Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-122

82 122. országos ölés 1892. deesjeinber 14-én, szerdán. saturálja a tenger vizét a só. (Tetszés bal felől.) Nem elégíthet ki tehát minket az a rendőii bölcsesség, mely biztosít arról, hogy ha egy népes utczán elgázol a kocsi valakit, a kocsist megbüntetik érte; nekünk oly óvóintézkedések kellenek, hogy az a kocsis kénye-kedve szerint el ne gázolhasson. De nem találom a t. ministerelnök úr beszédében a propositiokat sem a magyar udvartartásra, sem a katonai nevelő intézetekben a magyar nyelv oktatására nézve sem. Pedig ha a véderő egyik integians része a nemzeti szervezetnek; ha élő, érző idege az a nemzet testének, melyben ugyanazon vér kering, melyet ugyanazon vér táplál, mint a mely a nemzet organismusában lüktet: akkor a nemzeti aspiratióknak a véderő szervezetében is meg kell nyilatkoznia. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon,) En a monarchia nagyhatalmi állásának meg tudom hozni azt az áldozatot, hogy a véderő egysége a szervezet tekintetében ne gyöngíttessék; de ezen szempont ürügyül nem szolgálhat a nemzeti érdek rovására. (Élénk éljenzés és taps a baloldalon.) Azt igazán nem tudom belátni, hogy a magyar nyelvnek alapos tanítása veszélyeztesse a véderő karczképességét a háborúban. Hiszen a mint én tudom — bár combattans társadalmi állásomnál fogva nem vagyok — de annyit legalább is tudok, hogy ott a hadseregben nem grammatikával harczolnak, hanem stratégiai tudományokkal, technikai képzettséggel. (Tetszés bal felöl.) Már pedig az a katona sokkal jobban meg fogja tanulni a szükséges katonai ismereteket és tudományokat, ha anyanyelvén tanulhatja, mintha idegen nyelv nehézségeivel kell a tanulmányoknál megküzdenie. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) S még hozzájárul egy szempont, hogy ott a nemzeti szellemnek érvényesülnie kell. Ez a szempont pedig az, hogy az általános védkötelezettség óta nem zsoldos hadsereggel állunk többé szemben, a melyet érzés és gondolkozás nélkül élő tömegnek tekinthetett az a hadvezér, hanem nemzetfentartó, öntudatos elemmel, a mely csak egy időre van kiszakítva a nemzet kebeléből, a társadalmi közösségből s oda természetesen magával viszi mindazokat a nemes aspiratiokat és eszméket melyek a nemzet gondolkodásában lüktetnek, s a melyeket ha valaki önmagából kitép, nemzetietlenné válik. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Nem szabad tehát ép a katonaság elé azt az alternatívát állítani, hogy te katona, akkor, a mikor szolgálatot tészsz, a hazáért teszed ugyan, de tagadd meg magad, tagadd meg nemzeti érzéseidet és ezzel hazádat. (Úgy van! Ügy van! Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Mert engem egyáltalában nem élesíthet ki az a felfogás, hogy a haderőben, a véderőben ne lássunk mást, mint oltalmat, mely a mi anyagi javainkat védelmezi. Hiszen ha csak ezt kell látnom a véderőben, akkor, ha én muszka protectoratus alatt élek és az a muszka hadsereg tartja itt fenn a jogrendet, az is megvédelmezi anyagi javaimat és érdekeimet. A mi engem attól a hadseregtől elválaszt, az épen a nyelvi és faji traditiók különbsége, a szent emlékek és hagyományok, az a nemzeti érzés, a melyet születésemtől fogva magammal hordtam és a melyet a nemzeti szellem nevelt bennünk nagyra. (Éljenzés a bal- és szélső baloldalon..) A magyar nyelv használata a hadseregben tehát nemcsak nemzeti, hanem főleg dynasticus érdek, mert a dynastiának képzett tisztekre, lelkes hadseregre, nem pedig német filológusokra van szüksége. (Élénk tetszés a balés szélső baloldalon.) És ha a ministerelnök úr igazán akar szolgálatot tenni a dynastiának, nem azt kell tekintenie, hogy mit óhajtanak vagy mit akarnak a magasabb körök, hanem hogy mi használ a magasabb köröknek; (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) mert a dynastiát nem erősítheti az, a mi a nemzetet gyengíti. Es a mai politi kai áramlatban, midőn a nemzeti eszme a főirányelv a politikában, a dynastiának is csak akkor lehet hasznos szolgálatot tenni, ha nemzeti politikát folytatunk, nem pedig udvari politikát. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Én tudom, t. ház, hogy e kérdések felfogásában köztünk különbségek vannak. Azt mondotta épen előttem szóló t. képviselőtársam : elvben nincs különbség köztünk, csak az eljárásban, az utakban. Hát én szintén abban a meggyőződésben vagyok, hogy érzelmi tekintetekben lehetetlen, hogy magyar ember és magyar ember közt e téren különbség lehessen. Ha van különbség, az nyilatkozhatik az utakban — mint ő monda — nyilatkozhatik a politika kezelésében. De hiszen, t. ház, a parlamentben ép ezt a politika kezelését kell bírálat tárgyává tenni és nem érzelmeket, a melyeknek nagy szerepük lehet a poesisben, de nagyon kevés szerepük van a politikában, (Tetszés a baloldalon.) Én tehát arra az álláspontra helyezkedem, melyen ő áll. Érzelmi tekintetekben nincs köztünk különbség. Hiszen az anyag ott is jó, de kezelve volt mindeddig rosszul. És épen azért, mivel e tekintetben köztünk lényeges eltérés nincs az érzelmekben, én nem akarom belevegyíteni beszédembe a szenvedély hangját, hanem e kérdéseket nyugodtan és tárgyilagosan akarom megbírálni.