Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-137

432 lit. wsiágss I14< I8»8,j*ntt-.ir lS-An, szerdán. Madarász József: Maguk csinálják! (Zaj a szélső baloldalon.. Halljuk! Halljuk! jobb felől). Tisza István : Azt hiszem, hogy egy élő nemzet nagy pártjaiban, a melyeknek együtt kell élniök, együtt kell fejlődniök és haladniok a nemzette], változnak a viszonyok, változnak a politikai feladatok, változnak a rendelkezésre álló eszközök és némi részben változnak, fejlődnek és átalakulnak az eszmék is (Igás! Úgy van! Élénk tetszés a jobboldalon) És azt hiszem, eardinalis tévedés az eszmék ezen átalakulásában ellentétet látni és nem fejlődést. (Tetszés jobb felől.) Hiszeti, t. ház, a nemzetek és pártok életében egyik kormány a másikat s egyik korszak a másikat nem azért váltja fel, hogy lerombolja azt, a mit elődje alkotott, hanem azért, hogy ráálljon arra az alapra, melyet elődje teremtett, úgy, hogy fentartsa abból, a mi jó s javítsa benne azt, a mi nem megfelelő, hogy így elődje vállairól indulva, magasabbra emelkedjék, tovább haladjon a közös ezél megvalósítása felé. (Élé'k tetszés a jobboldalon.) Épen azért, mert így fogom fel a kérdést, hiszem és reménylem, hogy az a dicséretes törekvés nem fog eredményre vezetni; hogy itt ezen a párton nem fog senki a múltba visszamenő recriminatiókba bocsátkozni, (Élénk mozgás a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobb felől.) hanem teljes lelkesedéssel küzdeni fogunk az előttünk álló nagy ezélok elérésére. A költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Horváth Ádám jegyző: Várady Károly ! Várady Károly; Mielőtt beszédem tulajdonképeni tárgyára áttérnék, engedje meg a t. ház, hogy az itten dívó gyakorlathoz képest az előttem szólott Tisza István képviselő urnak kijelentésére vonatkozólag tegyek egy megjegyzést. (Halljuk ! Halljuk !) Azt mondta ugyanis a t. képviselő ár, hogy ma már ő sem látja a ministeriumban levő munkaerőket elégségeseknek a reformjavaslatok előkészítésére. Madarász József: Mert ő hiányzik közűlök. (Derültség bA felől.) Várady Károly: Nekem ebben az tűnik fel, hogy még három hónap előtt erről szó sem volt, mert még akkor elégségesnek méltóztatott azokat találni. Tisza István : Megmondtam Vízaknán már két évvel ezelőtt! Várady Károly: A viszonyokban tehát valami változásnak kellett történnie, hogy most már nem elégséges a munkaerő. De én különben is igen sok érdekes jelenséget látok e vitában, a mely már öt napja folyik. Az első az, hogy az ország közvéleménye e tekintetben összhangzó és azok lényege teljesen összevág, a mennyiben mindnyájan, vagy legnagyobb részben — három felszólalás kivételével — elismerik,, hogy a közigazgatás rossz és annak orvoslása szükséges. Épen azért én a közigazgatásnak egyik ágára sem térek ki, hogy azt bírálat tárgyává tegyem, nem térek ki azért, mert nem tartom gyakorlatinak, hogy akkor beszéljünk az egyes közigazgatási ágakról, mikor még a reformjavaslatok előterjesztve nincsenek; sokkal helyesebbnek, gyakorlatiabbnak tartom, ha akkor teszszük meg megjegyzéseinket, ha azok előterjesztve lesznek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Egyet azonban constatálnom kell a mostani vitában és ez az, hogy ha ezelőtt megtámadtuk a beliigyministeriumot, hogy részrehajló, hogy felületesen jár el, hogy nem teszi meg kötelességét és nem érzi át hivatásának magasztosságát: akkor folytonos tagadással találkoztunk, ellenben most beismerik szavaink igazságát. Ez rendkívül nagy vívmány a mostani vitában. Azelőtt, ha a főispánokat, támadtuk, rendkivííl sokan álltak fel az ellenpárt soraiból, hogy bebizonyítsák, mennyire teljesítik kötelességüket azok a főispánok: ma már azoknak a védőknek ,& száma nagyon leapadt. A házon kívül ma már talán csak a »Pester Lloyd«, a »Magyar Újság* és a *>Nemzet« ... Vajay István: A papiros »Nemzeu! ,-JEiJkEady Károly :.. • talán a volt főispánok, a főszolgaíjírák és hogy igazságos legyek, a főispáni huszárok dicsérik őket. De a mire a legnagyobb sályt helyezem, az az a körülmény, hogy a Tisza gárda sem nagyon dicséri a főispánokat. Egyedül Tisza István volt az, a ki beszédének egy részében dicséroleg emlékezett meg róluk, de például Jókai Mórt, a. gárda egyik oszlopos tagját, nem halljuk mellettük szólni. Hegedűs Sándort pedig majd csak akkor fogjuk hallani, a mikor a fizetés-felemelés fog napirendre kerülni. Az előadó úrról meg, kivel terhes a jövő, nem tudjuk még, hogy fogja-e védeni vagy nem? Ha egy intézmény e ulti válásán ál nem azt veszik alapúi, hogy tetterős férfiakat állítsanak oda, kik hivatásukat átérzik; ha a tisztviselők kinevezésénél nem tekintik főszempontnak a készültséget, a kötelességérzetet: természetes dolog, hogy nem is lehet helyes és jó közigazgatás. Már pedig, hogy főképen a főispánoknál nem tekintettek a helyes szempontokra,, ezt bizonyítja az, hogyha figyelembe veszszük, hogy kiket és hogyan neveztek ki főispánokká. (Halljuk! Halljuk!) Például, hogyha egy minister megunta a ministerséget, kinevezték főispánnak; hogyha valaki intendánsnak nem vált be, azt is kinevezték főispánnak; (Igaz! Úgy van! a szélső balon.) hogyha államtitkárnak nem vált be valaki, akkor is főispán lett; hogyha a berezeg-