Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-122

gg 122, országos Illés 1892. äeozember H-én, szerdán. Már a hatvanas évek első felében megkezdődött a Temes-folyam szabályozása. Később, jelesül a hetvenes évek elején, midőn a hosszá téli esőzések folytán a dél magyarországi vizek úgyszólván permanens áradással tették tönkre Temesés Torontálmegye legnevezetesebb részeit, meg indult a mozgalom az iránt, hogy a Tetnes és Béga, valamint ezek mellékfolyói és csatornái egyöntetű elvek alapján szabályoztassanak. Ezen mozgalomnak eredménye volt a Temes Béga völgyvidéki vízszabályozási társulat megalakulása, Legkevésbbé sem akarok visszaélni a t. ház türelmével s így nem engedhetem meg magamnak, hogy kiterjeszkedjem mindazon hibákra és visz szásságokra, melyek már a társulat megalakulásakor elkövettettek, de hogy felszólalásom szükségét mégis megokoljam, rá kell mutatnom egyes incorrect és törvényesség szempontjából kifogá solható eljárásra, a mely ama vidék gazdasági érdekeit csaknem illusoriussá tette. (Halljuk! Halljuk l) A hogy a társulat megalakult, az ártérbevallás vette kezdetét, a mely igazságos és biztos alapú annál kevésbé lehetett, mivel egyesek, különösen községek azon hiszemben voltak, hogy az ártéri bevallás adóleszállításnak képezen di alapját és míg így egyesek oly területeket is vallottak be, a melyek árviz által sohasem boríttattak el, addig mások viszont vagy semmit, vagy tényleg árviz által elborított területnek csak igen csekély részét vallották be. A jóhiszeműségből támadt ezen hibák csak növeltettek a társulat által követett abbeli eljárás által, hogy míg az első osztályba soroztattak a legmagasabb, tehát legbiztosabb területek és ezek adóztattak meg a legalacsonyabb járulékkal, addig a hatodik osztályba vétettek a legalacsonyabbak, tehát a talaj-, fakadó- és árvizeknek kitett területek és ezek az első osztályban fizetett földjáradék hatszorosával lettek megadóztatva. Fokozta a szerencsétlenséget még inkább az, hogy az ártér műszaki munkálata egyes vállalkozóknak adatott ki és pedig akként, hogy az illető vállalkozó nemcsak bizonyos meghatározott fizetésben részesült, hanem még az általa fejlesztett ártéri többlet után is bizonyos jutalmat kapott. Ez az eljárás kiaknáztatott először azért, hogy minél tovább tartson a munka, vagyis hogy minél tovább élvezze az illető vállalkozó a fize test; másodszor azért, hogy minél nagyobb ártér vonassék be a munkálatokba, hogy aztán annál nagyobb legyen a jutalom. Ezen eljárás folytán bevonatott összesen 689.328 katastralis hold az ártérbe, melyből kormánybiztosi és alispáni végérvényes határozatokkal kihasíttatott 26í.598 katasztrális hold terület, tehát a külön jutalom mellett fejlesztett ártérnek mintegy 40°/oa. Pedig hogy az illető társulat autonóm gazdálkodása idejében pénzügyi viszonyaink nem valami kedvezők voltak, arra nézve bátor vagyok csak egy rövid passust felolvasni azon jelentésből, melyet maga a temes-bégavölgyi vízszabályozási társulat adott ki. Ebben a társulat a következőket mondja: »A kölcsön beszerzésénél sem volt szerencsésebb a társulat, mert a pénzügyi viszonyok a lehető legkedvezőtlenebbek voltak, úgy, hogy az osztrák általános földhitelintézettől 1873. évben felvett hat millió arany frt kölcsönből a társulat árkülönbözet czímén 962.167 forint 20 krt vesztett és részére 5,037.382 frt 80 kr. folyósíttatott, de minthogy a társulat a kölcsönző intézetet megillető amunításokat több évekig ki nem vetette, ezen czímen is 1,209.780 forint 21 krt vont le a kölcsönző intézet, úgy, hogy a társulat hatmillió aranyforint helyett tényleg 3,8^8.052 forint 59 krt kapott készpénzben papirosban.« Azt hiszem, t. ház, hogy magának a társulatnak ezen beismerése eléggé megvilágítja azon gazdálkodást, mely akkor uralkodott s egyszersmind azon lelkiismeretességet, melyet a társulat az ártérbe bevont birtokosok és községek érdeke iránt tanúsított. De, t. ház, nem kívánok recriminálni, mert az, a ki segíteni kíván, nem recriminál. Végre belátta a társulat, hogy ezen pénzügyi műveleteivel a tönk szélére jut. Az 1881-ik évben tartott közgyűlésen azon kérelmét terjesztette elő, hogy miként ez más folyóknál is megtörtént, a Temes-Bégavölgyi viz^zabályozó társulat is állami kezelésbe vétessék. E kérelem folytán hozatott meg az 1882 : XXVI. t.-cz., melylyel ezen társulat ügyeinek későbbi törvényes intézése, államilag leendő ellátása kimondatott. Tagadhatatlan az, hogy ezen idő óta a társulat ügyei jobb, gyorsabb és helyesebb irányban fejlődtek. Majd később meghozatott az 1885. XXVII. tcz., melynek 4. §-ában kimondatott a járuléki tartozásoknak a társulati osztályozás és kivetési kulcs alapján való iiquidatiója és a kormány részéről a leszámolási kulcs elkészíttetvén, 1886. április hóban utasíttatott a társulat, hogy ajáruléki hátralékokat 1885-től visszafelé 1883-ig leszámolja és a leszámolási művet felterjessze. A társulat ezen munkálatot el is végezte, 1887ben a mintegy 60—70 ezer forintról szóló költségvetést a kormányhoz, az akkori közmunkaés közlekedésügyi ministeriumhoz felterjesztette, onnan azonban mindez ideig semminemű érdemleges intézkeclés nem történt. T. ház! Én nem ereszkedem annak elemzésébe, ha vájjon ezen liquidationalis művelet