Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-137

13?. országos ftlé* 18S8. január IS-án, szerdán. 433 prímásnak volt valaki kedvenez tanítványa, azt is főispánná nevezték ki és hogyha a főrendeknek valami kedvenez nevelőjük volt, az is vagy főispán lett, vagy a nemzeti museumba került. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) így következett be azután az, hogy ezek a helytelenül kinevezett főispánok a vármegyékből és törvényhatóságból valóságos nemzeti museumot csinálnak. (Derültség.) Az igaz, hogy nem eodexsikkasztásokat követtek el a főispánok, hanem a codexekben biztosított polgári szabadságot tapodták lábbal. Szóval ők is, mint a nemzeti museutnban, tomboláztak a polgárok szabadságjogaival, sőt talán tomboláznak még ma is. (Igás! Úgy van! a szélsőbalon.) Ugyanezt a következtetést vonhatjuk le a többi közigazgatási tisztviselőkre nézve. Én mindenütt eoncedálom a szórványos kivételeket, de el kell ismerni, hogy az alispánok, szolgabírák és jegyzők legnagyobb részben nem teljesítik kötelességüket. A belügyminister úr is beismerte, hogy a jogbiztonság a közigazgatásban nem volt megóva ; hogy a részrehajlás, a felületesség, a lelkiismeretlenség voltak a mi közigazgatásunk ismérvei. Ezért én örömmel vettem volna, ha a belügyminister úr, mikor hivatalát elfoglalta, azokat az elveket, melyeket itt többször kifejtett, szíves lett volna az összes közigazgatási tisztikarral közölni, hogy a jövőre legalább igyekezzenek azokat a hibákat és hiányokat kerülni, hogy a jövőre erkölcseikben javuljanak, részrehajlók ne legyenek, hanem legyenek igazságosak, legyenek alaposak és a felületességet minden irányban kerüljék. Érdekes, t. ház, hogy miként ítélnek a közigazgatási tisztviselők. (Halljuk! Halljuk!) Nekem igen sok esetem volt e tekintetben; s itt az első fórumról szólok, hol legtöbb esetben részrehajlók a közegek; de a felső fórumnak, a ministeriumnak is yolt mindig egy formulája, mely következőleg szólott és mindenféle alsófokú határozatra alkalmaztatott: »Indokainál fogva, helybenhagyatik annyival is inkább, mert a felebbezett határozatban foglalt indokokat felebbező egyáltalában meg nem gyengítette.* Megtörtént, t. ház, hogy Magyarországon egy évben ötezer esetben hoztak ilyen határozatot. Soha az a felebbezés, melyet a fél a hatósághoz terjesztett, részletesen meg nem czáfoltatott. A legtöbb ministeri rendeletben ez a clausula van benne s ezzel valósággal elbújnak az indokok kifejtése elől. Természetes dolog, hogy ily körülmények között csak örömmel üdvözölhetjük, midőn a belügyminister úr kijelenti, hogy a közigazgatási bíróságra vonatkozó törvényjavaslat legközelebb napirendre tog kerülni és a fegyelmi törvényt is elő fogja terjeszteni. A jelzett kinövések közül mindössze egyet KÍPVH. NAPLÓ. 1892—97, VII. KÖTET. kívánok felemlíteni és a t. belügyminister úr szíves figyelmébe ajánlani, és ez a megyei levéltárakra vonatkozik. Az eset t. í. az, hogy ha magántermészetű ügyben valaki a megyei levéltárakban iratokat kér elő, legyen az akár a fél, akár igazolt meghatalmazottja, mindenkor legnagyobb nehézségeket gördítenek az elé, hogy az iratokba beletekinthessen. A mint a bíróságoknál megvan, hogy a ki valami ügy iránti érdekeltségét igazolja, azt a levéltárba beeresztik, azt tartom, hogy eltekintve, egyes esetektől, midőn pl. hivatalos titokról van szó, jó lenne, ha a t. belügyminister úr elrendelné, hogy az illető jogosult meghatalmazottjai a megyei levéltárakat is szabadon használhassák. (Helyeslés a széls'ó báloldalon.) Ezzel rövid felszólalásom általános részét befejezve, még csak a fővárosnak két égető kérdéséről akarok szólani. (Hulljuk! Halljuk!) Az egyik a vízvezeték kérdése. Még csak a legutóbbi napokban is, január hó 12-én egy felhívást bocsátott ki a járvány bizottság, melyben a lakosságot az ivóvíz élvezhetlenségére figyelmezteti. A lapokból tudjuk, hogy a kolerának még ma is öt esete van. A ki pedig figyelemmel kiséri a főváros dolgait, az tudhatja, hogy az ivóvíz kérdése hosszú évek óta van napirenden, a nélkül, hogy az végleges megoldásra jutna. Azt is tudjuk, hogy a múlt őszön a kolera kitörése főképen az ipart és a kereskedelmet teljesen pangásba hozta és rendkívül nagy kárt okozott. Én tehát azon tiszteletteljes kérelemmel fordulok a t. belügyminister úrhoz, méltóztassék minden erejét kifejteni arra nézve, hogy ezen nemcsak a fővárosra, de az egész országra nézve fontos kérdés, a vízvezeték kérdése, ebben az esztendőben végleges elintézést nyerjen. (Helyeslés.) Csakugyan rettenetes dolog lesz, hogyha ez a vész ismét kitör és a főváros kereskedelme és ipara újból lazulást fog szenvedni, mert ez visszahathat nemcsak a fővárosra, hanem magára a törvényhozásra is. Egyúttal kérem a belügyminister urat, hogy kapcsolatosan ezzel, a fővárosi elöljáróságok szervezésére is terjeszsze ki figyelmét, mert rettenetes, hogy a kolera idejében mennyire el voltak ezek foglalva. Háromnégyszáz ember várt sokszor órákon keresztül, hogy segélyt, útbaigazítást kaphasson, vagy a maga baját bejelenthesse. Azt hiszem, hogy talán egy külön közegészségi osztály létesítése által. a mint ez különben is tervezve volt, lehetne a bajon legalább előlegesen segíteni. (Helyeslés.) A másik kérdés a főváros villamos világítására vonatkozik. Épen most vagyunk a téli időben. Mindenki tapasztalhatja, hogy a közlekedés föllendülte folytán, különösen oly helyeken, a hol villamos közlekedés is vau, az utezákon