Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-138

13S. orwAgos Illés 1898. január l».én, esütürtRkBn. 45 J vényczikk 1. § szellemének megfelelően a belföldi hírlapoknak nyílt helyeken való eladását, úgynevezett utczai darusítását tiltó rendeleteket helyezze hatályon kivü!.« (Helyeslés a szélső baloldalon.) Bátorkodom határozati javaslatomat ajánlani. (Éltnk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Méltóztatik kívánni, hogy a határozati javaslat újra felolvastassák. (Nem!) Ki következik ? Molnár Antal jegyző,: Holló Lajos! Holló Lajos: T. ház! Én részemről néhány észrevételt óhajtok csak tenni a tegnap elhangzott beszédek némelyikére, különösen pedig Tisza István képviselő úr és gróf Sztáray István képviselő urak beszédeire. (Halljuk! Halljuk!) A mi mindenekelőtt Tisza István t. képviselőtársam felszólalását illeti, megvallom, hogy részemről azt — legalább közigazgatási fejtegetései részében — élvezettel és örömmel hallgattam; de örömöm akkor érte el legnagyobb fokát, a midőn ő beszédjét befejezte. (Derültség a szélső baloldalon-) Ezen befejezéshez fűzött örömömnek oka nem az, t. ház, mintha én az ő közigazgatási fejtegetéseivel egyet nem értenék, mert ő azt mondotta — ez volt egész beszédének kiemelkedő momentuma — hogy a közigazgatás ma létező bajain addig is, míg a reformok bekövetkeznek, segíteni kell és mint legfőbb hiányt kiemelte a személyzetnek azon csekély számát és a fizetésnek azon csekélységét, mely^ a megyei közigazgatási hivataloknál ma van. Én csak arra bátorkodom ennél a körülménynél felhívni a t. ház figyelmét, hogy a midőn ezen tényeket nem Tisza István t képviselő úr, de a vármegyék hivatalos felterjesztéseikben, küldöttségeik, főispánjaik által a t. ininister úr előtt kifejezték, nála ezen kórelmek nemcsak süket fülekre találtak, de határozott viaszautasításra is, mert kijelentette, hogy ő azon dotatio mértékét, a személyzet azon megállapítását, melylyel a közigazgatás ma elláttatik, semmi körülmények közt sem hajlandó felemelni. És, t. ház, a midőn az összes megyék hiába járultak ezen kérelmeikkel a t. minister úr elé, feláll itt egy ékesszóló t képviselő úr, Tisza István úr és akkor beszédének befejeztével a t. minister úr az első, a ki lelkesen odamegy hozzá és őt kézszorítással üdvözli. Azt hiszem, hogy ez az elismerés s hozzá járulás nem szól — bár nagyrabeesűlöm Tisza István személyiségét — kizárólag az ő személyének, hanem azon elveknek és eszméknek, melyeket ő beszédében kifejtett és csak örömünkre szolgál, hogy a mit a vármegyék összes küldöttségei felterjesztéseikkel a minister úrnál el nem értek, azt a képviselő úr egyszerű felszólalásával elérte, Én hozzájárulok mindahhoz, a mit a t. képviselő úr mondott, hogy a mai közigazgatást sem lehet mai állapotában fentartani addig, a míg a reformok az egész vonalon bekövetkeznek, de akkor ki kell, hogy egészítsem a t. képviselő úr felszólalását, mert ha azt kívánjuk, hogy a mai megyék fennakadás nélkül és rendszeresen lássák el a közigazgatást, nem elégséges a főszolgabírói hivatalokban a kezelő személyzetet kiegészíteni, hanem szükséges mindazon a téren, a hol ma még hiányok vannak, javítást behozni. Tudja-e képviselőtársam a helyes közigazgatással összeegyeztetni azt, hogy a községi vagyonkezelés sok megyében 10—15 éven keresztül megvizsgálás és revisio nélkül legyen és hogy az ezen vizsgálatra szükséges számvevői állások oly csekély számmal vannak creálva a vármegyékben, hogy e számvevőségek nem képesek az ellenőrzést kellően teljesíteni ? Tudja-e a képviselő úr továbbá azt, hogy az árvaszéki ügymenet sok megyében a lehető legszerencsétlenebb s hogy az, a mi egy helyes és igazságos közigazgatásnak minden országban eriteriumát képezi: az árvaügyek ellátása Magyarországon rendkívüli hätramenést és visszafejlődést matat. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ismerek megyéket, a hol az árvaügyek elintézése hónapokon, sokszor éveken keresztül tart. És midőn a megyék — erre helyezem a fősúlyt — mindezeket a bajokat, az árvaügyeknek lassú ellátását, a számvevőségi hiány mutatkozását s a főszolgabíráknak bureaueraticus munkával való megterheltetését illetőleg előterjesztéseket tettek, a belügy minister úr azzal állott elő, hogy a dotatio törvényhozásilag meg van állapítva s ezen tágítani a maga részéről nem is kíván. Akkor tehát álljunk össze és nemcsak azon részben, melyet a t. képviselő úr kiemelt, hanem az egész vonalon, a mi eddig lényegesen szükséges s a mi a helyes ügymenet szempontjából feltétlenül megkívántatik, minthogy a reform életbeléptetése 5—10 évig bizonyára halasztást fog szenvedni, addig is okvetetlenül kell e mulasztásokat pótolni és a hiányokat kiegészíteni s akkor remélem, hogy a t. minister úr ez alkalommal lesz szíves megnyugtatni nem engem, hanem a L házat, az összes vármegyéket és az egész országot az iránt, hogy e bajokon és hiányokon addig is Segíteni fog. (Elénk helyeslés a szélsőbalon.) Gróf Sztáray István t. képviselő úr a kivándorlásokról beszélt és e kérdésben szokatlan módon a kivándorlásoknak a közgazdaságra, előnyös voltát volt szíves ecsetelni és fejtegetni. Abban, t, ház, hogy a kivándorlók némileg juttatnak valamit keresményeikből az otthon maradottak részére, egy örvendetes jelenséget lehet talán látni, de akkor első sorban mindenesetre figyelembe kell venni azt, hogy (Halljuk ! Eall6?"