Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.
Ülésnapok - 1892-137
íif. erssíigog filés 1886, junnár IS-áu, uerdán. 425 sok vármegye már abban a helyzetben van, hogy ezen nagy betegápolási költségeket elviselni nem tudja. Különösen a felvidéki vármegyék vannak ebben a helyzetben, úgy, hogy heiyenkint 8—9 °/o-ra rúg ez a betegápolási költség. Történt e tekintetben számos felszólalás a házban is, de különösen a házon kívül, benyujtattak a képviselőházhos kérvények számos vármegye és város részéről s daczára annak, bogy az az ügy talán 10 esztendeje mindig napirenden van, azelőtti időkben is szellőztetett, végleges megoldást ezen, mondhatom, igen egyszeríí dolog nem nyert. Ha összehasonlítjuk a megyék betegápolási költségeire kivetett százalékot, azt az anomáliát találjuk, hogy némely vármegyének 1 j í i °/o-nyi betegápolási költsége mellett abból, a mi ezen i^/o-ból befolyik, egy nagy alapja már jelenleg is készen van, a melyet felhasználni nem tud. így pl. Bihar vármegyének, Arad vármegyének, Csongrád vármegyének 60—70 ezer forintja áll rendelkezésére, a melyet, miután ápolási költségei igen csekélyek, nem is tud felhaBználni, mert azt más czélra felhasználni nem lehet, ellenben, pl. Liptó, Árva vármegyében, mely 8—9 °/o-ot vet ki, ez sem elegendő, úgy, bogy pl. Liptó vármegye Budapest fővárosnak 106 ezer forinttal tartozik betegápolás czímén. Ha ezt ezen alapból akarná fedezni, még ha 50°/o-ot vetne is ki, az sem volna elég. Végre-valahára tehát ezt a nagy anomáliát meg kell szüntetni és az aránylagosságot e tekintetben be kell hozni. Ha az ember a dolgot felü letesen vizsgálja, igen természetes, hogy arra a conclusiora juthat, hogy miért fizessen aránylagos kivetés mellett az alföldi ember betegápolási költséget valamely felföldi megyei illetőségű ember után, mert rendes körülmények között azon törvény, a mely erre vonatkozik, t. i. az 1875. évi III. t.-cz. úgy intézkedik, Logy minden vármegye fizesse a saját illetőségű egyéne után a betegápolási költséget a vármegyében meglevő alapból, De, t. ház, azon megbetegedési esetek, a melyek után ezen betegápolási költség fizetendő, nem nálunk, otthon fordulnak elő. Azok az emberek, a kik megbetegszenek, rendesen az alvidéken betegszenek meg, tőlünk pl. évenként 10—15 ezer ember megy le Mezőhegyesre. És így nemcsak azt a kárt szenvedjük, hogy a munkáskéz hiányában a napszám évrőb-évre emelkedik, mert ők odalent segítik az Alföld bő ter mesét betakarítani, a hasznot tehát az Alföld húzza és nem mi, a minek az lenne a következése, hogy a ki a hasznot húzza, az viselje egyúttal a károkat is; de az általános teherviselés és az osztó igazság elvénél fogva is egy országos betegápolási alapot kell létesíteni és ebből az egé^z ország betegápolási költségeit íedezni. (Általános helyeslés.) En, t. ház, utána KÉPVŰ. NAPLÓ. 1892 — 97. VII KÖTET. jártam az adatoknak, a melyek a belügyministerium birtokában vannak, a belügyminister úr szíves előzékenységgel rendelkezésemre bocsátotta az adatokat és én ezekből kiírtam, hogy hány város és megye írt fel az iránt, hogy ez az ügy országosan rendeztessék. Ha megengedi a t. ház, felolvasom ezek neveit, hogy lássuk, hogy az országnak egy jó része e mellett van, (Halljuk ! Halljuk!) A megyék a következők: (olvassa) Abauj-Torna, Árva, Bars, Bereg, Besztereze-Na^zód, Borsod, Esztergom, Gömör és Kis-Hont, Győr, Heves, Hont, Kolozs, Komárom, Krassó-Szörény, Lip'ó, Mármaros, MarosTorda, Mosón, Nógrád, Nyitra, Pozsony, Sáros, Sopron, Szepes. Szilágy, Szolnok-Doboka, TordaAranyos, Trencsén, Turóez, Udvarhely, Ugocsa, Ungvár, Zemplén, Zólyom, összesen tehát 28 törvényhatóság. Azután következő városok: Budapest, Győr, Kecskemét, Kolozsvár, Komárom, Pécs, Selmecz- és Bélabánya, Szatmár, Szeged, Székesfehérvár. Tehát összesen 10 törvényhatósági joggal felruházott város. Ez tehát oly dolog, a melylyel komolyan kell foglalkozni és a melyet tovább halasztani nem lehet. Már a múlt évi költségvetés tárgyalása alkalmával Kubinyi Árpád t. képviselőtársam felszólalt ez ügyben és felhozta részben ugyanezen indokokat, melyeket most én mondtam el. Az akkori ministerelnök, mint belügyminister igeretet is tett a tekintetben, hogy belátja, mikép ezen dolog rendezése szükséges és többek között 1892. április 25-én tartott beszédében a következőket mondta. (Halljuk' Halljuk!) Nem olvasom fel az egész beszédet, csak az erre vonatkozó pontot. (Olvassa): »Ezen acut jellegű bajoknak gyors és jó orvoslása feltétlenül szükséges. És én e megoldás módjára nézve a jövő évi költségvetés alkalmával szándékozom a javaslatot előterjeszteni.« Tehát most lett volna már az ideje a törvényjavaslat beterjesztésének. Madarász József: Miért kergették el?! Sporzon Ernő Hogy miért nem terjesztetett be, majd erre is rátérek beszédem folyamán, »A mi magát a dolog érdemét illeti, a betegápolás szervezése általános felfogás szerint okvetlenül szükséges és épen azok az aránytalanságok, a melyeket az imént jeleztem, hogy vannak egyes gazdag megyék, a melyek 1 l'i°ja-ot fizetnek, míg más szegényebb megyék 9°/o-ot fizetnek, tovább fenn nem tarthatók*. Hogy mióta foglalkoztatja ezen kérdés a törvényhozást és mióta fekszik a ministerium előtt, erre nézve szintén igen jellemző a volt ministerelnök beszédének következő része: * Emlékszem még, midőn első ízben voltam belügyminister-: -— a 70-es évek elején »hogy már akkor is az volt a nehézség és azért nem tétéin
