Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-122

yg lBf. országos ülés 1982. deesemW I*-én» szerdán. ség mindig a többségben a a hatalom birtokában levőket támadja meg és vádolja, (Élénk helyeslés jobb felöl.) Gr, Károlyi Gábor: Ez egy kicsit gyönge, a mit most mondott! (Zaj) Morzsányi Károly: És majdnem egyedül és kizárólag a visszaéléseknek tulajdonítja a kisebbség azt, hogy kisebbségben marad. (Úgy van! jobb felől.) Ez azonban tévedés, mert nagyon szomorú volna, hogyha az érett megfontolás és tiszta meggyőződés ma már csak egyszerű, üres phrasis volna, a melyből minden tartalom hiányzik. Tudomásom szerint minden pártnál fordultak elő visszaélések és a tapasztalás bizonyítja, hogy nemcsak az ellenzékiek támadják meg, vagy támadták meg a szabadelvű párthoz tartozó képviselők választását, hanem megfordítva is adattak be panaszok, a mi különben a dolog természetében fekszik. Mert visszaélést nemcsak kényszerrel, hanem a legkülönfélébb befolyással és rábeszéléssel is lehet követni, a mitől úgy tudom, a t. ellenzék sem volt volt mindig ment. (Úgy van! jobb felől) Bármi történt azonban a múltban, az kétségtelen tény, hogy az egyes választásoknál nem mindig tükröződött vissza a maga teljes tisztaságában a választók meggyőződése és habár kisebb mérvű visszaélések soha sem lesznek teljesen megszüntethetők, mégis kötelességünknek kell tartanunk mindent elkövetni arra, hogyavéleménynyüvánulás szabad, őszinte és tiszta legyen, vagyis hogy a képviselőválasztás hamisítatlan kifo'yása legyen a íérfias meggyőződésnek. (Általános, élénk helyeslés.) Áttéive a közigazgatás államosítására, annak a nézetemnek kell kifejezést adnom, hogy bármennyire magasztalják is sokan a mai rendszert és bármennyire elismes eru, hogy ez a multben védbástyáúl szolgált a különféle kísérletek ellen, az nézetem szerint már nem tartható fenn, mert a modern és a mai közigazgatás igényeinek és az ezzel kapcsolatos követelményeknek egyáltalán nem fe'el meg. A közigazgatás helyes és rendes menetéért a kormány tartozván felelősséggel, ezt csak akkor vállalhatja magára, ha joga van kinevezni azon közegeket, a melyek a törvények végrehajtásával megbízatnak. fÖg?/ van! jobb •felől.) A kinevezés és választás meUett és ellen számos érvet lehet felhozni és ma még koránt sincs megdönthetlenűl elhatározva, hogy melyik jobb, a kinevezés e, vagy a választás? Annyi azonban kétségtelen, hogy az eddigi rendszer mellett a közigazgatás nem felelt meg annak a várakozásnak, melyet egy, a szó szoros értelemben vett jogállamban hozzá kötünk. Örömmel üdvözlöm tehát a közigazgatás államosításának kilátásba helyezését és óhajtom, hogy az ige meműí előbb testté váljék. Megkívánom azonban, hogy a t. ministerenök úr által felsorolt garantiák is nyújtassanak oly értelemben és oly irányban, hogy a tisztviselők minden egyéb érdektől menten egyedül a közigazgatásnak szenteljék idejükéi é< tehetségüket. (Élénk helyeslés.) Különben fentartom magamnak a jogot, hogy a beterjesztendő törvényjavaslatokhoz annak idejében hozzá szólhassak. Az egyházpolitikai kérdéseket illetőleg (Halljuk! Halljuk!) a polgári anyakönyvvezetést, a vallás szabadságát és egyenlőségét és a zsidó vallás receptioját olyanoknak tekintem, amelyeket már régen életbe kellett volna léptetni. Különösen ez utóbbi kettő oly követelmény, a mely elől továbbra is elzárkóznunk nem szaöad, ha a szabadságot nem pusztán csak nyelvünkön, hanem szívünkben is hordjuk. Minthogy pedig ezeknek életbeléptetésével csak mulasztást pótolunk és állami szempontból csak kötelességet telj esi Lünk, ezért nem tartom szükségesnek e kérdés felett hosszabb feitegetésekbebocsátkozni, hanem röviden kijelentem, hogy minden tekintetben helyeslem és elfogadom azokat. (Helyeslés.) Hasonlóképen gondolkozom a kötelező polgári házasságról és a házassági viszony rendezéséről is, mely elsőnek őszinte és feltétlen híve vagyok nemcsak azért, mert nézetem szerint az államnak a kötelező polgári házasság életbeléptetéséhez elvitázhatatlan joga van, hanem azért is, mert remélem, hogy az újabb időben oly nagy mértékben előforduló hitehagyás, melv a más j vallásra való áttérést vak eszköznek tekinti a czél elérésére, meg fog szűnni; mert remélem, hogy a kötelező polgári házasság azon ellentéteket, melyek a vallásfelekezetek közt annyi súrlódásra adnak okot, némileg enyhíteni fogja és mert végre meggyőződésem, hogy a házasság és ezzel együtt a családi élet szilárd alapokra fog fektettetni. Magam is hű fia levén egyházamnak, remélem, hogy a beterjesztendő törvényjavaslatok nem fognak oly intézkedéseket tartalmazni, melyek egyik vagy másik felekezet vallásos meggyőződését távolról is érintenék; sőt minden erőnkből oda kell törekednünk, hogy a házasság ezentúl is fokozott mértékben gyakoroljon erkölcsnemesítő befolyást, mert csak úgy fogjuk elérhetni, hogy a házasság az állam szilárd alapkövét képezze. Minthogy e?.t óhajtom, nem fojthatom el azon aggályomat, hogy a kötelező polgári házasság nélkülözni fogja legalább az egyszerű embereknél azon hatást, melyet az eddigi házasság, mint. egyházi és vallásos intézmény gyakorolt. A katholikus ember, ki a templomban oltár előtt jelen meg és ott esküszik hűséget, egész életé-