Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-137

13. országos ülés 1893. január l8-án. szerdán. 435 lasztmánynak. A választási elnökök rendesen mindenütt beterjesztették a választásra vonatkozó iratokat és választási jegyzőkönyveket és a midőn a központi választmányban felbontják az iratokat, kitűnt, hogy hiányzik a kézdi-vásárhelyi válasz­tási jegyzőkönyvnek két példánya. Hogy mi történhetett, azt senki sem tudta elképzelni; azonban gyanúsították a járási szolga­bírót, hogy bizonyos politikai czélokra tartotta talán vissza a választási jegyzőkönyveket. És e végből ki is küldetett egy központi jegyző a nyomozás megtételére, a mely nyomozás ered­ménye az lett, hogy a főszolgabírónál voltak az iratok, de nem akarta a főszolgabíró azokat kezéből kiadni, mert azt gondolta, hogy a választás ily­formán megsemmisíttetik. Az illető központi jegyző figyelmeztette tehát a főszolgabírót eljá­rásának bűnvádi következményére, a mire a fő­szolgabíró azután kihúzta asztala fiókjából az iratot, és átadta a központi jegyzőnek. Én erre vonatkozólag azután figyelmeztet­tem az akkori belügyminister urat az 1886. évi fegyelmi törvényre, a melynek 1. szakasza vilá­gosan kimondja, hegy az ilyen botrányos eljárás fegyelmi eljárás tárgyát képezi; de azóta még azt sem tapasztaltam, hogy az'illető főszolgabíró még csak megpirongatíatott volna is. Minthogy a közigazgatási tisztviselőket a felebbvalók így védelmezik, ez okozza azt, hogy a járási tiszt­viselők a járásokban grassálnak és mindent ke­resztűlvisznek hatalmi eszközökkel, és nincsen töryény, mely őket ebben korlátolná A járási tisztviselők, főszolgabírák tízei­méinek jellemzésére még csak két esetet ho­zok fel. Tudjuk, t. ház, hogy a közvetlen végrehaj­tások eszközlésére a járási főszolgabíráknak az adóhivatalok átalányösszegeket szoktak kiadni s ezt az illetők úgy használják fel, hogy senki által nem ellenőriztetnek, senkinek nincs tudó mása a kezelésről, hogy miképen használják fel és élvezik el ezen átalányösszeget. De itt van egy másik eset. Például egy járásban számtalan vadászbérleti területek van­nak. Ha egy 7 főszolgabíró vadász-szenvedélyét akarja érvényesíteni — a mi különben férfias dolog — sok alkalma van a járás területén levő vadászterületeket olcsó bérletben megszerezni s annyira mehet ebben, hogy az egész területet olcsó áron megszerezheti. Én nem vagyok vadászember, testi képes­ségem nem enged vadászélvezetekkel foglalkozni, de jogi szempontból hozom fel a kérdést. Megtörténhetik, hogy ugyanazon főszolga­bíró, a ki bérleti viszonyban van az illető járás­sal, fölebbvalója lévén a járás községeinek, fóruma a vadászati kihágások megtorlásának is. Mal­most megtörténhetik azon eset, hogy bizonyos vadászati kihágás esetében ugyanegy a panaszos és a panaszolt, s megtörténhetik, hogy a panasz fölött e^y és ugyanaz a fórum ítél; tehát a főszolga­bíró maga mond ítéletet önmaga és a másik fél fölött. Ez tarthatatlan állapot. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Nem akarom a dolgot tovább részletezni; elég kijelentenem, hogy az a mai közigazgatás valódi jellege, hogy egyszerűen személyi párt­uralmon és hatalmi rendszeren alapszik annak minden végrehajtása. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Áttérek most a második tárgyra, a mely a költségvetés hiányaira vonatkozik. Öt-hat napja tárgyaljuk már a költségvetést és még nem hal­lottam, hogy valaki e kérdést, a mit most első sorban felhozok, csak érintette volna is. S ez az, hogy T a belügyi kormányzat egyáltalában semmi tisztelettel, semmi elismeréssel, semmi hódolattal nincs a képviselőház iránt, mert míg a többi kormányzati ágaknál az illető mínisterek évenkint beterjesztetni szokott jelentésekben eonstatálják az illető tárczához tartozó kérdések állapotát s egyáltalában a táreza körülményeit, addig a belügyininisterium még eddig soha bel­ügyi kérdésekről általános jelentést az ország­gyűlés elé nem terjesztett. Pedig ez nagyon fontos dolog, t. ház, mert a belügyi tárezához tartozik a fontos közegész­ségügy, a közbiztonsági ügy, a rendőrbíróság, a közigazgatási bíróság, továbbá a culturalis dol­gok és ott van még költségvetésünk legsötétebb oldala, a szegény-ügy. Mindazon forumoknak, melyek ezen dolgok elintézésére hívatvák, ügy­kezeléséről culturalis és statistikai szempontból szükséges lenne, hogy az országgyűlés képviselői tájékozást nyerjenek és 25 év óta én soha nem hallottam, hogy valami jelentés beadatott volna e tekintetben. T. ház! A másik nevezetes és fontos körül­mény — a mi tökéletesen jellemzi, különösen a Sza­páry-féle belügyi kormányzatot — az, hogy íme most a napokban halljuk a t. belügyminister úrtól, ho£:y a belügyminister ma sem tudja, hogy az országban hány választó van. Én erről a helyről még a múlt évi költségvetés tárgyalása alkalmával — ha méltóztatik valaki az én fel­szólalásomra emlékezni — kimutattam és kiszá­mítottam és Hoítsy t. képviselőtársam kiegészí­tette, hogy r az országban az én számításom sze­rint 754 ezer választó van és talán annyi is volt a múlt választások alkalmával. Ezt a belügyi kormányzat jellemzésére ho­zom fel, mert a belügyminister úr a múltkor mondta, hogy tulajdonképen nem tudja, mennyi az országban a választók száma s így a sta­tisztikai hivatalt kellett felszólítani, hogy e i tekintetben az adatokat állítsa össze. Nekem

Next

/
Thumbnails
Contents