Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.
Ülésnapok - 1892-137
440 18 ^'* <>r««ftf«s Illés 188*. január 18-án, M«r4án ugyanakkor Szapáry beltigyminister úr felelve és reflectálva beszédemre azt mondta, hogy 860 ezer választó van az országban. Már most nem tudom, a két minister közül melyiknek jóhiszeműségét vegyem alapúi és melyikre helyezzek nagyobb súlyt: a jelenlegire, a ki nem tudja, hogy hány választó van, vagy a régi belügyministerre, a ki azt mondta, hogy 860 ezer van. A költségvetés hiányai gyanánt még az a nevezetes második körülmény hozható fel, hogy a kegyelmi jog egyáltalában nem gyakoroltatik. A megelőző időkben még a választások utáni zavarok lecsillapítása végett megindított vizsgálatokat még Tisza Kálmán is kegyelmileg megszüntetette, de a Szapáry kormány erre nézve még nem tett semmit. Itt van a harmadik eset, hogy ez a költségvetés egyáltalában semmit sem tartalmaz arra nézve, hogy a városok, községek pénzügyei és költségvetése miképen áll; pedig ez nevezetes kérdés, mert az állami feladatoknak közvetítését nagyban a községek és városok teljesítik ingyenesen és a kormányok sok adó-áthárítást és nagy költségeket okoznak a községeknek, a melyek ennek következtében a tönk szélére jutnak és külön adóztatást szenvednek. És ha a belügyi reformnak az lesz egyik biztató háttere, hogy az arra való költségeket a községek és városok fogják a jövőben is szolgáltatni: akkor előre meg lehet jósolni, hogy nagy csalódásban fognak részesülni, mert azokat a terheket és költségeket, a melyek most is felmennek 150—200 százalékra, nem fogják elviselni tudni. Ezek a hiányok voltak azok, a miket magára a költségvetésre vonatkozólag felhozni szükségesnek láttam. Hátra van beszédemnek utolsó része, (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) a mely a jelenlegi kormány által követendő belügyi politikára vonatkozik. Én elismerem, bogy az új kormány programmjában a megoldandó úgynevezett reformkérdéseknek egész sorozatával állott elő; elismerem azt is, hogy ez a sorozat akkora, hogy a t. kormány politikai életét valószínűleg túl fogja élni, de két körülmény az, a mi ebben a programmban megkapta a figyelmemet. En olyan fontosnak tartom # ezeket a körülményeket, hogy belőlük, mint a kormány programmjának mintegy két sarkkövéből, tökéletes képet tudok magamnak alkotni az úgynevezett jövő belügyi programmról és politikáról. Méltóztassanak megengedni, hogy erre vonatkozó nézeteimet előadjam. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbalon.) A t. kormánynak egyik nevezetes programmkijelentése az, bogy a közös ügyeket, úgy a hogy azok a jelen keretben vannak, sem bővíteni, sem szűkíteni nem akarja, és így azt a politikát, mely a közös ügyekre vonatkozik, érintetlenül fenn akarja a jövőre is tartani. A másik körülmény, a melyet felhozni akarok és a mely szerintem hasonlóan döntő körülmény, az, hogy a belügyi reformokat a községeknél akarja kezdeni és bogy a községek rendezésénél is, valamint egyáltalában az összes belügyi reformok kérdésénél, egyenesen a lex Szapáry ana kinevezési elvéből fog kiindulni. Ha tehát a külügyi politika fogja dominálni a jövőre is a belügyi politikát, akkor — miután láttuk, hogy ezen külügyi hatalmi politika az országnak összes vagyoni, pénzbeli és vérbeli áldozatait fel fogja emészteni — valószínűleg nem lesz képes ezen ország a reform költségeit fedezni, (Halljuk! Halljuk!) másfelől a községek is, melyek jelenleg a helytelen és kettős, sőt hármas megadóztatási rendszer következtében teljesen ki vannak merítve, képtelenek lesznek a jövőre a közigazgatás költségeit fedezni. Nincs is talán ország a világon, a mely így bánt volna el a községekkel és a városokkal, a hogy ez a kormányzati rendszer elbánt, a mely leplezve mindent a községekre és városokra hántott át, és helytelen pótadóztatási jogot engedett a községeknek, illetőleg kényszerítette, hogy azokat érvényesítsék! Ennek következtében oly állapotok vannak ezen országban, hogy én figyelmeztetem a t. belügyminister urat, hogy e tekintetben statistikai adatokat szerezzen be, és mielőtt a községek és városok pénzügyi viszonyait nem ismeri, addig a rendezéshez hozzá ne fogjon, mert csalódni fog azon számításában, hogy azok adóképessége teljesíteni fogja azokat a kívánalmakat, melyek a reformok tekintetében követeltetnek tőlük. (Igaz! Úgy van! a snélső baloldalon.) Az előadottakból levonom most már a végkövetkeztetéseket, és ezen végkövetkeztetések azok, hogy én részemről, tekintettel arra a két sarkpontbeli kijelentésre, mely szerint a kormány a közös ügyeket a jelenlegi keretben kívánja fentartani, és hogy a kinevezési rendszert akarja. érvényesíteni jövő belügyi politikájában is, kijelentem, hogy ezen kormány nem más, mint az előbbi kormány folytatása, (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) a mely előbbi kormány pedig nem tudván fentartani és biztosítani ezen országnak jövőbeli előhaladását, bizonyosan ezen kormány sem fogja ezen feladatokat megoldhatni. Részemről tehát határozottan kijelentem, hogy bizalommal a jelen kormány politikája iránt nem viseltetem, és azért ezen költségvetést általánosságban sem fogadom el. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélsőbalon.) Perczel Béni jegyző: Gr. Sztáray István j
