Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-137

187. ors**gos ülés 1898, január 18-áo, szerdán. 435 oldani kívánja. Megvallom, a sorrendre nézve észrevételem nincs, mert én theoretice nem nagy súlyt helyezek arra, hogy minő sorrendben oldatnak meg ezen kérdések s hogy a községeket vagy aulonomikus testületeket fogjuk-e előbb szabályozni. Erre, mondóin, elméletileg nagy súlyt nem helyezek. De azt hiszem, nincs ennek valami nagy előnye sem. A'/.t igenis helyeslem, hogy a közigazgatási bíróságról szóló törvény javaslat terjesztetik be első sorban, mert ez lényeges garantiát nyújt minden esetre. Azt is helyeslem, a mit másodsorban említett a minister úr, hogy a fegyelmi törvények javíttassanak. De már a harmadik sorban említettet, hogy a községek szerveztessenek-e előbb, vagy a megyei és városi törvényhatóságok, döntő súlyúnak nem tartom. Méltóztassék elhinni, hogy ha a községek előbb fognak szervezetni, mint a megyék és városok törvényhatóságai, — minthogy a községek szervezete egészen más lapra tartozik, mint a megyéké, — ez valami nagy megnyugvást nem fog kelteni. Tudjuk azt igen jól, hogy az ó-szláy rendszer szerint, mely Oroszországban és némely szláv tartományokban ma is uralkodik, a községek szervezése az alap a közigazgatásban; de én nem gondolnám, hogy bárki itt Magyarországon arról volna meggyőződve, hogy ezen ekként rendezett szláv tartományok közigazgatása valami mintaszerű volna. Én tehát a községeknek első sorban való rendezésére igen nagy súlyt nem fektetek. Nem azért, mintha én is nem tartanán! azt, hogy a községeket szervezni kell, és hogy a községek nagy mértékben járulhatnak ahhoz, hogy a közigazgatás helyes legyen ; hanem mert azt hiszem, hogy a községek csak úgy fognak megfelelni és csak úgy felelhetnek meg a rendezés után is a közigazgatás helyes kívánalmainak, ha azok anyagilag hatalmasak és erősek, ha van ott olyan anyag, melyből a közigazgatást szervezni lehet. (Úgy van! jobb felől.) Vagyis ezt a mi viszonyainkra alkalmazva, űgj hiszem, hogy a mi magyar alföldünkön meg fognak felelni a közigazgatás igényeinek, de a felföldön és a mi nemzetiségi vidékeinken a községeket akként rendezni, hogy

7 azok a közigazgatásnak igazi szervei legyenek, a legmagyobb mesterség lesz. (Igaz ! Ügy van ! bal felöl.) Ezeket megjegyezve, áttérek arra, a miről már az általános vitánál beszéltem és a mire nézve kifejtettem nézeteimet és alapelveimet, de a mire nézve a t. belügyminister úr ez alkalommal nem terjeszkedett ki: az autonomicus tes tületek szervezésére. {Halljuk! Halljuk!) Méltóztassanak nekem megengedni, hogy ezeket ez alkalommal is felemlítsem, mert nyíltan bevallom, hogy azt tartom Magyarország jövőjére nézve a kulcsnak, hogy mikép oldatik meg ez a kérdés. Magyarországot, mint már akkor is érintettem, autonomicus testületek alapították és tartották fenn s ezt szükségesnek tartom a jövőre nézve is. ép azért leszek bátor némelyeket erre vonatkozólag most is felhozni. (Halljuk! Halljuk!) Nagyon természetes, hogy igen tüzetesen nem megyek bele a tárgyba, mert erre lesz alkalmam akkor, mikor e kérdés napirenden lesz, hanem felhozom azokat, melyeket, mint elveket, fentartandóknak tartok azért, mert azt nagyon jól tudom, hogyha egyszer valamely törvényjavaslat megszerkesztetik, annak alapelvein változtatni nagyon nehéz (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) 8 akkor azok, a kik azt készítették s magukévá tették, erős phalanxot képeznek, a dolog a Rechtshaberei terére megy, a mikor a eapatícationak helye többé nincs. Azért beszélek tehát most, mielőtt még e javaslat elkészült volna, hogy azok, a kiknek ennek elkészítésére befolyásuk lesz, ha méltónak tartják, megszívleljék azokat, a miket mondandó vagyok. (Halljuk! Halljuk!) Már többször említettem e házban, hogy én Magyarországot csak a közszabadság alapján vélem fentarthatónak. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) E közszabadságnak pedig egyik legfőbb atributuma az, hogy az a magyar polgár, a ki jelenleg igen kevés jogot élvezhet, mentül több joggal ruháztassék fel. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Eközszabadsá^nak atributuma, hogy valaki nemcsak 5 évről 5 évre gyakorolhassa választói jogát, (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) hanem, hogy befolyását az állam közigazgatására folyton érvényesítse. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Méltóztassanak csak meggondolni azt, mi lenne abból, ha államosítanánk abban az értelemben, a melyet itt gyakran hangsúlyoztak, s a mely egyértelmű volna azzal, hogy csak annak van meg a közigazgatásra tehetsége s érzéke, a ki történetesen kineveztetik és más senkinek; (Tetszés a szélsőbalon.) tehát ha más polgárnak tulajdonképen életfolytonosságában semmi szabadsága sem volna ? És mi volna akkor, ha annak a polgárnak, a ki öt évről öt évre gyakorolja képviselőválasztási jogát, képviselője ide jönne e házba, s bekövetkeznék az a szomorú állapot, a mely kilátásba volt helyezve, hogy itt a tanácskozásokban a szabadszólás korlátoltatni foir, (Zajos tetszés a szélsőbalon.) s annak a polgárnak választott küldöttje sem gyakorolhatná azt a valódi szabad polgári jogot, (Élénk etszés és éljenzés a szélsőbalon.) a mely minden embert megillet. Méltóztassanak elhinni, akkor Magyarország megszűnnék Magyarország lenni, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) és ha azok az ezredéves viharok el nem tudták seperni, elsepernék 55*