Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-121

191. Arsíftgos illés 1893. deesember IS-ás, kedden. 4g kai nagyobb Összeggel járulunk, ha nem is közvetlenül, de közvetve, mint a mennyi minket tulaidonképen vagyoni állásunk arányában meg- ' illetne. Első sorban is a közös költség-éknek 141,140.134 frt összes kiadásából mi látszólag tényleg csak 31,041.015 frtot fizetnénk. Ha azonban egy kissé tüzetesebben vizsgáljuk, szemünkbe kell hogy tűnjék, hog-y ezen 141,140.134 forint összes kiadásból 44,730.400 frtot a határvámok jövedelmei fedeznek. A határvám bevételeinél, ha futólag vizsgáljuk, szintén az ötlik szemünkbe, hogy Magyarország liatárvám bevétele csak 6.073.100 frt, míg ezzel szemben az osztrák vámhivataloknál az összes bevétel 38,530.000 frtot tesz és mindennek daczára mégis határozottan merem állítani, hogy mi e határvám-jövedelemhez töhbel járulunk, mint Ausztria, a mennyiben Ausztriának kifejlett ipara lévén, ő nincs annyira rászorulva a kttlfö'di iparczikkekre, mint mi Magyarországon. (Ügy van! Ügy van! szélső baloldalon.) És merem állítani, hogy ezen határvámjövedeleml'öl mi legalább 24 milliót fedezünk, tehát jóval többet, mint Ausztria. Azon kivül azt sem szabad felednünk, hogy geographiai helyzetünknél fogva a külfö'di iparczikkek rendszerint austriai kereskedők közvetítésével jönnek hozzánk, a kiknek átmeneti provisiója magyar állampolgárok kárára és az osztrák állampolgárok hasznára kitesz legkevesebb három, négy vagy több milliót is. Ha már a vámkérdésről van szó, lehetetlen, hogy kikeritlje figyelmünket azon tény is, hogy az osztrák ipar a mi közös vámterületünkön a szó szoros értelmében monopoüsál, a mi annyit tesz, hogy más az ára az osztrák gyáriparnak a magyar vásárlók, mint a dunai fejedelemségekből, vagy Törökországból, vagy Európa bármely irányából jelentkezzék vásárlók részére. Ezen árkülönbözet az osztrák piaczon az árú minőségéhez képest 3-r-4—20°/o-ig terjed, de van eset rá, saját magam tapasztaltam, igaz hogy 1859-ben, hogy a Pollák-féle gyufa 200°/o-kal is drágább volt Magyarország, mint Románia részére. Ebből kifolyólag lehetetlen, hogy ezen különbözetet, melyet a közös vámterület folytán az osztrák ip;T Magyarországon élvez, szintén a közös költségek rovására ne irjuk. Ha már most csak 240 millió kiadást számítunk is Magyarországrészéről iparczikkekért Ausztria részére, úgy mindjárt egész világosan ki fog tűnni, hogy mi Ausztriának a közös vámterületi kből származó monopóliumáért nem kevesebb, mint 24 millió forintot fizetünk évenkint. Ha mi a szabad ke reskedés eszméjének hódolnánk, a mit éi> egy magasabb szempontból hazánk iparának ki fej lesz tése szempontjából sohasem tudnék helyeselni, de feltéve, hogy felszabadítanók határainkat a külfölddel szemben, ez esetben nemesak azt éruök el, hogy nyers terményeinket sokkal nagyobb áron tudnók értékesíteni, hanem azt is, hogy az osztrák ipartól bevásárlóit czikkeink a nemzetnek huszonnégy millióval kevesebbe kerülnének. Tnnen kifolyólag, mivel azt hiszem, hogy minden egyes állításom e tekintetben a legszigorúbb kritikát kiállja, épen azért bátor voltam izelítőkép a közösügyek terhéhez való járulásunk számadását a következőkép összeállítani. (Halljuk! Halljuk!) Az előadottak szerint a határvámok bevételénél közvetve legalább is 24 millió forintot fizetünk, közvetlenül készpénzzel járulunk a közösügyi kiadásokhoz 31,041 015 írttal. Az osztrák ipar javára eső monopóliumra legalább is 24 millió forint esvén, így összesen az osztrák-magyar bank által nyerendő előnyöket és sok egyebet, az osztrák államnak az állami fogyasztási adókból utánunk származó hasznát nem is számítva, csak a felsorolt három tétel alapján bátran mondhatom, hogy mi, a szegény Magyarország a közösügyes költségekhez közvetve és közvetlenül 79.041.615 írttal járulunk, míg ezzel szemben a díisgizd=ig- Ausztriának a közösügyes költségek fedezésére legfeljebb 62,099.119 frt marad és mégis daczára ennek, nekünk hányják szemünkie, hogy csak 30°/o-al járulunk a közös költségekhez, noha a közösügyekie való befolyásból nekünk tényleg még, 20°/o-nyi befolyást sem engednek, noha az elmondottakból láthatólag tehát Magyarország, ha nem is közvetlenül, de közvetve, többel járul a közös költségek fedezéséhez, mint a dúsgazdag Ausztria. (Helyeslés a szélső balolddon.) Nincs, és nem is lehet szándékom a t. ház nagyrabecsült türelmével visszaélni, (Halljuk!) mindazonáltal nem mulaszthatom el, hogy ki ne fejezzem azon meggyőződésemet is, hogy eulturállamot a culturállam minden kellékei nélktíl józanul még képzelni sem lehet. A culturállamnak első feladata pedig az, hogy kifejlődött mezőgazdassággal és iparral birjon; már pedig kifejlődött ipar nálunk Magyarországon közösügyes alapon soha, semmi körülmények közt létrejönni nem fog; ha pedig mi nem gondoskodunk arról, hogy úgy az államnak, mint az állampolgárok összességének kiadásai fedezzék bevételeiket, abban az esetben minden kétségen kivül nagyon szomorú az a sors, mely Magyarországra vár még azon esetben is, hogy ha jövő évi költségvetés netalán az állam bevételében még több plust mutat is föl. Nekünk iparunk és mezőgazdaságunk fejlesztésére okvetlenül és elkerülhetetlenül szabad kézre, önállóságra és függetlenségre van szükségünk. (Helyeslés a szélső baloldalon.) önállósággal és függetlenséggel is vajmi nehéz lenne olyannyira zilált pénz-