba vinni az állam javára, nem szabad a felekezeti érdekekért háborút provocálni. (Élénk helyeslés több felől.) Ez a nyilatkozata éppen a jubileum alkalmával ünnepelt férfiúnak vitt engem arra, hogy kinyilatkoztassam ott — s ettől ma sem tágítok — hogy míg ez úton halad, ezen politikájában mindig követem. (Helyeslés több felől) Történt azonban egy más dolog is. Volt t. i. egy püspöki jelentés, mely annak a felekezetnek belügyére vonatkozott, mely ép úgy, mint a katholikus püspökök ülésének határozatai és az azokra vonatkozó jelentések, nem arra volt szánva, hogy a nyilvánosság megbírálása elé vitessék. Abban igenis foglaltatott egy oly kifejezés, melyet első sorban magok a protestánsok ítéltek el. Voltak olyanok, kiknek érdekében állott ez alkalomból azt a hibát, melyet talán magok követtek el, hogy t. i. felekezeti háborút keltettek, abból az alkalomból deriválva azt mondani: addig, míg egyfelől a béke hangoztattatott, addig Komáromban megüzenték a háborút. Ha valaha jogosiílatlan támadásra kerestek ürügyet, ez alkalommal az a szerencsétlen jelentés volt az ürügy. (Élénk helyeslés több felöl.) De mindenki, a ki igazságosan és objeetive bírálja meg a dolgot s ily kérdésekben nem vezetteti magát személyes tekintetektől, tudja, hogy ott ugyan a protestánsok nem üzentek háborút, hanem akarták akkor, mint ma, az ország békéjét és a nemzet javát. (Élénk helyeslés és tetszés több felől.) Ezt akartam elmondani. Hock János: Személyes kérdésben és szavaim félremagyarázása czímén kérek szót. (Zaj.) Mindenesetre illetékes interpretatornak ismerem el azt az egyént, a kit elfogultság és párttekintet nem vezet, de a ki, mint a komáromi ünnepen résztvett protestáns ember, felvilágosítást nyújthat. Sohasem vontam kétségbe, hogy az odagyűlt protestánsok egyházuk ügyét akarták szolgálni, ott megbeszélték az egyházuk kormányzatához tartozó ügyeket és nem is veszem rossz néven, hogy a protestánsok saját egyházuk ügyeiben buzgólkodnak. Én csak azt mondtam, hogy ezt az alkalmat akarta felhasználni Tisza Kálmán arra, hogy magát társadalmilag lehetőleg reaktiválhassa. (Zaj. Ellenmondás jobb felől. Felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Ez úgy van!) E tekintetben pedig illetékes interpretatornak nem ismerhetem el még Horváth Gyula képviselőtársamat sem, mert ez a felfogás már egyéni meggyőződés terére játszik át és én nekem véleményemet egy ember törekvéséről más szempontból is lehet concipiálni, mint t. képviselőtársamnak. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) A mi pedig azt illeti, hogy Tisza Kálmán, mint protestáns ott résztvett: ezért őt támadni nem akartam, mert irigylem, mint katholicus ember, hogy vannak a pi otestausoknak oly kiváló férfiai, kik nyilt homlokkal mernek sikra szállani vallásuk igazságai mellett (Élénk helyeslés több felől.) és nem félnek attól, hogy akár ultramontanoknak, akár reactionariusoknak nevezik őket. (Élénk helyeslés több felől) De egyúttal eonsíatálni akarom azt is, hogy míg e házban mindenkor tetszéssel találkozik az a férfias független nyilatkozat, mely a protestáns érdekek védelmére szót emel, (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) hogyha katholikus ember megnyilatkozik, legelső szavában bocsánatot kell kérnie, hogy ő katholikus. (Zajos felkiáltások több oldalról: Igaz ! Úgy van ! Zaj.) Elnök: Miután az idő előrehaladt, javaslom a t. háznak, hogy a tanácskozás folytatását a jövő ülésre tegyük át. (Helyeslés. Zaj.) Következnek az interpellációk. Molnár Antal jegyző : Bessenyey Ferencz ! Bessenyey Ferencz: T. ház! Délmagyar országon az egyes folyamok kiáradása által ama vidék gazdasági érdekei igen sokat szenvedtek.
