Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-122

Í22. orsz&gosfiíés 1892. flecaemlwr léén. síserdén. |Q ben visszaemlékezik ezen ünnepélyes és lélekemelő pillanatra és ha a házasság- tartama alatt oly események fordulnak elő, melyek őt eltántorítani talán alkalmasak, emlékezetébe idézi házassága megkötésének szentélyét és ott tett esküjét és ezen visszaemlékezés hatása alatt legtöbb esetben megvigasztalva nyugszik meg sorsában. Ezzel szemben a polgári házasság előtt kötött házasság teljesen nélkülözi e varázsszerű hatást, mely a házaséletben annyi kellemetlen félreértésnek veszi elejét. Minthogy azonban remélem, hogy a beterjesztendő törvényjavaslatok erre nézve is megnyugvással fognak szolgálni, kívánatosnak tartom, hogy a kötelező polgári házasság ne maradjon elvi kijelentés, hanem legyen mielőbb valósággá, (Helyeslés jobb felől.) Utóbbi időkben a vitatkozásnak egyik fontos tárgyát az 1867-iki kiegyezés képezte, melyre nézve lényeges eltérések merültek fel a ház különböző pártjai közt. Míg ugyanis a szabadelvű párt az 1867-iki kiegyezést változhatatlannak tartja s azt s,em szűkíteni sem bővíteni nem akarja, addig a t. nemzeti párt ugyancsak e kiegyezés alapján s annak keretén belül jogokat óhajt érvényesíteni. Beöthy Ákos: Több jogot! Morzsányi Károly: A t, függetlenségi és 48-as párt pedig egyáltalában nem ismeri el az alapot és annak megdöntésére minden parlamentárisán megengedhető eszközt felhasznál. (Igás! ügy van! a szélső baloldalon.) Nem akarok jelen alkalommal annak vitatásába bocsátkozni, hogy a 67-iki kiegyezés XII. tcz.-e alapján törvény-e vagy nem; azt sem akarom most fejtegetni, vájjon az kiterjeszthető és módosítható-e vagy nem. Mindkettőt azért nem teszem, mert a mai viszonyok között, midőn kifelé erőseknek kell lenni és benn az országban annyi üdvös reform vár elintézésre; nem tartom sem helyesnek sem czélszerűnek olyan kérdéseket felvetni, a melyek akár a koronával, akár Ausztriával fennálló jó viszonyunkat és egyetértésünket ha nem is megzavarni, de némileg talán gyengíteni és elhomályosítani volnának alkalmasak. (Zaj bal felöl.) És épen azért, mert szilárd helyzetünket ingadozóvá vagy bizonytalanná egyáltalában távolról sem akarom tenni, a programúinak azon részét, melyben ki van mondva, hogy a 67-ikí kiegyezést változatlanul fentartjuk és azt sem bővíteni, sem szűkíteni nem akarjuk, elfogadom. (Helyeslés jobb felöl.) A t. nemzeti párt az utolsó napokban többször kijelentette, hogy a 67-iki kiegyezést ő szintén nem akarja fejleszteni vagy módosítani, hanem esak arra törekszik, hogy a kiegyezésből szunnyadó jogainkat életre ébreszsze és olyan előnyöket küzdjön ki, a melyekhez teljes jogunk van, ha jogainkról nem akarunk egyáltalában i lemondani és ha azt óhajtjuk, hogy nemzeti aspiratióink minél előbb teljesedésbe menjenek. (Úgy van! a baloldalon.) Azt hiszem, hogy akkor, midőn nemzeti aspiratiokról van szó, mindnyájan a legnagyobb örömmel és lelkesedéssel ragadjuk meg az alkalmat, hogy nemzetünket nagygyá és országunkat virágzóvá tegyük. Én legalább nem tartozom azok közé, a kikről Márkus József t. képviselő úr emlékezett meg, mikor azt mondta, hogy midőn azon oldalról nemzeti aspiratiokról beszélnek, akkor mi azt gúnyos mosolylyal fogadjuk. Én legalább azok közé tartozom, a kik mindig rajongnak a nemzeti vívmányokért. (Helyeslések. Egy hang balról: Szóval, de eszközök nélkül! Derültség a balod'don.) Rajongok, mert nagyon jól tudója, hogy oly nemzet, a mely nem büszke traditioira, a mely nem törekedik intézményeit nemzeti irányban berendezni és fejleszteni: nem érdemli meg, hogy más nemzetek részéről tiszteletben részesüljön. A mi tehát, t. ház, a nemzeti aspiratiokat, vagyis azon törekvést illeti, hogy minden ténykedésünk magyar szellemtől legyen áthatva: bátran merem állítani, hogy a létező pártok között erre nézve nincsen különbség. (Úgy van! a jobboldalon.) Csak az eszközökben lehet eltérés, vagy abban, hogy az egyik párt többet kíván, mint a másik. Azonban tévedés lenne ebből a hazafiságra, a magyar érzületre, annak kisebb vagy nagyobb fokára valami következtetést levonni, mert hiszen ha ezen következtetés helyes volna, akkor a függetlenségi és 48-as párt tagjait sokkal jobb hazafiaknak kellene elismernünk, mint a nemzeti párt tagjait, mert azon párt Magyarország teljes függetlenségét akarja. Gr. Károlyi Gábor: Hát nem szeretné, ha úgy volna? Morzsányi Károly: Azt hiszem, hogy mindenki szereiné, ha lehetséges volna! Téves úton járnánk tehát, ha a követelések kisebb vagy nagyobb mértékében keresnők a hazafiság definitioját, mert azt hiszem, hogy mindnyájan szívvel-lélekkel óhajtjuk hazánk nemzeti irányban való fejlődését. A szabadelvű párt szintén buzog azon ideálokért és mint a szabadelvű párt egyik szerény tagja kijelentem, hogy én a nemzeti aspiratiok érvényesítésére vagy kielégítésére az alapot nem a 67. kiegyezésben keresem, hanem ezer éves alkotmányunkban, a magyar nemzet kitartásában és szívósságában és azon körülményben, hogy az osztrák-magyar monarchiában a magyar állam oly tényező, melylyel számolni kell és a mely eddig is megmutatta, hogy erősen áll, mint egy szikla, melyen minden ellenkező törekvés hajótörést szenved.