Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.
Ülésnapok - 1892-136
186. országos niés!893 J* nuár 17-én, kedden. 419 olvasásával foglalkozik — felvilágosult, a tisztviselői kartól majdnem minden tekintetben független, sőt őszintén megmondva a tisztviselői k;rr iránt igen bizalmatlan és ha a tisztviselői kar ajánl valakit, annak eo ipso meg kell buknia; (Derültség a szélső baloldalon.) igen természetes, hogy egynél többet nem tudtak behozni. (Igaz! a szélső baloldalon.) Hanem hogy a közigazgatás nálunk nemcsak Békéstnegyében, hanem az egész országban milyen, sírra nézve jelentéktelennek látszó, de mégis igen jellemző esetet vagyok bátor felemlíteni. (Halljuk/J Az ünnepek előtti egyik utolsó ülésen említettem, hogy a belügyministerium az olvasó-körök alapszabályait nem látja el a helybenhagyás! záradékkal, azon mentséggel, hogy a Békésben uralkodó rendkívüli viszonyokra tekintettel nem láthatja el. Ugyanakkor azt mondottam, hogy az egyik községben, a hol mégis szerettek volna ily olvasó-egyletet alapítani, készebbek az illetők most már felvenni a szabadelvű pártkör czíinét, csakhogy megkaphassák az engedélyt, mert a megyei hivatalnokok azzal biztatták, hogy megkapják. Azóta az engedély megérkezett (Nagy derültség a szélsőbalon) s ugyanaz az olvasó egylet, ugyanazon egyének, kik azelőtt »oIvasó egylet« czíme alatt kétszer kérték az engedélyt és nem kapták meg, mikor oda bigygyesztették czínmek azt, hogy »sz;ibadelvííkör«, ugyanazon hivatalnoki karral az engedélyt megkapták. (Derültség a szélsőbalon.) Az ember okvetlenül kérdezi, hogy mi lehet ennek az oka, mert a meg nem erősített egylet alapszabályai közt a körnek ezélja is .szépen volt meghatározva (olvassa): Czélja. : »Hasznos olvasmányok és közhasznú eszmecsere által az ismeretben való szellemi gyarapodás és tisztességes szórakozásra alkalom nyújtás. Tagja lehet vagyoni, társadalmi és valláskülönbség nélkül minden feddhetetlen előéletű, becsületes, önálló honpolgár.* Ezen alapszabályra engedélyt nem kaptak. (Tibb hang jobb felöl: Mikor mit az?) A múlt év őszén adták be kétszer a kérvényt. Az engedély megtagadásából tehát az következtethetné az ember természetes, közönséges, polgári észszel, hogy az akkori belügy minister gondolkozása szerint hasznos olvasmányokkal, közhasznú eszmecserével, ismeretben való szellemi gyarapodással ne törődjék az a nép, (Derültség a szélsőbalon.) hanem mentül butább lesz, annál vezethetőbb. Thaly Kálmán: Ferencz császár is így akarta! Veres József: De már most viszont azt kérdezzük, hogy egy ily ezélú egylettől az engedélyt megtagadni szabadelvű eljárás e ? Azt hiszem, mindegyikünk érdekében áll, hogy népünk közhasznú eszmecseréhez szokjék, tisztességes szórakozásra alkalmat nyújtson s hogy olvasgatások által magát művelje. Ebben én veszedelmet látni nem tudok, csak akkor, ha a nép előtt olyasmit akarunk eltitkolni, a mire nézve bizonyos szempontból kívánatos, hogy azt egyáltalában meg ne ismerje; de a józan gondolkozású népnek alkalmat adui további önművelésre, az hiszem, hazafiúi és culturalis és emberi feladat. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Mikor a belügyminister ez egylet alapszabályait kétszer visszavetette, azt az intést kapták, hogy talán más ezím alatt megkapják a megerősítést, a mire ugyanezen alapszabályokat egy pár szó megtoblásával ismét felterjesztették. E pár szó ez: Czíme: Szabadelvű-kör. A ezélt így határozták meg: »A hazaszeretet ápolása* s, a többi maradt a régi. (Nagy derültség.) Hát, t. ház a hazaszeretet ápolására csak szabadelvű kört lehet alapítani'? Ha ugyanazon emberek, a kik ellen még csak azt a nagyon sokszor előrángatott nemzetiségi okot sem leheteti előhozni, mert tősgyökeres magyar községből volt szó, azelőtt nem kaptak engedélyt az dvasó-egyletre, de ha beleteszik az alapszabályokba, hogy »a hazaszeretet ápolása« és hogy most már szabadelvű pártkör leszünk, azt megkapják: önkénytelenül azt gondolja az ember, hogyha valaki szabadelvű, akkor egyletet kell alakítania a hazaszeretet ápolására, különben fogyatékos lesz nála a hazaszeretet (DerüHs-í:j a szélsőua on.) s okvetlenül keressük az okát annak, hogy egy-egy ily törekvő faluban miért nem lehet egyletet alakítani? Előbb a belügyministerium válasza az volt, hogy azért nem enged olvasó-egyletet alakítani, mert egy községben elég egy. De utóvégre ahhoz a belügyministeriumnak semmi köze sincs, hogy egy község lakosai hány egyletet alakítanak, mert egy másik békésmegyei községben csakugyan kivételes állapotok vannak, de nem a népnél, hanem a kormánynál, mondom, egy másik községnél állítólag azért nem erősítették meg az alapszabályokat, mert egy tagnak évenkiut í frt 50 krt sok lesz fizetni, tehát ne költekezzenek, hanem nyugodjanak meg az eddigi állapotban. Mi köze abelügyministernek ahhoz, hogy menynyit fizet mindenki és hogy egy vagy két olvasó egylet létezik-e a faluban? De hogy nem ez volt az igazi ok, azt mutatja az, hogy épen I T j-Kígyóson, ahol a mint a múltkor bátor voltam főiemlíteni, egy olvasóegylet sincsen, még sem erősítették meg az alapszabályokat, pedig a plébános, a káplán, a jegyző, a kurátor, az orvos lett volna a tisztviselői kar. De mert Békésmegyében még kivételes állapotok uralkodnak: az sem volt az igazi ok, hogy egy községben elég egy olvasó-egylet. Most megerősítették az alapszabályokat, mert a hazaszeretet, fejlesztését vették
