Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.
Ülésnapok - 1892-121
Í2j, országos tilés 1892. decaomjbi*!" IS-An, kedden. íé7 barbár módon való behajtásával mit értünk el ? Épen csak annyit, hogy az egyensúlyt állítottuk helyre, épen csak annyit, hogy a financiális tönktől megmenekültünk; de a mellett állami intézményeink összesége olyan gyarló és a közczéloknak annyira meg nem felel, hogy csak most beszélünk az egész vonalon megindítandó reformok szükségletéről, holott ennyi erőfeszítés árán egészséges politikának követése mellett az országnak joga és a nemzetnek igénye volna arra, hogy egy jól berendezett államot nyerjen ellenértékű!, mely összes intézményeiben a nemzet érdekeinek megfeleljen. (Úgy van! Úgy van! Élénk tetszés a bal- és szélsőbalon.) így néz ki, t. ház, a maga valójára reducálva az, a mivel a mai kormányzati rendszer, mint fénypontjával dicsekedni szokott; így néz ki a pénzügyi helyzet kedvezősége, ha annak minden valóban'kedvező, de a mellett egyszersmind minden aggasztó momentumait kiemeljük. (Tetszés a bal- és szélsőbalon.) Ezt a themát tehát mellőzve s csak a képnek teljessége végett érintve, átmegyek a politikai helyzet méltatására, mely felszólalásomnak tulajdonképeni tárgyát képezi. (Halljuk! Halljuk!) T. ház! A három havi felhatalmazási törvényjavaslat feletti vita alkalmával voltam bátor hangsúlyozni, hogy annak a válságnak természete, melyben évek óta állunk, tulajdonképen micsoda, keletkezésének oka micsoda és ezen együttesen acut és cronicus jellegű válság keletkezési idő pontjául a véderő vitát jelöltem ki. Ezzel szemben Eötvös Károly t. képviselőtársam azt mondta, hogy antedatálni kell a krisis keletkezését és ő azt visszavezette az 1884-ik évi választásra és annak egyes tüneteire. Hát t. képviselőtársamnak abban igaza van, hogy a krisis és a, beteg állapot keletkezését nem lehet a véderő vitához, mint dátumhoz fűzni, hogy azok az okok, a melyek ezen válságos állapotot előidézték, fejlődtek volna már a véderő vitát megelőző időben csendben, észrevétlenül és terjedtek lassan. {Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Én a véderő vitát, mint a betegség napfényre kerülését, mint az állapotok tarthatatlanságát kimutató időpontot jelöltem meg. Egészen igaza van t. képviselőtársamnak, hogy gyökerét birja a mai állapot abban a politikai rendszerben, a mely a véderő vitát megelőzte abban a rendszerijén, a mely a véderővita által külsőleg is tarthatatlanná vált. (Helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Igen sajátságos rendszer volt az. Eri abban az időben, mikor e rendszer ellen küzdöttem, többször tartottam szükségesnek azt jellemezni, egyszer különösen annak végstádiumában. Ma, midőn e rendszernek vége van, még pedig helyrehozhatlanúl, visszavonhatlanúl, a feltámadás minden lehetősége nélkül vége van, (Miénk helyeslés, tetszés és éljenzés a bal- és szélsőbalon.) ma, t. ház, nagyobb elfogulatlansággal ítélhetünk fölötte. Az ma mint történeti adat áll előttünk, ma azzal csak úgy foglalkozhatunk, mint a nemzet történetében a fejlődés egy stádiumával, melyet azonban ismerni és méltányolni kell, ha teljes mértékben akarjuk látni azt a stádiumot, a melyben ma tényleg vagyunk és a mely nagy mértékben annak a rendszernek eredményéből fejlődött ki. (Helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Én akkor is, a küzdelemnek hevében egy jellemvonást állítottam fel, a melyet ma, a midőn küzdelem hevében mondottakat a történelmi szemlélet nyugalmával revideálhatom — mondom — ma sem kell módosítanom, ma sem változtathatok azon semmit sem, mert azt hiszem, hogy az a jellemzés annak a rendszernek valóságát és lényegét kifejtette. Azt mondottam ugyanis, hogy annak a rendszernek valósága és lényege a discretionalis hatalmak iránt való előszeretetből állott. (Helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Azon rendszer a liberális forma alatt a legconservativebb rendszer volt, a mely ezen országban valaha létezett. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon. Egy hang a szélsőbalon: Reactonarius !) Fenmaradásának legfőbb eszköze a »quieta non movere« elvének követése volt. {Igaz! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) Egyetlenegy nehéz, fogas és kényes kérdésnek megoldásához hozzá nem fogott és ha hozzáfogott, a nagyobb nehézségek észlelésekor rögtön visszavonult a megoldástól és kereste azon tényezőkkel a kibékülést, a melyek a nehézségeket okozták. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) Ezen rendszer kerülte az intézményeknek olyként való alakítását, hogy a competeutiák, a jogok, a kötelességek, hogy a jogvédelem eszközei praecisitással és határozottsággal legyenek megjelölve. Ezen rendszentek, a midőn hatalmának tetőpontját érte el, midőn alkotási képessége 1886-ban az u. n. megyei retorm alkalmával kicsúcsosodott, valóságos virágát és symbolumát képezte a főispáni hatalomnak akkori szervezetése, és ez a főispáni állás, a mint az még* ina is létezik, annak attribútumaival és hiányaival, jóformán az a monumentum, melynek tulajdonságaiból az egész rendszer karaeterére rá lehet ismerni. {Úgy van! bal felöl.) Egy magasrangú, nem tudom dignitarius-e, tisztviselő-e, hivatalnok-e, hanem mindenesetre egy magasrangú hatalmi közeg, mely egy vármegye élére helyeztetik, körűi nem írt jogokkal, körül nem írt kötelességekkel, annyi joggal, a mennyit magának vesz, annyi kötelességgel, a mennyit teljesíteni jónak lát, (Úgy van! balról.) qualificatio nélkül, [Úgg van! balról.) törvény szerűen körülírt felelősség nélkül, (Úgy van! balr$.)
