Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-137

II?. tniAf«g nltfs 1M8. |an*ár Í8-An, íísrdán. 457 Márkus képviselő urak felkarolták, mert a, belögyminíster ár nem hallotta, mikor én említettem; pedmr méltóztassék elhinni, hogy nagyfontossággal biró kérdés ez az ország észíiki részén és annál is inkább sajnálom, hogy a t. belügyminister erre nem terjesztette ki figyelmét, mert mint mármarosmegyei, legjobban tudhatná, minő baj az ott. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) T. képviselőház ! {Halljuk ! Halljuk ! a bal- és szélső baloldalon.) Tisza István képviselő ár ma tüzetesen belebocsátkozott a közigazgatás jelenlegi állapotának bírálatába és bajait is felemlítette. Némelyekre, a melyeket mondott, bátor vagyok megjegyzéseimet megtenni. (Halljuk! Halljuk !) Azt mondta és nagyon helyesen, hogy a közigazgatási törvényjavaslat előkészítéséhez, minthogy a jelenlegi központi közegek arra elégtelenek, olyanokat kell behívni, kik a közigazgatást gyakorlatilag is ismerik. Ez nagyon helyes, csak azt sajnálom, hogy a képviselő úr arra a meggyőződésre jutott, hogy a jelenlegi központban működő tisztviselők nem ismerik gyakorlatilag azt a külső közigazgatást, (Ugy van! bal felöl.) pedig az volna kívánatos, hogy ismerjék, mert mégis csak azok fogják megadni az irányt, melyben a törvényjavaslatokat készíteni kell. Ha tehát olyanok adják meg az irányt, a kik gyakorlatilag nem ismerik a közigazgatást, méltóztassék meghinni, hogy ez nem nagyon jói fog kiütni. (Ugy van ! bal felöl.) Felemlítette a t. képviselő űr a járási tisztviselők csekély fizetését. Tökéletesen igaz, hogy a járási tisztviselők a jelenlegi fizetéssel kötelességeiket nem teljesíthetik, mert kötelesek volnának néha járásuk területére is kimenni és ott megszemlélni, hogy helyesen vezettetnek-e az egyes általuk elrendelt közigazgatási ágak. De ha nem adják meg nekik azt a fizetést, hogy ezt a kötelességüket is teljesíthessék, t. i. hogyha az utazások folytán előálló munka többletet a központban más által végeztethessék, akkor soha nem mehet ki a járásba az a tisztviselő, (Fölkiáltások bal felől: Úgy is van!) és ennek azután a járás adja meg az árát. Tudom is a practicus életből, hogy igen kevés olyan tisztviselő van, a ki teljesítené kötelességének ezt a legfontosabb részét, t, i. járásának területének ellenőrizését, (Úgy van! bal felöl.) hanem végzi egyszerűen a bureaueraticus dolgot, temérdek sok rubrikát, készít és a központból teszi meg a nézete szerint szükséges intézkedéseket, és nem néz utána, hogy miként teljesítik és általában hogy teljesítik-e vagy nem rendelkezéseit, egyszóval nem ellenőriz. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon..) Nem akarom a vitának nem tudom hányadik napján, tovább igénybe venni a t. ház figyelmét, (Halljuk!) egyszerűen csak azt jelentem ki, hogy a költségvetést elfogadom. (Helyeslés,) Horváth Ádám jegyző : Szacsvay Sándor! Szacsvay Sándor: T. ház! Minthogy az újonnan alakult kormány az előbbi kormány által szerkesztett költségvetést s így a belügyi költségvetést is elfogadta, tehát elfogadta a leltár jogkedvezményével, én ezen költségvetés tárgyalásánál más belügyi politikát vizsgálódás tárgyává nem tehetek, mint azt, mely ezen költségvetésben számokban s a sorok közt is kifejezve van, (Helyeslés a szélsőbalon.) s illetőleg a mi azokban észrevehető is. Ezen szempontból kiindulva, jellemeznem kell a belügyi politikát, a mint az jelenleg áll, jellemezni fogom a költségvetés hiányait és észrevételeket fogok tenni azon de lege ferenda nyilatkozó belügyi politikáról, melyet beköszöntő programmjában a t. új ministerium jelzett és elvileg már kijelentett. (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassanak megengedni, hogy a vita ezen előrehaladott stádiumában is észrevételeimet megtehessem, mert a belügyi kormányzatnak oly sötét, oly ismeretlen vidékei vannak, hogy a hat napon át tartott vita sem derítette ki azon sötét vidékek tényleges állapotát egészben. T. ház! Azon sajátságos községi s államjogi viszonynál fogva, .mely a dualismusban Magyarországra nehezedik, 25 év története mindig azt mutatta, hogy olyan volt a belügyi politika, mint a közös kormány politikája volt. Valahányszor ez eredeti rendeltetésének megfelelőleg a védelem s eonsolidatio politikája volt, a belügyi politika is mindig az volt nálunk s azt tapasztaltuk, hogy a kiegyezés első éveiben a Deák-párti kormányok alatt viszonylag szabadelvű s békés fejlődésű volt a belügyi politika, mert akkor a külpolitika is hasonló szellemben volt vezetve. De mit látunk a 70 es évektől egész napjainkig? Azt, hogy mihelyt a közös kormány politikája levetkezve eredeti természetét és rendeltetését, kifelé hódító, nagyhatalmi, annexionalis s osztrák hagyományos politika kezdett lenni, azonnal a visszahatás nálunk is kezdett jelentkezni, mert a hetvenes évek története a belügy terén is azt mutatja, hogy többé nem a jog, a haladás, a szabadeívűség, hanem a személyi hatalmi s párturalmi törekvés kezdett lábra kapni itt is, és dívik a mai napig. (Helyeslés a szélső báloldalon.) E czélból történt, hogy 1875-ben a hírhedt úgynevezett fusio felvette a tetszetős szabadelvű ezímet és czéget és ennek a firmája alatt vitte keresztül azokat a dolgokat, a melyek a jelenlegi állapotoknak szülő okai. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Azon kezdte ez a szabadelvű politika, hogy legelsőbben is a bírói hatalom gyakorlása ellen intézte leghatalmasabb támadásait. Ki volt mondva az