Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-137

4§6 137. oruigog ülés 189$. jánuir 18-.in, taeriia. tett az ügy országossá, mert aggodalmak voltak az iránt, hogy a szegénységi bizonyítványok kiállításánál nem járnak el a kellő szigorral« — no ezt elegendő oknak tartom — »ét ott visszaélések 1?övettetnének el. Az adrninistratio szervezése alkalmával, midőn az ezen ügyekkel foglalkozó közegek állandó, szoros felügyelet alatt lesznek, azt hiszem, ezen baj is orvoslást fog nyerni és általában a betegápolás kérdése kellő megoldásra fog jutni, a mi iránt annak idején előterjesztést tenni szándékozom*. Itt vagyunk tehát az administratio rendezésénél s azt hiszem, ideje lesz, hogy ezen dolog is rendeztessék. {Igaz! Úgy vem!) Engedje meg a t. ház, hogy a rendezésre nézve röviden elmondjam nézeteimet. (Halljuk! Halljuk!) Két igen egyszerű mód áll e tekintetben a törvényhozás rendelkezésére. Az egyik mód az lenne, hogy a ministeriumban központi betegápolási alap létesíttetnék s ebből a, kórházakból beérkezendő betegápolási költségek jegyzéke szerint a költségek kiutalványoztatnának. Ezt azonban nehézkes dolognak tartom annyiban, a mennyiben a központi kezelés, külö nősen a pénzkezelés a ministeriumban mindig bizonyos nehézségekkel van összekötve, mert hiszen a központi állampénztárt kellene ezzel megbízni. E tekintetben tehát személyszaporítás és mindenesetre sok fölösleges munkára lenne szükség. Ezt azonban egyszerűen el lehetne kerülni az által, hogy ezen költségek azon egyforma percent szerint, mely az egyes vármegyékre kivettetnék, a községi jegyzők, illetőleg elöljáróságok által a községekben, közadók módjára és azokkal együttesen beszedetnének és az illető adóhivatalokhoz beszállíttatnának. Az adóhivatalnokoknak nagyon kevés dolguk lenne vele, mert azoknál nem lenne egyébre szükség, mint a főkönyvben egy új rovatra, melybe a befizetendő betegápolási költségek bejegyeztetnének. Ily módon tehát sem személyszaporításra nem lenne szükség, sem valami különös munkaszaporodás nem következnék be. Az utalványozás pedig igen egyszerűen történnék, azaz oly módon, hogy a kórházaktól a költségjegyzék beérkezvén a ministeriumba, az a költségeket az illető adóhivatalnál kiutalványozza, a mely azokat kifizeti. E tekintetben tehát semmi nehézség sem léteznék s azt hiszem, hogy miután ezen ügy már anynyira érett és oly sokszor történt e tekintetben itt a házban is felszólalás és annyi kérvény érkezett be a képviselőházhoz: valóban ideje lenne, hogy megoldassák. Én tehát igen ajánlom a t. belügyminister árnak, méltóztassék ezen dologgal foglalkozni s ha lehet, a törvényjavaslatot mielőbb beterjeszteni. Úgy tudom, hogy a törvényjavaslat már gróf Szapáry Gyula ministerelnök úr alatt készült s részben talán már készen is van, e tekintetben tehát nagyon kevé3 munkába kerülne azt revisuo alá venni és a háznak beterjeszteni. Különben a budgetet elfogadom. (Helyeslés jobb felel.) Horváth Ádám jegyző: Márkus József! Márkus József: T. ház! A belügyi tárcza költségvetésének tárgyalása alkalmával kiemelkedő mozzanatokként tűntek fel azon észrevételek, melyeket egyes szónokok s főleg maga .a belügyminister úr a közegészségügy rendezésére nézve előadtak. T. há,'! Kétségtelen dolog, hogy ez az ügy rendkívül fontos s épen azért rendkívüli figyelmet is érdemel. (Iqns ! Úgy van!a baloldalon.) En nek az ügynek rendezésére vonatkozólag nem lehet más útmutatás részünkre, mint az, melyet a szakemberek megjelölnek. Az kétségtelen dolog, t. ház, hogy a milyen hiba az, ha valamely helyen túlnépesedés áll be, vagyis ha valahol több ember születik, mint a mennyi ott megélni képes, ép olyan nagy baj az is, ha valahol a népesség fotyton fogy. A szakemberek, kik ezen dolog minden részletét ismerik, kétségtelennek mondják, hogy a magyar alföld még egyszer annyi embert képes volna eltartani, mint a mennyi rajta él. így tehát a kormány egyik legfontosabb feladataként jelentkezik az, hogy ügyeljen arra, hogy az emberanyag ne fogyjon, hanem folyton szaporodjék. Már most arra nézve, hogy ezt képesek vagyunk-e elérni vagy sem, szintén a szakemberek adnak útmutatást. E tekintetben főleg a kormánypárt részéről kifejezést nyert az a nézet, hogy ezen egészségügyi bajok túlnyomó részén nem vagyunk képesek segíteni, mert ahhoz első sorban a nép jóléte, másodsorban a műveltség bizonyos foka, harmadszor pedig sok pénz szükséges. Hát, t. ház, én azt hiszem, nincs a kormányzatnak fontosaim feladata annál, mint hogy erre az ügyre kellő súlyt helyezzen s a pénzt erre, bárhonnan kellő mennyiségben előteremtse. (Helyeslés bal felöl.) Én nem osztozom azon resignálók nézetében, kik azt mondják, hogy ezen a bajon csak a természet segíthet, mert támaszkodom e tekintetben is a szakemberek véleményére, a kik bizonyosnak mondják azt, hogy az ú. n. ragályos betegségek terjedését meg lehet akasztani. Már pedig a legközelebbi múltban ezek a ragályos betegségek nálunk a népet, lm nem is megtizedelték, de az emberanyagot nagy mértékben pusztították ; így pl. a kolera. És hogy a szakembereknek erre nézve kétségtelen I igazak volt, kitűnik abból, hogy Hamburgból jött be a kolera és átugorva egész tartományokat, > nagy városokat, befészkelte magát nálunk, a hol