Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-136

136, u**ág*s *1 és 189*. január Fí-én, kedden. 41? rokat adni, azok boldogulni és administrálni fog nak ezekkel is. (Derültség bal felől.) Nem szeretném, ha ebben a kérdésben félreértetnék. Senki nálamnál jobban nem óhajtja, hogy az ország legnagyobb urai ne csak sporttal, ne csak politikával foglalkozzanak a főrendiházban, hébehóba nagy ritkán, hanem azután annál több szenvedélylyel vegyenek tevékeny részt az ország közigazgatásában is. Hiszen szinte magától értetődik, hogy a kit az isteni gondviselés oly kiváló sorsba helyezett, hogy saját megélhetésével, saját anyagi gondjaival nem szükséges törődnie, hogy az szabad idejét vagy legalább szabad idejének egy részét fordítsa polgártársai, fordítsa a köz javára. (Helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Én nem óhajtom, hogy ezek az urak ne vegyenek részt, ellenkezőleg szeretném, ha még többen lennének, hanem méltóztassék tőlük határozottan és erélyesen követelni, hogy azután ne csak e méltóságot viseljék odalenn a vármegyében, hanem dolgozzanak is. Dolgozzanak vagy menjenek dolgukra. (Helyedés a szélsőbalon.) Másodszor vannak azután ilyen magamforma sem egészen kicsiny és nem nagyűr-főispánok. Talán ezek között a ténsurak között vannak még a legjobbak, de ezek között is vannak bizony nagyon gyarlók. Egy részük csak azért szolgál, mert arra a 4—-5000 forintra rá van szorulva; másik részük, mely a 4—5000 frtra nincs rászorulva, sőt ugyanannyit elkölt e főispánságra, az szolgál azért, mert restéi ténsúr lenni: esetleg valami hiba van az ősök körűk a kamarásság útján nem lehet méltóságos árrá, gondolja, legegyszerűbben lehet hozzájutni a méltóságos czímhez, ha az ember elvállalja valamelyik vármegye főispánságát. Ezek között is van azután nagyon sok ember, a ki tud, de rest dolgozni, a másik akarna dolgozni, az meg mint kontár, sokkal többet árt, mint használ s gyakran a jó alispán működését megzavarja, zavarokat, rendetlenségeket csinál. Végűi van & főispánoknak egy harmadik osztálya ; ezek az új, a modern, a democrata liberális főispánok, a kik magukat már nem dignitásoknak, hanem egyszerű hivatalnokoknak tartják, kik majdnem hivatalos órákat tartanak, bent ülnek a bureauban és rendkívül feszesek. Ilyen nem sok van, de van egynéhány. Őszintén megvallom, hogy ez aclassis nekem talán legkevésbbé tetszik és pedig azért, mert ezek kellő eredményeket produkálni nem képesek, mivel egyfelől nem rendelkeznek a szükséges és kellő tapin tattal és igen sokszor egy idegen vármegyébe helyezve, nem ismerik a vármegyének speciális viszonyait és körülményeit, szóval nem bírnak ott maguknak, évek során át sem, olyan positiot szerezni, a melyre egy főispánnak, hogy sikerrel KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. VII. KÖTET. j működhessék egy megyében, múlhatatlanul szüki sége van. Elismerem, t. ház, hogy a elassificatio, a melyet mondtam, meglehetősen szigorú, de azt hiszem, hogy igen sokan, a kik ismerik a viszonyokat, igazat fognak nekem adni a főispáni kar ilyetén megítélésében. Itt van kezemben a törvényhatóságokról szóló törvény, a melyben ugyan rendkívül kevés intézkedés tétetett épen a főispáni ügykörről, a mi körülbelül a dolognak legnagyobb baja, mert az illetők maguk sincsenek tisztában az iránt, hogy mit kell tenniök, mit nem, de vannak benne mégis világosan körvonalozott teendők, a melyeket mindannyian tudhatnának és a melyeket szerintem legalább a legnagyobb pontossággal teljesíteniük kellene. A törvény 57. §-ában a következőket rendeli: (Olvassa) »A főispán megvizsgálja legalább egyszer évenkint úgy a központi, mint a kültisztviselők hivatalos eljárását és ügykezelését a helyszínén.* Egészen biztosan állíthatom, hogy nem egy, de sok főispán évek hosszú sora óta nem tett eleget a törvény ezen rendelkezésének. Egy pár évvel ezelőtt volt szerencsém épen ezen szakaszt illetőleg a megyegyűlésen meginterpellálni egy főispánt és ő egész bűnbánóan bevallotta, hogy ő bizony megfeledkezett erről a szakaszról és 3—4 év óta nem fordult meg egyetlenegy kitlhivatalban sem, de ne csináljunk ezekből nagy dolgot, majd ezentúl szorgalmasabb lesz. A törvény továbbá azt mondja: (Olvassa) ^Ezenfelül egyes községekben is megtekinti a hivatalos eljárást és ügykezelést és a tapasztalt hiányok megszüntetése iránt az illető hatóságok útján intézkedik.« De egyes iőispán nemcsak hogy a főszolgabírói hivatalokat nem vizsgálja meg pontosan, de pláne, hogy a, községig leereszkednék és épen ott a hol a legnagyobb bajok vannak, a községekben, a hol a legamabilisabb confusio uralkodik, a hol a községi vagyonról sehol leltárak nem léteznek, a hol azok égessen magukrn a túlságosan elfoglalt községi jegyzőkre, legtöbb esetben kellő intelligentiával nem bíró köziégi bírákra vannak bízva, épen ott nem igen szokott megfordulni sem szolgabíró, sem alispán, sem főispán. (Igazi Űgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Én tehát egész tisztelettel kérem a t. belügymiuister urat, méltóztassék a főispán urakra egy kissé rájuk reesi-senteni, megírván nekik kereken és határozottan, hogy legalább azt, a mit a törvény kötelességükké tesz, a leghatározottabban méltóztatik tőlük megvárni. S ha esetleg a minister úr értesülne arról, hogy az egyik vagy a másik elmulasztotta ezen kötelességét, legyenek készen rá, hogy 8 nap alatt állásuktól fel fognak mentetni. (Élénk helyeslés a bal- és j szélső baloldalon.) Nem kívánom hosszasabban igénybe venni 5*