Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.
Ülésnapok - 1892-137
13. országos ülés 1893. január l8-án. szerdán. 435 lasztmánynak. A választási elnökök rendesen mindenütt beterjesztették a választásra vonatkozó iratokat és választási jegyzőkönyveket és a midőn a központi választmányban felbontják az iratokat, kitűnt, hogy hiányzik a kézdi-vásárhelyi választási jegyzőkönyvnek két példánya. Hogy mi történhetett, azt senki sem tudta elképzelni; azonban gyanúsították a járási szolgabírót, hogy bizonyos politikai czélokra tartotta talán vissza a választási jegyzőkönyveket. És e végből ki is küldetett egy központi jegyző a nyomozás megtételére, a mely nyomozás eredménye az lett, hogy a főszolgabírónál voltak az iratok, de nem akarta a főszolgabíró azokat kezéből kiadni, mert azt gondolta, hogy a választás ilyformán megsemmisíttetik. Az illető központi jegyző figyelmeztette tehát a főszolgabírót eljárásának bűnvádi következményére, a mire a főszolgabíró azután kihúzta asztala fiókjából az iratot, és átadta a központi jegyzőnek. Én erre vonatkozólag azután figyelmeztettem az akkori belügyminister urat az 1886. évi fegyelmi törvényre, a melynek 1. szakasza világosan kimondja, hegy az ilyen botrányos eljárás fegyelmi eljárás tárgyát képezi; de azóta még azt sem tapasztaltam, hogy az'illető főszolgabíró még csak megpirongatíatott volna is. Minthogy a közigazgatási tisztviselőket a felebbvalók így védelmezik, ez okozza azt, hogy a járási tisztviselők a járásokban grassálnak és mindent keresztűlvisznek hatalmi eszközökkel, és nincsen töryény, mely őket ebben korlátolná A járási tisztviselők, főszolgabírák tízeiméinek jellemzésére még csak két esetet hozok fel. Tudjuk, t. ház, hogy a közvetlen végrehajtások eszközlésére a járási főszolgabíráknak az adóhivatalok átalányösszegeket szoktak kiadni s ezt az illetők úgy használják fel, hogy senki által nem ellenőriztetnek, senkinek nincs tudó mása a kezelésről, hogy miképen használják fel és élvezik el ezen átalányösszeget. De itt van egy másik eset. Például egy járásban számtalan vadászbérleti területek vannak. Ha egy 7 főszolgabíró vadász-szenvedélyét akarja érvényesíteni — a mi különben férfias dolog — sok alkalma van a járás területén levő vadászterületeket olcsó bérletben megszerezni s annyira mehet ebben, hogy az egész területet olcsó áron megszerezheti. Én nem vagyok vadászember, testi képességem nem enged vadászélvezetekkel foglalkozni, de jogi szempontból hozom fel a kérdést. Megtörténhetik, hogy ugyanazon főszolgabíró, a ki bérleti viszonyban van az illető járással, fölebbvalója lévén a járás községeinek, fóruma a vadászati kihágások megtorlásának is. Malmost megtörténhetik azon eset, hogy bizonyos vadászati kihágás esetében ugyanegy a panaszos és a panaszolt, s megtörténhetik, hogy a panasz fölött e^y és ugyanaz a fórum ítél; tehát a főszolgabíró maga mond ítéletet önmaga és a másik fél fölött. Ez tarthatatlan állapot. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Nem akarom a dolgot tovább részletezni; elég kijelentenem, hogy az a mai közigazgatás valódi jellege, hogy egyszerűen személyi párturalmon és hatalmi rendszeren alapszik annak minden végrehajtása. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Áttérek most a második tárgyra, a mely a költségvetés hiányaira vonatkozik. Öt-hat napja tárgyaljuk már a költségvetést és még nem hallottam, hogy valaki e kérdést, a mit most első sorban felhozok, csak érintette volna is. S ez az, hogy T a belügyi kormányzat egyáltalában semmi tisztelettel, semmi elismeréssel, semmi hódolattal nincs a képviselőház iránt, mert míg a többi kormányzati ágaknál az illető mínisterek évenkint beterjesztetni szokott jelentésekben eonstatálják az illető tárczához tartozó kérdések állapotát s egyáltalában a táreza körülményeit, addig a belügyininisterium még eddig soha belügyi kérdésekről általános jelentést az országgyűlés elé nem terjesztett. Pedig ez nagyon fontos dolog, t. ház, mert a belügyi tárezához tartozik a fontos közegészségügy, a közbiztonsági ügy, a rendőrbíróság, a közigazgatási bíróság, továbbá a culturalis dolgok és ott van még költségvetésünk legsötétebb oldala, a szegény-ügy. Mindazon forumoknak, melyek ezen dolgok elintézésére hívatvák, ügykezeléséről culturalis és statistikai szempontból szükséges lenne, hogy az országgyűlés képviselői tájékozást nyerjenek és 25 év óta én soha nem hallottam, hogy valami jelentés beadatott volna e tekintetben. T. ház! A másik nevezetes és fontos körülmény — a mi tökéletesen jellemzi, különösen a Szapáry-féle belügyi kormányzatot — az, hogy íme most a napokban halljuk a t. belügyminister úrtól, ho£:y a belügyminister ma sem tudja, hogy az országban hány választó van. Én erről a helyről még a múlt évi költségvetés tárgyalása alkalmával — ha méltóztatik valaki az én felszólalásomra emlékezni — kimutattam és kiszámítottam és Hoítsy t. képviselőtársam kiegészítette, hogy r az országban az én számításom szerint 754 ezer választó van és talán annyi is volt a múlt választások alkalmával. Ezt a belügyi kormányzat jellemzésére hozom fel, mert a belügyminister úr a múltkor mondta, hogy tulajdonképen nem tudja, mennyi az országban a választók száma s így a statisztikai hivatalt kellett felszólítani, hogy e i tekintetben az adatokat állítsa össze. Nekem