Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.
Ülésnapok - 1892-138
453 lrí8 « « r u!ägoi ttléi 1*98. Jann&r 19-én, ettttSrtSkSa. juh!) kivándorlóink nagyon tekintélyes része, csaknem 9 /io-e oda vész, a nélkül, hogy a haza javára akár anyagi segélyben és támogatásban, akár visszatérése után személyes tevékenysége által többé közreműködnék. Hogyha azon Y 10 résznek sikeres munkásságát feltüntetjük, a mely által, mondjuk, a felvidék pénzbősége gazdagodik, akkor vonjuk le és tegyük a mérleg másik: serpenyőjébe a veszteséget is, a mi a kivándorlásból előáll. Szerintem nem ebben áll a kérdésnek a fölényege, hanem abban a szomorú helyzetben, hogy annak az egytized résznek, vagy az egésznek is, ki kell vándorolnia az országból, hogy megélhetését és előhaladását biztosítsa. (Úgy van! a szélsőbalon.) Hiszen ha a kivándorlók benn maradnának az országban, nem kellene-e feltételeznünk, hogy az ő munkásságuknak productuma évenkint itthon is valami íőkeszaporulatbaii jelent keznék? Vájjon az alföld népének munkássága csak arra terjed-e ki, hogy itt megélhetését biztosítsa, nem pedig egyúttal arra is, hogy ennek az országnak anyagi előhaladását, anyagi megerősödését, anyagi gyarapodását biztosítsa 1 Hiszen ha benmaradnának ezek a polgáraink, ha itt a közgazdasági élet terén az ő tevékenységüknek kellő tér nyújtatnék, ezzel is nagyobb és hatalmasabb volna ennek az országnak az anyagi gyarapodása. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Ezt kell tehát, t. ház, véleményem szerint előmozdítani, hogy azok részére, a kik különben kivándorolnának, a munkálkodásnak ezen alkalma és ezzel megélhetésük lehetősége itt benn a hazában biztosíttassek. Vagyok bátor ennél a kérdésnél hivatkozni egy nagyon szerencsés kezdeményezésre. Az alföld nagy városainak egyike 2.000 holdnyi területet szakított ki a nagy közös birtokokból és az ország más vidékéről odatelepedett, mintegy 300 munkáscsalád találja ott megélhetését. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Felhívom a t. minister úr figyelmét azokra az óriási kiterjedésű területekre, melyek az alföldön, különösen a Duna-Tiszaközben, de másutt is rendelkezésre állnak, a hol egyes községeknek, mint például Szeged városának, 90.000 hóidon felüli közbirtoka munkáskéz hiánya miatt ma tulajdonképen műveletlenül hever. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Az összes alföldi városok, Czegléd, Kecskemét és mindannyian, óriási ily közterületekkel bírnak, melyek ma a legalacsonyabb művelési ág, a legeltetési művelés alatt állanak. Ha tehát a t. minister úr irányt akar szabni ezen népmozgalmi törekvéseknek, akkor kövesse a középkori királyok példáját, kik országuk néptelen vidékeit az ország más részeiről vett népességgel telepítették be és erősítették meg. (Helyeslés a szélsőbalon.) Ha egyfelől ^azt látja, hogy az alföldön munkás kéz híján a kultúra nem haladhat kellő mértékben előre, másfelől azt, hogy más vidékeken a lakosság egy része kénytelen kivándorolni: akkor a kormány terelje ezen mozgalmat helyes mederbe és akár állami kisajátítás, akár az állam saját, nagy területeinek átcserélése által telepítse a kivándorló elemek egy részét az alföldre, a melynek kultúráját ez által elő fogja mozdítani, a kivándorló elemet pedig a hazához köti és biztos megélhetéshez és előhaladáshoz juttatja. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ha már felszólaltam, bátor vagyok még néhány kérdést felhozni a küszöbön álló reformok mikéntjére és kidolgozására nézve. (Halljuk!) Tisza István t. képviselőtársam kevés súlyt látszik helyezni a reformok életbeléptetésének sorrendjére; mi ellenben kiváló súlyt helyezünk arra, hogy a polgári szabadságot biztosító alapvető törvények előbb lépjenek hatályba, mint a szervezeti törvények. (Élénk helyeslés bal felől.) E tekintetben tehát nem osztozom Tisza István képviselő úrnak azon kicsinylő felfogásában, hogy bámulja az ellenzéknek ez irányban kifejezett aggodalmait. De csak arra vagyok bátor figyelmeztetni a t. minister urat, hogy ha részünkről az életbeléptetésnél megkívánjuk is a garantialis törvények behozatalát és a községek szervezéséről szóló törvényjavaslat előzetes behozatalát: azért épen nem kívánunk egy oly szervezetet, mely a későbbi alakításokba beleilleszthető ne lenne 8 a mely azután a legközelebbi időben újabb módosításoknak lenne kitéve. Ha a minister úr most megfordítva kíván eljárni, mint a hogy elődei eljártak, a kik t. i. csak a megyei javaslatokat terjesztették be, ha most a minister úr ellenkezőleg csupán a községeket akarja szervezni, de egyúttal homályban hagy bennünket a járások, a megyék organisatiojára nézve, akkor nem lehetünk abban a helyzetben, hogy a községek szervezetének revisiojáról nyugodt ítéletetet mondhassunk. Megkívánjuk tehát, hogy az alapvető munka előbb léptettessék életbe, (Helyeslés a szélső baloldalon.) de a reform egyes részeinek megítélésénél tudni kívánjuk, hogy a reform többi ágai mily szellemben és a többivel mily összefüggésben fognak megvalósíttatni. (Helyeslés a szélső' baloldalon.) A másik szempot az, hogy a minister úr főleg arra látszik helyezni a fősúlyt, hogy a községek mily ellenőrzés alatt álljanak, mert szerinte főleg az ellenőrző szervezetet kell erősíteni és ezen esetben a közigazgatás hatályossá és életképessé lesz. Bátor vagyok felhívni a minister úr figyelmét arra, hogy nagy tévedés a községekben kizárólag az ellenőrzés erősítésére fektetni a fősúlyt; mert itt az alaphiba abban áll, hogy azok, a kik ma ellátják a közigazgatást, azok szerintem igen gyengék a mai köz-
