Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.
Ülésnapok - 1892-122
122. országos ülés 1892. Egyet azonban sajnálok: azt, hogy a ministerelnök úr exposejäban ép e dolgok eoncipiálásánál a nemzeti irányt nem vette tekintetbe. Hanem ez elvi differentiák mellett vannak még más szempontok is, melyek minket a t. túloldaltól elválasztásiak,mert még a legjobb programra sem lehet önmagában biztosíték, ha a kormányzati szellem intentioi nem tiszták, ha a reformokat, melyekre a nemzetnek szüksége van, nem a nemzeti haladás kedveért initiálják, hanem egy exclusiv párturalmi rendszer fentarthatása kedvéért. (Tetszés a baloldalon.) Ily helyzetben szokott az elvek küzdelme helyébe lépni a személyes érdekek küzdelme és a parlament nem lesz többé nemes eapacitatiók színhelye, hanem zártkörű társaságok mulatóhelye, a hol előre kiosztott szerepeket szavalnak. Ez az a szellem, mely elmérgesítette a parlamenti viszonyokat. Itt felelek meg azért én t. előttem szóló képviselőtársamnak kérdésére, hogy mi ama kölcsönös feszültség és hidegség oka köztünk ? Az, hogy évek hosszú során át láttunk egy elkeseredett személyes érdekküzdelmet, a hol az egyének, nem elvek mellett csoportosultak, hanem csoportosultak érdekek mellett és miután egyes politieusban, vagyis az egyénben nem politikai tartalmatlanéra érdeket láttunk, a pártok kebelében ez felszította a kölcsönös elfogultságot, a közönyösséget, sőt némelykor a gyűlöletet is, melyet még egyéni érintkezéseink alkalmából is appreeiáltunk. Az a lélek, az az összetartó kapocs, mely a hatalom birtokában lévő párt kormányzati szellemét vezette, a hatalom kizárólagossága volt és ép a jelszót nálunk nem úgy lehetett formulázni, hogy mindenekelőtt a haza szempontjai, a nemzet érdekei vezessenek bennünket, hanem a szempont az volt, hogy mindenekelőtt a pártérdek és vele együtt a párt fentartható legyen. (Élénk tetszés a szélsőbalon.) Megakadályozni minden közeledést, mely ebben a fóka szűk világban az eszkimók számát szaporíthatta volna, az volt a czél: megakadályozni mindenáron, h i kell reformokkal, ha kell reformok nélkül. (Élénk tetszés a baloldalon.) Ez volt azután az oka azoknak a sajátságos jelenségeknek, melyek talán páratlanul állanak a parlamenfcarismus egész történetében. Míg az a párt folyton erősödött, a választásokból folyton izmosabban és izmosabban bontakozott ki, a közélet stagnált és a törvény hozás meddő volt és ennek a hosszas tétlenségnek gyümölcsei megnyilatkoztak a nemzetiségi, megnyilatkoztak a felekezeti viszályokban. Az államalkotó és nemzet fentartó conceptióknak magasabb és nagyobb stylű alkotásai nem vezették az államférfiakat, hanem mint azt tegnap helyesen mondotta gr. Apponyi Albert képviselőtársam — pactumok. Megalkuvás az érdekekkel, iczember 14-én, szerdán. gg a privát vagy társulati szellemmel és a czél nem az volt, hogy a nagy problémákat a nemzet érdekében megoldjuk, hanem hogy azokat megkerüljük. E kicsinyes taktikázást nevezték azután magyar politikának. (Élénk tetszés a baloldalon.) A kormány vezetői aspiratioikat nem nemes alkotásokba helyezték, hanem évek hosszú során át a portás szerepét játszották: beülni a karosszékbe és jól vigyázni, hogy az ajtón senki hivatlanúl be ne jöhessen. És mikor ez a nemzet oly szegény nagy tehetségekben, hogy a nemzet javára minden igazi talentumot kihasználni és értékesíteni kell, akkor a jelszó nem az volt, hogy egy nagy tehetséget megnyerjünk, annak aberratioi nélkű! ; ismétlem, nem az volt a jelszó, hogy Apponyi nagy tehetségekéi!, deprogrammja nélkű!, hanem az volt, hogy Apponyi programmja kell, de Apponyi nélkül. (Élénk tetszés és derültség a baloldalon.) Eanek a személyre alapított uralom-remlszemek, (Halljuk! Halljuk !) mely csakugyan setét és meddő kora volt a magyar alkotmányos életnek, csak annyiban voltak változásai, hogy néha váratlan csattanós végjelenetei voltak. így érthető, hogy a mit Voltaire egy alkalommal Franeziaországról mondott, hogy epigrammák által mérsékelt despotismus. Eddig nálunk a parlamentáris rendszer a ministeri önkény és hatalom lázadások által mérsékelt absolutismusa volt. (Élénk derültség.) Csak így érthető meg, hogy egy ministernek többsége volt a házban még oly kérdésben is, a mely a nemzeti érzékenységet sérti. Előtte való este többsége volt a párfckörben, mikor azután egy napra eltávozik hazulról, a lázadó strelicek terrorisálják a helyzetet (Derültség a baloldalon.) és a minlster elveszti a fejét és megbukik egy oly kérdésben, a melyről 15 év óta nem volt szó, egy teoreticus kijelentésű kérdésben, a polgári házasság kérdésében. Én az egyházpolitikai dolgokba belemenni nem akarok, (Helyeslés jobb felöl.) annyit azonban kijelentek, t. ház, hogyha a polgári házasság eredetét kutatjuk, az hasonlít a törvénytelen születésű gyermekhez: ha az eredetére utalunk, rögtön elpirul. Az önök polgári házassága is eredetét egy párt belső küzdelmének, nem a nemzeti szükségletnek köszöni; a párt kebelében fellázadt elemek ürügy gyanánt hurezolták elő és sem nagy elvi tartalom, sem eszményi lelkesedés nem állott mögötte, hanem csupán kicsinyes tactika. (Hosszas sajos helyeslés a baloldalon.) A ministerelnök úr azért hiába iparkodott tegnapi beszédében szépíteni a helyzetet, hogy a kormányválság okai elvi differentiákban keresendők és nem személyes okokban. Azt mindenki tudja s a ki csak egy pillanatra kételkedik, utalom, nézze meg Szápárynak épen lemondása alkalmával a pártkörben mondott
