Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-137

4gg 1S7. orsfágos Klés 1B9&. Juntái- IS in, stirflán. a mi intézkedéseink, mert ezt a Magyarországot többé annak polgárai azzal az érzéssel, a melylyel eddig, nem fognák szeretni. (Helyeslét bál felöl) T. képviselőház! A mint mondom, rendkívüli fontosságot tulajdonítok annak, hogy a polgároknak mindazon jogokra, melyekre az államnak magának önfentartása tekintetéből szüksége nincsen, befolyás juttassék, (Helyeslés bal felől) és ezek: között nagyon természetesen a közigazgatás menetére is kívánom, hogy befolyást gyakoroljanak. (Helyeslés bal felöl.) T. képviselőház! Ezzel kapcsolatban van az, miképen coutemplálom én azt, hogy a közigazgatási hatóságok szerveztessenek, künn, az ország területén, a megyékben és városokban, értve t. i. azon városokat, melyek törvényhatósági joggal vannak felruházva, nem zárva ki azonban oly városokat sem, a melyek ma azzal felruházva nincsenek, de a melyeknek súlya, intellectualis ereje erre jogosultságot adhat. Mivel már nagyon valószínűen megakadályozható nem lesz, hogy a közigazgatás államosíttassék, a mit egyébiránt magam sem tartok nagy hibának, ha az illető testületekben a kellő erő megmarad az ellenőrzésre, — múlhatlanúl kívánom, hogy ezen közigazgatási testületeknek két irányban teljes befolyás biztosíttassék. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik irány az, hogy azok foglalkozhassanak az országos fontosságú politikai kérdésekkei is, még pedig foglalkozhassanak bizonyos súlylyal, t. i. úgy, hogy az őket kellőképen meg is illesse, vagyis úgy, hogy mint közigazgatási testületek ugyan, de autonomicus testületek a törvényhozásba is küldb essenek képviselőket, nem a képviselőházba, mert hiszen a parlamenti szervezettel ez össze nem egyeztethető, de igenis a főrendiházba. (Élénk helyeslés bal felöl.) És, t. képviselőház, ha ez így keresztűlviíetnék, akkor én a főrendiházi)ak az initiativát is megadnám, a mivel az jelenleg nem bír. (Ellenrtiondások.) Tudom, hogy a képviselőháznak barátai némileg féltik a képviselőházat attól, hogy a főrendiház ez által súlyban megnövekednék, talán nagyobb befolyást gyakorolhat a közvéleményre és a politikára is, mint a képviselőház maga, de én ezt sem tartom nagyon veszedelmes dolognak, mert azok, a kiket a megyék és a városok ide fognak küldeni, folytonosan érzékkel fognak bírni a nemzet óhajtásai, kívánalmai iránt, azok mindenesetre élénken fenn fogják tartani az összeköttetést az illetőkkel, a kik őket ide küldik, mert ez az ő jövőjükre irányadó. Én tehát ezt szükségesnek tartom, és s'zükségesnek tartom másodszor azt, hogy ezek a testületek a közigazgatás menetére a maguk egész területén folytonos ellenőrzést, gyakorolhassanak akként, hogy ax általuk észlelt hibák és hiányok minden esetre olynemű vizsgálatnak képezzék tárgyát, a mely megnyugvással vehető azon sérelmet szenvedett által, a ki a megye területén lakik. Ezen testületeknek múlhatatlanul szükséges, hogy bizonyos súlyuk legyen, mert ha az nincs, akkor kár mindenféle autonomicus testületről csak beszélni is. (Úgy van a bal- és szélső baloldalon,.) Most is vannak autonomicus testületek, ijraz, csak is romjai a régieknek, (Úgy van! a balés szélsőbalon) de ezeknek semminemű befolyásuk nincs, azokba senki nem megy, ha csak valami most még gyakorolható választásra nem, üresek a termei, nem foglalkozik senki a közigazgatási kérdésekkel. Miért? Nem azért, mintha az nem érdekelne mindenkit, hanem azért, mert akármi bajt észlel a közigazgatási hatóság, annak orvoslását nem képes kieszközölni. Ez ennek a legfőbb baja. (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Én, t. ház, örömmel láttam tegnap, hogy az autonómiára vonatkozólag Helfy Ignácz t. képviselő úr úgy nyilatkozott, hogy egy belga tudós, Laveley, ki ezen kérdéssel, speciálisan a magyar közigazgatással tüzetesen foglalkozik, — én nem ismerem a könyvét, — mint Magyarország fennállásának alapját és mint minden országfennállásának alapját ajánlja az autonómiát. Nagyon örülök ennek azért, mert megszoktuk azt hallani, hogy a mi Belgiumban van, az rendkívüli minta dolog, azt legjobb mindjárt átplántálni hozzánk és most azt látjuk, hogy a belgiumi viszonyok alapos ismerője sem annyira elfogult, hogy érzékkel ne, bírjon azon elvek iránt, melyek alapján Magyarország a maga közigazgatását autonomikus alapon is rendezhetőnek tartja. Ez, mondom, nekem nagyon jól esett és örülök, hogy Helfy t. képviselő úr ezt szóba hozta. A mint mondám, nem szándékozom hosszasan foglalkozni a közigazgatási kérdéssel; nem is szándékozom hosszasan igénybe venni a ház türelmét. (Halljuk! Halljuk! a bal- és snésö baloldalon.) De ezek megemlítését azért tartottam szükségesnek, mert az általános vitában is érintettem e nézetemet, de a t. belügyminister úr nem terjeszkedett ki reá, a mit nagyon sajnálok. Talán majd ha a dolog megérik, akkor eszébe fognak jutni azok is, a miket én mondtam. Madarász József: A javaslatát arra alapítja. Péchy Tamás: És még valami felett kell kifejezést adnom örömömnek. Az általános vitában említettem egy kérdést, mely szintén a belügyi tárcza körébe vágott, t. i. az orosz zsidók beköltözésének kérdését. (Igaz! Úgy van! a balés szélső baloldalon.) Örülök, hogy most a képviselő urak közül ketten, t. i. Bartók Lajos és