Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-122

<jr$ 188. országos Kiét 1898. ätesomber 14-én, gierááw. lehetőnek tartotta, a mostani állapotok megváltoznak s ha esetleg a közös hadsereg megsemmisül és ha minket ez készületlenül talál, vagyis ha nem iparkodunk magunknak egy nemzetiesen érző tisztikart teremteni, mi lesz velünk s hol fogjuk az akkor már elkerülhetetlenül szükséges magyar hadseregnek góczpontját megtalálni ? (Tetszés a szélső baloldalon.) Mert, t. ház, a korrnányférfiaknak van egy csaknem kikerülhetetlen hibájuk, mely a következőből áll. Sokszor a nemzettel küzdenek Ők is bizonyos ezélok eléréseért és épen a legközelebbi múltban történt, hogy a nemzet testének minden tagja együttesen érzett az alkotmányért és szabadságért. A mikor aztán egyes kormányférfiak annyit elértek, hogy a kormányzást ők vehették át — nem akarok húsos fazekakat említeni (Derültség bal felöl.) — akkor azt mondták a nemzetnek: csitt, ez tökéletesen elég, mi elértük czéhinkat és ha bármilyen követelést támasztotok, túlzók vagytok és eszélytelenűl cselekesztek! Azt hiszik különösen a kormányférfiak, hogy abban a perczben, a mint ők valamely positiot elfoglalnak, a természet az ő kedvükért az idők folyásának óráját rögtön megállítja s nem várt események nem fognak bekövetkezni, hanem minden gyönyörűen megy, úgy, a mint ők előkészítették. (Helyeslés a baloldalon.) T. képviselőház! A vita folyama alatt úgy itt a házban, mint kint az országban is acut kérdéssé vált az, vájjon a nemzeti és szabadelvű párt között létrejön-e a fusio; vagyis határozottan lehet azt állítani, hogy a fusio kérdése fel lett vetve: foglalkozott azzal a közvélemény, foglalkoztak a hírlapok és talán maguk a pártok is. (Ellenmondások. Egy hang halról: Mi nem foglalkoztunk vele!) Ha mi nem foglalkoztunk vele, foglalkozott Eötvös Károly t, képviselő úr, az is párt. (Derültség.) Erre nézve tegnap t. pártvezérem megadta a határozott és könnyen érthető választ, nekem felesleges is volna ezentúl bármi nyilatkozatot tenni ebben az irányban; hanem azt hiszem, hogy a közkatonának is megvan legalább az a joga, hogy a vezér által ki bocsátott vezényszót tovább adja és esetleg megmagyarázza. Ezt akarom én ez esetben megtenni. (Halljuk! Halljuk!) T. ház! Ezen pártnak minden tagja kivétel nélkül át van hatva azon érzelemtől, hogy soha és semmi körülmény között program injából egyetlen egy betűt fel nem ad; (Élénk helyeslés a baloldalon.) közülünk senki hiúsága sincs kiéhezve a czímekre (Élénk derültség a baloldalon.) és senkinek melle nem kíván érdemrendeket. (Derültség. Igaz! Úgy van I a baloldalon.) Egy dolog kétségtelenül bizonyos, ezt egy hasonlattal világítom meg, a mely hasonlat, elismerem, hogy nem találó, de én mit sem törődöm ezzel, mert egyáltalában nem félek, ha bárki is foglalkozni fog beszédemmel és a hasonlatot egy rossz élczezeJ reám vissza fogja fordítani. Hugó Viktornak »Századok legendái* czímű költeménysorozatában van egy rendkívül kedves költemény, a mely igazán minden ember kedélyére a legmélyebb hatást gyakorolja. Ez a költemény azt festi, mikor Káint, a testvér gyilkost a lelkiismeret furdalta. Le van irva e költeményben, hogy a midőn Kain vadbőrökbe öltözve futott a Jehova elől úttalan-útakon: éjjel-nappal, a sokaság közt, vagy ha egyedül volt is, mindig látott egy szemet, Isten szemét, a mely büntetés gyanánt kisérte. Mi is folytonosan látunk egy csillagot. Megtörténhetik, hogy sikerűi Eötvös Károly képviselő úrnak balkezünkbe adni a kardot — mint már megkínált vele — hogy a függetlenségi párttal verekedjünk, a mit mi a mai viszonyok közt semmi esetve sem akarnánk megcselekedni. Megtörténhetik, hogy a két párt szövetkezik a mi megsemmisítésünkre ; megtörténhetik az is, hogy önök (A jobboldalra mutat.) sokkal több pénzt raknak be a pártkaszába, és sokkal nagyobb mértékben fogják igénybe venni a hivatalos befolyásokat; meglehet, (hogy többségükre támaszkodva olyan törvényeket fognak életbeléptetni, a melyek a magyar ellenzék megsemmisítésére fognak vezetni; de egy dolog sohasem fog megtörténni: az, hogy e párt megfeledkezzék arról, mit a nemzetnek programmjában ünnepélyesen igért. S ha mindegek megtörténnek, ha bekövetkeznék, hogy közülünk egyetlen egy ember sem maradna itt a parlamentben, hanem ki lennénk szórva az ország különböző vidékeire, akkor is, ha kérdést intézne hozzánk valaki: a magyar nemzeti eszme, a politikai tisztesség és az általános szabadság vezércsillagára gondolva azt mondanók: azt a csillagot folytonosan látjuk mindenütt. (Helyeslés bal felöl.) És önöktől egyetlenegy dolgot kívánunk. Sokszor lehet látni ama, padokon a mosolynak bizonyos nemét, mely azt határozottan gúnymosolylyá minősíti s ez akkor történik, midőn mi a nemzeti eszméket hangoztatjuk. Hát, t. szabadelvű párt, kérjük önöket, ne méltóztassék hálátlannak lenni, mert az a íegrútabb bűn a világon. Nem a mi, hanem az Önök érdekében kérjük ezt. (Halljuk/ Halljuk!) Méltóztassék meggyőződve lenni, lehet minden dolog felett különböző irányban, különböző eszmékkel vitát folytatni, de egy dolog bizonyos marad: ha apáinkban századokon keresztül nem ez a szellem működött volna s ha nem ez nyilatkozott volna meg a csatatereken, az a hazafias szellem, melyet ma itt mind a három ellenzék kivétel nélkül ápol: akkor e parlament itt í nem ülne s a minister urak nem foglalhatnának