Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.
Ülésnapok - 1892-122
gg 122. országos ttiés 1892, deceember 14-én, szerdán. Jetéből, politikai positioját azok sem felfrissíteni, sem megerősíteni nem bírják. De különben is nagyon téved az igazságügyminister úr, midőn azt hiszi, hogy mi ellenségei vagyunk vagy egyáltalán gyűlölettel támadunk rá. Az ember természetében rejlik az, hogy csak azt a kezet gyűlöli, a mely útjában áll vagy lesújthat, de midőn látja, hogy bénán hanyatlik le az a kéz, a nélkül, hogy ártani tudna, akkor azt nem gyűlöli többé, legfeljebb sajnálja, (ügy van! a baloldalon.) Mi az igazságügyminister úrnak nem akar juk megtenni, azt a hasznos szolgálatot, hogy őt gyűlöljük, mert ismerjük a dynamitnak azt a tulajdonságát, hogy csak akkor van robbanó ereje, ha ráütnek, (Hosszas derültség a haloldalon.) de ha meggyújtják, akkor lassan ég, kisebbnagyobb mértékben sistereg, a nélkül, hogy explodálna. (Derültség lal felöl.) Ne csodálja azért a t. ministerelnök úr, hogy részint cabinetjének ilyenféle constructioja miatt, részint pedig a pártéletben lappangó klikk-szellemnek nianeuvrirozása miatt első fellépése alkalmával a közvélemény már a bizalmat neki teljes mértékében meg nem adja, hanem bevárja előbb a tényeket s csak azután foglalhat állást az új eabinet politikai irányával s állásával szemben. Én tovább megyek, őszintén kijelentem, hogy mindaddig, míg Tisza Kálmán iránytadó befolyást gyakorol ott a párt vezetésében és ellenőrzésében, én legalább sem komoly parlamentaris átalakulásban nem hiszek, sem a felzavart társadalmi és felekezeti ellentétek kiegyenlítését nem várom. Mert, hogy ezek oda fajultak, a hol ma állanak, hogy ember és ember között hazafias testvériség és kölcsönös szeretet összefűző lánczai eltépettek, annak nagyrészben épen Tisza Kálmán, a nagy taktikus az oka. Mert ez a vallási harcz dúl egy rendelet körűi, melyet kibocsátott a cultusminister íir és a melyről én előre kimondtam már évekkel ezelőtt, midőn először tárgyaltuk a házban, hogy ez a rendelet tarthatatlan. A t. minister úr szívóssága azonban makacsán fentartotta ezt a rendeletet még akkor is, midőn látta, hogy az többé a társadalom veszélyeztetése, a felekezeti ellentétek, harezok nélkül fenn nem tartható. Hozzájárult ehhez Tisza Kálmán úrnak, mint pártvezérnek viselkedése és maneuvrirozása; mert mikor az ellentétek annyira kiélesedtek, hogy felekezeti pártharcz kezdett dúlni, akkor az egyik részről felhangzott a pax, a másrészről pedig épen ott, a hol a vezérek egyike Tisza Kálmán volt, szították a növekvő mozgalmat és még jobban kiélesztették az ellentéteket. Hegedűs Sándor előadó: Kérdezze meg Horváth Gyulát! Hock János: Es a protestantismus nem vette észre, hogy a benne rejlő nagy erőt, az összetartó erőt épen arra akarja felhasználni a volt ministerelnök, hogy miután politikai prestigéjét elveszítette, más téren toborzzon magának hadsereget. (Felkiáltások a jobboldalon: Nem áll!) 0 rögtön veszélyeztetve látta az állami rendet és úgy találta, hogy a februári rendelet az állami tekintélyt megingatja. De 15 éven keresztül nem jutott eszébe, hogy a rendeletet kibocsássa és biztosítom róla, hogy ha most ministerelnök lenne, e rendeletet megint nem bocsátaná ki. (Tetszés a baloldalon.) Különben én tényekkel bizonyítok. Még a septemberi beszédben, melyet Tisza Kálmán Komáromban tartott s melyre Horváth Gyula t. képviselőtársam is támaszkodott, közbeszólásával kimondta, »hogy szívósságra és kitartásra kell felhívni a protestantisinust«, hogy »mint hajdan, győzelemre vezesse a protestánsok igaz ügyét«. Es pár hét múlva, a mikor meggyőződött róla, hogy a felső körök hangulata nem eléggé kedvez a rendelet megtartásának, akkor a pártclubban egyszerűen úgy nyilatkozott, hogy azt, hogy az állam az erőszak fegyveréhez nyúljon, semmi viszonyok közt, semmi szín alatt nem pártolná. Ez volt tehát a próbakiáltás felfelé. A komáromi szó szólott a nemzetnek, a pártclubban elmondott nyilatkozat szólott az udvarnak. Szólott azért, hogy vájjon visszhangot kap-e rá, mert e kiáltás felfelé nem volt egyéb, mint bejelentése annak, hogy : felséges Uram, az egyházpolitikai kérdésekben az én programmom Felséged akarata lesz. (Tetszés és derültség ba' felől.) Ha be fog következni az az idő, hogy az ilyen tactika a ministerelnök pártjából kiirtatik s ha be fog következni az az idő, hogy nem két •párt létezik ezután, melynek egyike képviseli a nemzeti eszméket, másika nem képvisel egyebet, mint csupán a hatalmat, ha e két tényező : eszme és hatalom egyesül, rövid idő múlva nagy átalakulás következik be a közszellemben is. (Élénk tetszés bal felől.) Ennek az időnek pedig be kell következnie, mert a nemzet életereje megmozdult és feltartózhatatlanúl tör czéljai felé. S ha egykor a nemzeti öntudat kibontja szárnyait, emelhetnek elé korlátokat egész a fellegekig, át fogja az azt törni, akármilyen magas legyen is, olyan erővel, mint az Alpesek sziklahasadékába befagyott vízcsepp széthasítja a sziklatömegeket. (Élénk tetszés a bal- és szélső baloldalon.) E nemzeti irányban követni fogjuk a ministerelnök urat és szolgálni fogjuk ingyen, (D • űliség és mozgás jobb félő 1 . Zaj a jobboldalon: Ohó! K''izb szólás a baloldalon: Hát <z • z ajánlat neu fets ik?) Igenis mi ingyen fogjuk szolgálni. (Egy liangajvbb oldalon: Ki sz Igálja } éns'rt?) Mi fogjuk támogatni reform-törekvéseit, esupán az alkal-
