Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-136

418 1%. országos ülés 18ü8. jäitnár lí-én, kedden. a t. ház figyelmét, megköszönve eddig nyilvánított szíves türelmét, egyszerűen befejezem felszólalásomat. Még pedig befejezésül most jut eszembe, a mint rátekintettem, kiváló örömemet kell nyilvánítanom ;izon nyilatkozat fölött, melyet a túloldal egyik t. tagja, Miklós Gyula t. képviselőtársam mindjárt a vita első napján tett. A t. képviselő úr ugyanis arra kérte a kormányt: szabadítsa fel a közigazgatást mindennemű pártpolitikai befolyás alól. Nagyon sajnálom, hogy t. barátom ezen kérését csak most, a választások után egy évvel tette és nem inkább egy évvel a választások előtt intézte a volt kormányhoz, a melynek mindig támogatóihoz tartozott; (Igaz! Úgy van! Helyeslés a hal- és szélső baloldalon.) mert addig Magyarországon a közigazgatás jó és megfázható nem lesz. Ne tűrje tovább, hogy a főispánok politikai kortesszolgál a tokkal igyekezzenek maguknak érdemeket szerezni. Én végtelenül örvendek, hogy végre-valahára a túlsó oldalról is hallottunkilyenforma nyilatkozatot. Mert élénk emlékezetemben van, hogy négy éven át, mikor mi ugyanezt állítottuk ezen és a szomszédos padokról, a szabadelvű párt mint egy ember förmedt föl, hogy ez rágalom: nincs kortes főispán. De hogy korteskedtek a főispánok, úgy látszik, e tekintetben nekünk volt igazunk, mert különben Miklós Gyula t. képviselőtársam semmi esetre sem hozta volna föl ezen kérdést. Magától értetődik, hogy ezen kérdéséhez hozzácsatlakozom s magam részéről is kérem a belügyminister urat, hogy Miklós Gyula t. képviselő úr kívánságának minél előbb és minél teljesebb mértékben tegyen eleget. A mi különben magát a költségvetést illeti, azt el nem fogadom. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Horváth Ádám jegyző: Veres József! (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Teres József: T. ház! Terényi Lajos t. képviselőtársunk imént elhangzott beszéde engem arról győzött meg, hogy benne igen nagy a feledékenység és önmegtagadás. (Halljuk! Halljuk! a szélső haloldalon.) Ha beszédében nem hivatkozott volna épen Békés vármegyére, a melyből ő is, én is képviselők vagyunk, talán én sem szóltam volna az ő szavaihoz, de miután ő azt egyik bizonyítékul hozta fel, ne vegye tőlem rossz néven, ha ugyanazon bizonyítékot magam is felhozom. (Halljuk! Halljuk! a hal- és szélső baloldalon.) Mikor Békésmegyében a munkás zavargások lefolytak, a volt ministerelnök gr. Szapáry Gyula itt a képviselőházban jelentette ki, hogy Békés vármegyében akkora a corruptio, hogy annak párja talán az egész országban nincs és hogy a hivatalnoki kar, a mint ő személyesen meggyőződött, neai áll hivatása magaslatán (Igaz! a szélső baloldalon.) s abban az időben Békés vármegyének Terényi Lajos képviselő úr volt a főispánja. Én teljességgel nem akarok ítéletet mondani, mert szakember ebben a dologban nem vagyok, hogy igaza volt-e a ministerelnök úrnak vagy sem, hanem azt tudom, hogy azon nyilatkozat után, az első megyei közgyűlésen, a mikor a megyei közönség, mesterségesen e vagy igazán, fel akart jajdúlni: az egyetlen, a ki a ministerelnök úr védelmére felállott, megint Terényi Lajos képviselő úr volt. 0 védelmezte mint érthetőt és elfogadhatót, a ministerelnök úr ezen eljárását. Hogy a t. képviselő úrban igen nagy a feledékenység, mutatja az, ha elgondoljuk, hogy hány sikkasztási ügyet húztak el esztendőkön át Békés vármegyében, úgy, hogy csak hosszú esztendők múlva derűitek ki a sikkasztások ; hány jegyző és tisztviselő került börtönbe csak a legutóbbi időkben is; hány öngyilkosság volt a tisztviselők közt. És ha ő, mint akkori főispán, ezekről tudott, ha ő, mint a tisztujításnál elnöklő főispán, a ki a jelölésbe úgyszólván döntőleg avatkozott be, mégis azt mondja, hogy a közigazgatás állapota a mellett bizonyít, hogy az eddigi rendszer jó volt: akkor én e felett csak csodálkozásomat tudom kifejezni. Különösen, ha még hozzágondolom, hogy ők, t. i. a tisztviselői kar arról a kiütött munkászavargásról, melyről hibásan beszélt Ugron Ákos t. képviselőtársam, már februárban tudtak, hiszen a gazdasági egylet jegyzőkönyvei tanúskodnak róla, hogy ők már korán kérték az alispán és a közigazgatási hatóságok beavatkozását és még sem tudták megakadályozni, mégis katonai erőt, zsandárhatalmat kellett igénybe venni. Ha mindezek koronájául odagondolom, hogy 1891. óta kormánybiztos van ott a vármegyében, mert hiszen teljességgel nem lehet a kormány részérő! a kormánybiztos kiküldését a tisztviselői kar iránti bizalmi szavazatnak tekinteni: (Úgy van! Úgy tan! a szélső baloldalon.) akkor, t. ház, csodálkoznom kell e felett. Azt is mondja a t. képviselő' úr, hogy ha a főispánok élni akartak volna hatalmukkal, nemcsak ő volna itt a kormánypárti padokon azon vármegyéből képviselő, hanem talán többán is volnának. Erre nézve az az észrevételem, hogy ha a főispánok ilyen hatalommal élnek, törvénytelenül szerzett hatalommal élnek, mert a főispánnak nem lehet feladata a képviselőválasztásokba befolyni. De meg Békés vármegye népe nem olyan, hogy azt ez vagy az a főispán kénye kedve szerint vezethesse. (Igaz! Úgy van! a szélső bahldalon.) Három-négyezer választó egy-egy kerületben, vagyonilag tehetős, gondolkozásában — mert irodalommal és hírlapok