Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-120

86 IM, orsiágai ülés 1882, fleeiember 12-én. hetf<8». csakis oly adókban vari, melyek vagy újólag lettek kreálva, vagy a végletekig felemelve. És az 1891-iki költségvetés szerint, melyben az állami kizárólagos italmérés jogbérlete van felvéve, a jövedelem 59 és fél railló frt, a zárszámadás szerint 13 millió forinttal több, tehát 72 millió frt, a jövedelem. Ebből a 72 millióból, melyről az 1892. és 93. évekre is lehet biztos számítást tenni, esik a húsfogyasztási adóra három millió forint, akkor, midőn 1875 ben is már két millió forint volt e czímen a fogyasztási adó. Tehát a nemzet szükséglete és vagyonosodása ezen fogyasztás szerint 50°/o fejlődést mutat, ellenijén maga a szeszadó 24,000 000 frt és szeszitalmérési adóra előirányzott 8,500.000 frt. Ez 17 év alatt 500°/o-os adóemelkedés, míg maga a fogyasztás a ministeri indokolás elismerése szerint* csak 579.000 hektoliter, tehát ha nem kevesebb, nem sokkal több, mint az 1875-ik évi fogyasztás. A regalejogok kártalanítására adott tőkének kamatai czímén ad az állam nyolcz vagy tiz millió frtot, de ezt busásan kikapja a 15 frtos adótételen felül a monopóliumok haszonbérbe adása útján. És legyen szabad", t. ház, még egy kis képet előtárnom, (Habjuk! Halljuk!) és bemutatni azt a helyzetet, a melyben a szegény munkásnép van, a mely saját sorsát intézni nem képes, de a melynek sorsának intézéséért a lelkiismereti felelősség a mienk. (Úgy van! Úgy van! a bah

1 dalon.) A t. pénzügyi kormány kiadja a szeszitalmérés kizárólagos jogát oly kikötéssel, hogy a bérlők a szeszliterfokát egy krajczárban állapítják meg. E szerint a bérlők épen a legszegényebb, de legszámosabb néposztálytól, az állam erejét képező munkásnéptől kap egy hektoliter szesz után 100 forintot. A bérlő a szeszt roegve.-zi 50 írtért, a szeszfogyasztási adó 15 frt, e szerint a kizárólagos italmérési jog bérlője engedélyt kap arra, hogy 15 frt adótétel helyett 50 frtot vegyen he azon fogyasztási czikk után, a melynek hektoliterjére már 35 frtos szeszfőzési adó nehezedik. Midőn a munkásnép egy liter szeszt egy forintért megvesz, ebbíil a szesz ára nyers anyaga a szeszfőzde hasznával együtt 15 ki., ehhez járul 35 kr., mint, szeszfőzési adó és 50 kr. a monopóliumnak dicső dija. Tehát e czikk után 85 kr. adót kell fizetnie. (L/as! Úqy van! hal felől) Ez a közteherviselés elvével, de az igazsággal sem egyezik meg. (Élénk helye-lés a haloldalon) A tapasztalás az idő folyamán igazolta, hogy a szesz a munkásnépnek nélkülözhetetlen szükséglete s annak megadóztatása azon czélbói, hogy a nép a szesz élvezetétől elszokjék, üres phrasi nak bizonyult. (Helyeslés a haloldalon.) Ily módon arra lesz utalva a szegény nép, hogy másnemű szükségletét megszorítsa. (Igaz! Úgy van! hal felöl.) Egy osztályt, a szegény munkás népet így megtámadni, ez lehet modern, de semmi esetre sem demokraticus és nem igazságos. (Élénk helyeslés hal felöl.) Sőt ha való a hír, hogy nem volt elég: miszerint négy vármegyének egész területére nyert engedélyt a kormány, hanem még egyes főispánokkal paktál olykép hogy a vármegye összes községei, de sőt azok is, a melyek megváltás útján a fogyasztási adókat biztosították, köteleztettek a kizárólagos szeszitalmérés érdekében a múlt évinél 10°/o-tel magasabb bér fizetésére s ez által az illetékek beszedésére és az összes községek, az összes bérletek vármegyénként, vagy járásonként összpontosítva egy összegben bérbeadatnak egy vállalkozónak oly módon és oly szabadalommal, hogy még egy literen fölüli mennyiségben is egy krajczár maximális áron árulhat a bérlő és így ötven forinttal emelheti föl egész vármegyék területére a 15 frtos adót a törvény nyilvános akarata ellenére. (Igaz! Úgy van! hal felöl.) Ha e hír való, akkor ez az eljárás lehet fiscalis szempontból alkalmas, de demokraticus s államférfin! szempontokból nem helyes, élnem fogad ható és nem igazságos. (Helyeslés a haloldalon.) Ha e hír megvalósul, akkor újabb százezreket, talán újabb milliókat fog a t. pénzügyminister úr az italadó emelkedése czímén bemutatni és mindezt a bérlők nagy hasznával együtt maga a nép fogja megfizetni, a mely népnek nevében birja a t. kormány a végrehajtó hatalmat azért, ho<ry jó közkormáftyzatot teremtsen, nem pedig azért, hogy a legszámosabb és legszegényebb néposztályt támadja meg életszükségleteinek fedezésébe:). (Úgy van! Jjgy van! hal felöl.) Egy helyes és jó pénzügyi kormányzat alapfeltétele a közteherviselés egyenlősítése. Ez volt eddig bevallott elve a regale-megváltásának is azért, hogy az ország egyes vidékei közt ezen a téren mutatkozó anomáliák, eltérések elenyesztessenek. Es mindjárt a regale-megváltásnak első évében azon a czímen, hogy az állam pénzügyi helyzetét rendezni kell, attól az elvtői eltésőleg a pénzügyi kormány a felhatalmazást kért arra, hogy egyes helyeken a kizárólagos jogot adja bérbe. Akkor csak három évre kért felhatalmazást; most meghosszabbította még három évre és megteremtette azt az anomáliát, a melyet megszüntetni akart, mert olyan eltérések a szeszital árakban, mint a minők ma az országban vannak — a mely eltérések épen ezen monopólium terhe folytán teremtettek — a regale megváltása előtt sehol az országban nem voltak. (Úgy van! hal felől.) Elért a t. pénzügyi kormány a közteher egyenlősítésének leple alatt olyan eredményt, a mely a közteherviselés terén eddig hallatlan