Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-136

420 1*6, orsaágos ülés l8»o\ )*n*i'ir 17-én, k«44ea. be. Részemről azt természetesen nem tartom a szabadelvű párt privilégiumának, hogy a hazaszeretet csak az '6 pártköreibeü lehet meg; azt sem tartom oknak, hogyha bizonyos függetlenségi egyének kormánypárti kört alakítanak, akkor külön czélúl kell bevenni a szabályokba azt, hogy a hazaszeretetet náluk ápolni kell. Azt sem tartom egészen czélszertínek, hogy oly községben, a melynek a népe függetlenségi, így erőltetve, törvénytelen és czélszertítlen úton-módon alakítanak szabadelvű pártkört, mert akkor csakugyan visszavonást visznek be a népnek a körébe, a mely azelőtt meglehetős egyértelemben élt. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A visszavonást azért említem meg, t ház, mert azt nem tartom hibának, sőt óhajtanám, hogy népünknek minél nagyobb része józanul, higgadtan foglalkozzék a közügyekkel. Bár csak minden községben volnának a különböző politikai pártok szerint tisztességes vitatkozások és különféle egyletek! De hiszen itt nem a. szabadelvű pártiak állottak össze, hiszen maguk a tisztviselők mind függetlenségi pártira szavaztak a legutóbbi választásnál is. Épen azért két lehető • ség van, vagy megmaradtak ezek függetlenségiebnek, a minők voltuk azelőtt is; vagy pedig csakugyan szabadelvű pártiakká lettek. Természetesen szabadságában áll mindenkinek időközben nézetét változtatni; de hogy a legutóbbi képviselőválasztás óta, a mikor ezek rám, mint függetlenségire szavaztak, mi tette őket szabadelvűekké, mi vitte őket át a kormánypártba: azt én csakugyan fel nem foghatom, ha csak nem Klapka temetése, ha csak nem a Hentzi-szobor megkoszorúzása? Én azonban az ilyennek még csak feltevésével sem akarom azokat az embereket megsérteni. (Helyeslés szélsőbal felől.) Jelentéktelen dolognak látszik ez, de igen jellemző. Most már a nép, de különösen annak a vármegyének a népe megtudja, hogy ha művelődni akar, kormánypártivá kell neki lennie és csak úgy alkothat olvasó-egyletet. Ugyan mit gondol most a kormány eljárásáról az, a kí tudja, hogy ha közönséges pártonkívüli, tehát semleges, tisztán culturalis egylet van alakulóban, akkor nem engedélyezik az alapszabályt, de ha kormánypártivá lesz, akkor megengedik azt neki. Most is az a felfogás a nép között a politikáról, hogy azaz urak hnnczfut^ága; hát még ha ilyen dolgok jönnek közbe, nem erősödik e az meg még inkább ebben a felfogásban? Ha pedig a t. kormány azért erősítette meg a legutóbbi alkalommal azt az alapszabályt, mert eltér az előbbi módtól, akár a mostani t. belügyminister úr — a kiről felteszem, hogy megerősítené vagy talán már ő is erősítette meg — akár elődje tette, mindenesetre az előbbi belügyi igazgatásra nézve ez nagyon jellemző, hogy még az ilyen semleges olvasó-egyletektől is félt — a mit különben odalenn annyira vittek, hogy a házak előtti, falun szokásos, kis padokat is bevitették, hogy az embereknek ne legyen alkalmuk egymással tanácskozni. (Mozgás a szélső baloldalon.) Ha most már hajlandó a t. belügyminister úr megerősíteni az ottani olvasó-egyletek alapszabályait, ezt annak jeléül veszem, hogy felfogása szerint is a kivételes állapotok ebben a megyében megszűntek. Ha ez így van, méltóztassék egy lépéssel tovább menni és a kormánybiztosi állást, a melj szintén a kivételes állapotokra vonatkozott, szintén megszüntetni, a mint azt, az előbbi és mostani kormánybiztos, meg az egész vármegye gyűlése, meg az ottani közvélemény szintén feleslegesnek tartják. Azért tartom én ezt igen jellemzőnek és lényegében igen fontosnak, mert a népnek politikai gondolkozására nézve igen káros hatással lehet az ilyen eljárás. Elvmegtagadásra, képmutatásra kényszeríti az azt az egyszerű embert, hogyha ő valamely czélját el akarja érni és ezt én fontosnak tartom épen a parlamentarismus tekintetéből, a miről a múlt időkben ebben a képviselőházban annyit hallottunk. Nézetem szerint a parlamentarismust nem itt mentjük meg a képviselőházban; ez annak a fának csak a lombja; a parlamentarísmusnak a gyökere ott van a népnél. (Úgy van! szélsőbal felől.) Ha azt a népet így rongálják, így kényszerítik a kép mutatásra, elvtagadásra, és törvénytelen eszközök használatára, akkor nálunk soha tiszta, parlamentarismus nem lesz. (Igaz! Úgy van! szélsőbal felöl.) A parlamentarísmusnak megmentését ott kell kezdeni a népnél és az igaz parlamentaris érzést ott kell fejleszteni, ott a szabad véleménynyilvánítást, a törvényes jogok szabad gyakorlását. A ki a parlamentarismust épségben és teljességben akarja megtartani, kezdje ott a népnél, a szavazatok összeírásánál, folytassa az igazolásnál és akkor egészséges parlamentaris életet fogunk itt tapasztalni. (Úgy van! szélsőbal felől.) A mi ezt a kérdést illeti, azokhoz, miket az előbbi vita alatt több képviselő felhozott, egyet vagyok bátor hozzátenni. Igen sürgősnek, szükségesnek és fontosnak ismerem mindazt, a mit a választási törvényre és a kerületek új beosztására nézve mondtak ; mert tényleg ebben épen az Alföld magyar népe húzza a legrövi debbet. (Igaz! Úgy van! szélsőbal felől.) Acensus kiterjesztése helyén volna, de nézetem szerint ez nem vagy legalább teljesen nem fog czélhoz vezetni a most dívó központi helyen való szavazás mellett. Hiába adjuk meg a polgároknak a szavazási jogot sokkal nagyobb számban, ha a választók 8—10 mértföldnyire vannak a választóhelytől, a hova teszem a téli választás