Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.
Ülésnapok - 1892-121
46 121. wssápBs Ülés 189S, tieeeeiaber IS-éa, kedden. ügyi viszonyainkat kellően rendezni, de nem szabad visszariadnunk semmi nehézségtől sem; azonban megkötött kézzel éppn lehetetlen a fenförgó nehézségekkel megküzdenünk. Hogy mennyire lehetetlen ez, annak ülustfálására bátor leszek a közelmuH idők egy eseményét elbeszélni. (Halljuk! Bálijuk!) Ezelőtt néhány hónappal történt, hogy a magyar gazdasági egyesület szakosztályának bizottságában én is ott voltam. Épen a körül forgott a kérdés, vájjon nem lenne-e helyes a szesznél a mostani áj regaleadókat a fogyasztási adókra rátenni és minden további nehézkes operatiót e téren kikerülni. Czélszerűnek. természetesen elég ezélszéiíf lenne, de az összes bizottságban, pedig ott volt Matlekovich Sándor volt államtitkár úr is. nem találkozott senki, a ki egy helyes eszmét tudott volna mondani arra, hogy miképen lehetne az osztrák tartományokból ily módon a szesz becsempészését meggátolni. Tudvalevőleg Auszträálnm nincsen regale-adó, tehát a szesz olcsóbb, Ausztriából, tehát Bukovinától elkezdve egész Fiúméig meglehetős uagy vonalon érintkező határainkon, melyek mindenütt tárva nyitva állanak, nagyon könnyű hecsenrnészíu ezt a regáléval meg nem adózott szeszt és még annak lehetősége sincsen kizárva, hogy Ausztria bármely pontjából az ország legtávolabb pontjára, pl. a Székelyföldié hozzanak ilyen regáléval meg nem adózott szeszt. Minthogy az egész bizottságban egyetlen egy helyes eszme sem merülhetett fel, hogy miképen lehessen ezt a csempészetet meggátolni, a bizottság abban állapodott meg, hogy ezt bővebb megfontolás tárgyává tévén, majd későbben fog erről tanácskozni. Ez;t csak azért voltam bátor felemlíteni, hogy kimutassam, miszerint kötött kézzel egyáltalában nem lehet helyes nemzetgazdasági politikát folytatni (Úgy van! a szélső baloldalon.) Mi pedig, a kik ezeken a padokon ülünk, azt kívánjuk, hogy Magyarország népes, gazdag és független legyen, épen azért, mert ezt kívánjuk, semmiféle olyan politikába bele nem nyugodhatunk, mely kezünket ezen czélunk elérésében megkötné. Épen ezért bármily tisztelettel is viseltessem különben a t. pénzügyminister úr iránt, az elénk terjesztett költségvetést nem fogadom el, hanem csatlakozom Pázmándy Dénes t. képviselőtársam határozati javaslatához. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Bernáth Dezső jegyző: Gr. Apponyi Albert! (Bulljak! Halljuk!) ( Gr, Apponyi Albert: T. ház! A költségvetés bírálata két irányban szokott mozogni. A pénzügyi helyzetnek és a politikai helyzetnek együttes méltatásán épül fel az az ítélet, melyet egyesek és pártok a költségvetés felett hoznak, A költségvetéshez pénzügyi szempontból bővebben hozzászólni nem szándékszom- Foglalkoztak már ebből a szemponttól a helyzettel is, a költségvetéssel is a tegnapi napon Bujanovics Sándor és Issekutz Győző t. elvbarátaim ; fog ezekről a padokról még a vita további folyamán is felszólalás történni, melv a pénzügyi helyzet megvilágítását fogja czélúl kitűzni. Én csak recapitulálok, rec'ipitnlálok pedig' a következőkben (Bálijuk! Balljnk!) A pénzügyi helyzetnek kedvezősége abban rejlik, hogy reális költségvetésünk van és hogy államháztartásunkban az egyensixly helvre van állítva. Ez< k a költségvetésnek előnyei. Ámde, t. ház, ezek az előnyök csak azért tűnnek a mi szemeink előtt olyanoknak, a melyek fényt árasztanak egy egész kormányzatra, mert azoknak ellenkezőjét éveken át megszoktuk volt. Tulajdonképen egészséges állami életben egészen ma gátol értetődő dolog, hogy a költségvetés reális legyen és hogy az államháztartásban az egyensúly meglegyen. (Helyeslés bal felöl.) Nem azért mondom ezeket, hogy kisebbítsem azoknak érdemét, kik az éveken át megrögzött financiális bajokból ezen állapot eléréséhez vezették az országot, hanem csak azért, hogy attól a túlságos optimismustól óvjam a közvéleményt, mely a pénzügyi helyzetre nézve lábrakapott és terjedni kezd. (Heh/eslés bal felől.) Mert a pénzügyi helyzet ezen előnyei mellett nem klcsinylendő, sőt igen súlyos bajaink is vannak. Ezek az előnyök irtóztató áron lettek megvásárolva. Megvásároltattak a közterheknek olyan fokozása által, mely a nemzetnek áldozatkészségét ugyan a legfényesebb világításban tünteti fel, melylyel azonban eljutottunk a teherviselési képesség határáig is. Súlyosbítva van ez a baj a közterhek kivetésében és beszedésében való, tovább nem tűrhető aránytalanság és igazságtalanság által. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Még súlyosabbnak tűnik fel ez a helyzet, hogyha arra a számos tünetre tekintünk, melyeknek egynémelyikét a tegnapi napon t. barátaim itt felhoztak, melyek azonban a korábbi években a t. többség soraiból is eonstatálást nyertek, hogy t. i. a gazdasági fejlődés, a gazdasági felvirágzás •— legenyhébben fejezve ki magamat — az országban nem egyenletes és jóformán az országnak csak azon részeiben mutatkozik, melyeknél azok alapját maga a teremtő Isten jósága vetette meg, melyekben a gazdasági felvirágzásnak minden természetszerű előfeltétele meg van, holott az országnak a természet által mostohábban gondozott részeiben felvirágzásról nem, hanem hanyatlásról, visszaesésről lehet beszélni. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) És mindezekhez hozzájárul még az, hogy a terhek ezen iszonyatos fokozásával, azoknak néha
