Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-122

12ü. országos ülés 1892. deezember 14-én, szerdán. Sí tehetséggel, tervvel és szépen előadott beszédével ós programmjával felvillanyozta a kormánypártot, lelket Öntött a csüggedő táborba, az ellenzékre az a hatása volt, hogy hallott egy fényes és nagyszabású programmot, a mely felölelte mindazon tételeket, a melyek legalább theoria szerint a nemzeti jólétnek ideális alapjait képezik. Csakhogy erre vonatkozólag Bujanovics Sándor t. képviselőtársam már megtette a maga megjegyzését, mondván, hogy nem volt még olyan kormány, a mely ily nagy elvek hangoztatása nélkül a parlament elé mert volna lépni. Ezen elvek tehát inkább olyan politikai közhelyek, a melyek nem fejezik ki sem karakterét, sem irányát a jelenlegi kormánynak és a melyek a közvetlen, actualis jelentőségű, gyakorlati politikai kérdéseket sem nem érintik, sem azok orvoslására előre nem providealnak. {TJgy van! bal felöl.) Az ily programm, t. ház, önkénytelenül eszébe juttatja, az embernek annak a sivatagban a szomjúságtól összeesett vándornak a sorsát, a kit egy jámbor dervis azzal vigasztalt, hogy vizet, a melylyel közvetlen életszükségletedet kielégíthetnéd, nem adhatok, hanem ha tűre lemmel vársz, ha nyugodt lesz és bevárod az események tovább fejlődését, rövid idő múlva amugy is hasist és nektárt ihatsz a szent tnbafa árnyékában. (Élénk derültség bal felől.) Ismétlem, t. ház, hogy a ministerelnök úr beszéde egy reményektői duzzadó, fényes programm volt és én is azon nézeten vagyok, hogyha annak minden di-positioit csak évtizedek múlva leszünk is képesek megvalósítani, akkor állami nagyságunkat biztos alapokra fektetjük. De sajnálattal kell constatálnom, hogy ezen beszéde nélkülözte mindazon gyakorlati jelentőségű kérdések conceptioját, a melyek a közvetlen szükségesség jellegével lépnek fel és a melyek a mai politikai viszonyok között igazán alapvető munkát képezhetnek. (Úgy van! a baloldalon.) Ez a beszéd, a mint helyesen említette fel Morzsányi Károly t. képviselőtársam, még csak a választási visszaélések orvoslására és a parlamenti reformra nézve sem nyújt kimerítő híí programmot; pedig én is azon nézeten vagyok, hogy ennek a nemzetnek első sorban arra van szüksége, hogy megteremtsük benne azt a hiányzó erős nemzeti közszellemet, mely reagálni tudjon minden veszedelemmel szemben, fenyegesse az őt akár felülről, akár a parlamentarismus túlkapásaiban. (Élénk helyeslés bal felől.) Az én nézetem, t. ház, az, hogy annak, a ki ennek a nemzetnek nem csak ura, hanem vezére is akar lenni, először is nevelnie kell egy új generatiot, a mely a választási visszaélések levegőjében még meg nem romlott, a melyik lelkesedni tud az igazi nemzeti eszményekért s a mely a hatalmat többé nem czélnak KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. VII. KÖTET. tekinti saját maga részére, hanem eszköznek egy erős nemzeti állam megteremtésére. (Élénk helyeslés bal felöl.) Hiszen a parlamentarismus egész rendszere a nemzeti akaratnak minden kényszertől való megnyilatkozásában áll. S az bizonyos, hogy ha az eddigi viszonyokat szemléljük — én is őszintén nyilatkozom — hogy ha a választási visszaéléseket figyelemmel kisérte az ember, sajnálattal kellett constatálni, hogy a többség odavetette magát bérért bárki kezébe (Mozgás jobb felöl.) és alkotmányos jogának gyakorlatával, szavazatával nem a nemzet érdekeit akarta támogatni és szolgálni, hanem szolgálta öntudatlanul is egyesek ambitióját. (Igás! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon. Ellenmondások a jobboldalon.) Azon hosszú parlamentáris rendszer, mely megerősítette a választásoknál a visszaéléseket s nem nyomta el azokat, nem a nemzeti erő fejlesztésére működött közre, hanem speculált a nemzet gyengeségére. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon. Ellenmtndásak a jobboldalon.) Épen azért harapódzott el annyira némely vidéken és heyen a vesztegetés, hogy valósággal licitaciót rendeztek a lelkiismeretre s ezzel megteremtették a parlamentarismus Landsknecht-jeit. (Tetszés a báloldalon.) Ezt az Augias-istállót kell a t. ministerelnök iirnak kisöpörnie s kitisztítania, mert hiába adunk a nemzetnek szabad institutiókat, a míg az azokkal élni gyenge és gyámoltalan lesz, (Tets:és a baloldalon.) azért, a ki e nemzetnek nemcsak parancsoló ura, hanem igazi vezére is akar lenni, annak a nemzet közszellemét kell fejlesztenie, (Úgy van! bal fel l.) annak a nemzet önérzetét kell istápolnia és annak meg kell tanítani a nemzetet arra, hogy az a láncz, legyen az akár vasból, akár aranyból, csak, egyformán nyom mindenkit. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Meg kell tehát adni első sorban a nem* zeti életnek azt a biztosítékot, hogy az a gyenge nép, a melyet gyakran haszonlesővé tesz a szegénység és megkerít a nyomor, megálljon nemcsak a veszélylyel, hanem a csábításokkal szem ben is, a mely vesztedet és meggyaláz. (Élénk tetszés a baloldalon.) Mert ezen nemzetnek most nem annyira nagy tehetségekre, mint inkább nagy jellemekre van szüksége. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Engem tehát szintén nem elégíthet ki a curiai bíráskodás, mert ez csak megtorlása a választási visszaéléseknek, de önmagában véve még a választási szabadságot nem biztosíthatja. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Engem nem elégíthet ki az ily felületes orvoslás, mert oly mélyre hat a baj, hogy azt gyökerében kell megtámadni és orvosolni, mert a visszaélések ugy corrumpálták a közszellemet, a hogyan ii