Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.
Ülésnapok - 1892-122
m 122. mrtzágts ülés Í898. deeiembi r 14-én, werdá*. És most méltóztassék megengedni, hogy néhány szóval megemlékezem a pártok közti viszonyról. (Bálijuk,' Halljuk!) Mint új ember léptem be ebbe a házba, telve azon ambitiova!, hogy szerény tehetségemhez képest hazámnak én is némi szolgálatot tehessek. (Tetszés.) Azon hitben éltem, hogy az elvekérti nemes küzdelemben elnémul a személyes ellenszenv. Sajnos, nem találtam a helyzetet ilyennek és tapasztaltam, bogy a t. ellenzék a szabadelvű párti képviselők iránt nem viselkedik olyan jó indulattal, melyet minden körülmények között várni lehet. (Ellenmondás bal felől.) Meg fogom szavaimat magyarázni. Bizonyos betegség uralkodik ég nyilvánul a kölcsönös érintkezésben, mintha nem tartatnánk egyenjogú tényezőknek, épen olyan jó hazafiaknak, mint a t. ellenzéki képviselők. (Mozgás. Halljuk!) Én tapasztalásból beszélek és azért voltam ezt bátor telhozni. Ez igen kellemetlen érzést kelt az emberben és higyjék el t. képviselő társaim, sok ügyet simábban lehetne elintézni e házban, ha egymás iránt több bizalommal viseltetnénk. Azon szabadéi vtí eszmék, melyek Magyarországot újra alkották, vezéreltek engem azon elhatározásomban, hogy a szabadelvű párthoz csatlakozzam. Sem a hatalom fényében való ragyogás vágya, sem a t. kormány kegye vagy kedvezése nem érlelték meg bennem azt az elhatározást, hogy szabadelvű programmal lépjek fel, hanem az a meggyőződés, hogy a szabadelvű párt ép úgy törekszik az ország javát előmozdítani, mint bármely más párt. Meggyőződéiből csatlakoztam tehát e párthoz és önállásom teljes integritásával. Mert biztosíthatom t. képviselőtársaimat, hogy megvälasztatásomat egyedül és kizárólag választóimnak köszönhetem. (Felkiáltások a szélsőbalon : Mindenki!) T. ház! Kénytelen voltam ennek kifejezést adni azon sok szemrehányással szemben, mely itt rendesen fel szokott hangzani, ha szabadelvű párti képviselőről van szó. Szükségesnek találtam e körülményt legalább a magam személyére nézve felhozni. (Helyesés jobb felől.) És ép azért, mert önállóságom teljes integritásával csatlakoztam ezen párthoz és nézetemnek mindig őszintén és nyíltan fogok kifejezést adni akkor is, ha nézetem talán a merev pártfegyelemmei ellentétben levőnek látszanék, mert kijelentem, hogy a szilárd meggyőződést soha és semmi körülmények közt nem szabad a merev pártfegyelemnek feláldozni. (Helyeslés.) Ezen nyilatkozatra fölbátorít engem a ministerelnök úrnak a szabadelvű pártban elmondott beszéde, a melyben kijelentette, hogy nem olyan pártot óhajt 8, a melybm a véleménynyilvánítás szabadsága homályba van burkolva, hanem olyan pártot, mely őszintén és nyíltan megmondja véleményét. (Általános helyeslés.) A t. kormányelnök úrnak ezen szavai emlékezetembe vésődtek és ép ezért, mint ezen szabadelvű pártnak egyik hű tagja, kijelentem, hogy soha sem fogok visszarettenni az őszinte és nyilt szó kimondásától és ha a t. házban bármely oldalról fognának tétetni olyan javaslatok, melyek az ország javát előmozdítják és az által nemzeti irányban yaló fejlődését czélozzák, én minden tartózkodás nélkül, minden melléktekintet nélkül reá fogok szavazni. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Minthogy, t. ház, az elmondottak alapján a t. ministerelnök úr és a t. kormány iránt teljes bizalommal viseltetem, kijelentem, hogy a költségelőirányzatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés a jobboldalon. A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra ki következik? Bernáth Dezső jegyző: Hock János! (Felkiáltások : Interpellatiók vannak! Zaj. Halljuk! Halljuk!). Hock János: T. ház! Az indemnitási vita, mely közvetlenül a kormányválság után a legelső alkalmat nyújtotta a pártok egymás közötti viszonyának tisztázására,, az új kormány programmjának kifejtésére és a függő politikai kérdések megvitatására, azt a ezélját minden esetre elérte, hogy praecisirozta a politikai situatiót; sőt talán a jellemzésben egy lépéssel tovább is mehetek, szelídítette azt a hangulatot, melyre a parlamentáris tárgyalás szempontjából bizony mindegyik pártnak általán szüksége van. (Igaz! Ugy van!) Ennek első megnyilatkozása épen az előttem szólt t. képviselőtársam szűzbeszéde, a mélyben az önálló felfogás, a szabad, független vélemény megnyilatkozásának olyan tanújelét adta, a milyenhez azon pártnál mái' régóta nem voltunk hozzászokva. (Igaz! Úgy van! bal felől.) Miután azonban az indemnitási vita természeténél fogva bizalmi jellegű kérdés, habár engem az itt felvetett egyházpolitikai dolgok mélyen érdekeltek, abban a vitában részt venni még sem akartam mindaddig, míg a pártok ille tékes férfiai á politikai helyzetet kellően meg nem világítják. (Halljuk! Halljuk!) Őszintén megvallom azonban, hogy ez a vita még sem érte el mindenben kitűzött ezélját, mert eltekintve attól, hogy a kormány adott egy fényes és terjedelmes programmot, melyben a hadsereg kérdésének gondos elkerüléséve! mellőzött minden reformot, minden eoncrét javaslatot, mely a véderőben, akár annak szellemében, akár annak institutioiban a nemzeti politika irányelveit juttatná kifejezésre, mondom, ettől eltekintve ez a vita nem tisztázta sem a pártok helyzetét eléggé, sem a sürgős politikai kérdéseket gyökeresen nem orvosolta, (ügy van! bal felől.) Az egész vitának csak egyetlen egy eredménye volt. (Halljuk! Halljuk!) A t. kormányelnök nagy
