Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-137

434 137. Arsxátros Blés t898. jmnnár ÍS-án, szerdán. való átkelés a világítás hiányossága miatt életveszély nélkül alig lehetséges. Ezen kérdés megoldása nem is oly nehéz, mint pl. a vízvezetéké. De természetes, hogy az előbbre nem mehet, hogyha az a bizottság, a melyhez ezen kérdés előzetes tárgyalás végett utalva van, egy-két paragraphust letárgyalván, üléseit ismét két hétre elhalasztja. A t. minister úr jó szolgálatot tenne a fővárosnak, hogyha ezen bizottságot felhívná, hogy üléseit gyorsítsa, hogy ez által a kérdés mihamarabb megoldást nyerjen. A ki figyelemmel kíséri az elgázolások történetétfBudapesten, az tudhatja, hogy a fővárosban, ha a lapok azt nem is közlik, minden napra esik egy elgázolás. Én a közigazgatás legnagyobb bajának a hivatalnokok igazságé?\zetének hiányát tartom és azt, a mit a t. minister úr is megjelölt, hogy a jogbiztonságot nem tudják bevinni a közigazgatásba. Ezért nem fogadom el a költségvetést. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Molnár Antal jegyző: Péchy Tamás! (Falijuk ! Halljuk!) Péchy Tamás: T. ház! Az eddigi vita folyamán közigazgatási bajainknak földerítése, legkülönösebben pedig egészségügyünk állapota volt napirenden. (Halljuk! Halljuk!) Én is rendkívül fontosnak tartom közegészségügyi állapotainkat ; ezekkel azonban még sem szándékozom tüzetesebben foglalkozni s csakis annyiban terjeszkedem ki erre, a mennyiben -AZ előttem szólók igen nagy súlyt helyeztek rá és ezért kívánok én is ebben az ügyben némely megjegyzést tenni. (Halljuk! Halljuk!) Igen jól emlékszem rá, hogy mikor 4 — 5 évvel ezelőtt, t. barátom, gr. Teleky Géza volt belügyminister, a költségvetés tárgyalása alkalmával felszólalásában tüzetesebben kiterjeszkedett az egészségügyre, felszólalása ebben a házban nem keltett visszhangot, sőt mondhatom, hallottam, hogy igen számos képviselő csodálkozását fejezte ki a felett, hogy ily száraz tárgygyal miért foglalkozik oly hosszasan? Világos jele ez annak, hogy a közegészségügy körül most folyó vitát legnagyobb részt az események maguk idézték elő. Ha a múlt évi kolera nem lett volna, azt hiszem, kevesebbet hallottunk volna a közegészségügyről. Én teljességgel nem szándékozom ezt hibáztatni, mert hiszen a parlamentnek érzékkel kell birni minden iránt, a mi az országot foglalkoztatja, a mi abban előfordul s így érzékkel kell birnia az iránt is, hogyha járványok fenyegetik az országot. (Úgy van! jobb felől.) De én azt hiszem, hogy a mikor itt annak szükségességét hangsúlyozták, hogy járványok alkalmával minő intézkedések tétessenek s a mikor a vita folyamán egyes képviselő uraktól intézkedéseket is hallottunk emlegettetni.: akkor talán tévedni méltóztatnak abban, ha ezen járványok és más ilynemű bajok ellen kívánnak különös intézkedéseket tenni, mert a fődolog az, hogy a közegészségügy egész általánosságban rendeztessék, hogyha majd a járványok vagy bárminő más körülmények intézkedéseket tesznek szükségesekké, ezeken ezen már rendezett állapot folytán könnyebben lehessen segíteni. (Általános helyeslés.) Én tehát arra kérem a belügyminister urat, hogy a közegészségügy általánosságban való rendezését tartsa szem előtt s ennek kapcsán terjeszsze ki figyelmét azon járványokra is, a melyek — tájdalom — Magyarországon régen dúlnak s a melyek közt a kolera nem a legveszélyesebb, mert az olyan, mint a záporeső: elvonul és megszűnik. Ennél sokkal veszélyesebbek azok a járványok, a melyek itt föleralíttettek, s a melyek gyermekeinket százávalezrével ragadják el. (Általános helyeslés.) Csak még egyet kívánok a közegészségügyre vonatkozólag megjegyezni és ez vonatkozik a körorvosi intézményre. (Halljuk! Hattyúk!) Én, t. ház, múlhatlanúl szükségesnek tartom azt, hogy ha már a körorvosi intézmény felállíttatott, az feladatának meg is feleljen. Ez pedig másként nem lehetséges, mint hogyha a körorvosok — a mint már többször említve volt — fizetésüket nem maguk szedik be a községektől, hanem pontosan és rendesen megkapják valamelyik pénztárból; de viszont ennek megfelelőleg meg is kívántassék a körorvosoktól, hogy kötelességeiket pontosan és híven teljesítsék. (Általános helyeslés.) Tudok köröket, melyekben körorvos nem lakik, sőt a melyekben az orvos a központtól 18 — 20 kilométernyire székel. Megfelelhetnek-e, t. ház, ezek a körorvosok feladataiknak és lehet-e azt kívánni, hogy azon körök lakói szívesen fizessék azon hozzájárulást, a mivel tartoznak, akkor, a midőn két hétben egyszer, igaz, hozzájuk is ellátogat a körorvos, de különben sohasem látják, s ha meg akarják keresni, 18—30 kilométert is el kell menniük? Hogyha az ily körülmények között felkeresett orvos nem látva a beteget praescribál is valamit, mit használ ez, ha a szülőnek, a ki hazajön, hogy gyermekét családtagját megnyugtassa, az orvosságért ugyanannyi kilométerre kell mennie, a mi hevenybetegségeknél természetesen egyértelmű azzal, hogv az orvosi segítség elkésett. (Úgy van! Úgy van!) Ennyit kívántam a közegészségügyre nézve megjegyezni, és most áttérek felszólalásom tulajdonképeni tárgyára, t. i. magára a közigazgatás rendezésére. (Halljuk! Halljuk!) Az igen t. belügyminister úr méltóztatott i közölni azon sorrendet, melyben a közigazgatási I kérdéseket egymás után törvények által meg-