Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.
Ülésnapok - 1892-120
120. orssigos Kél 1898. öeessenfbef 12-én, hetfftn. S5 ä mi az utóbbi 15 évek közkormányzatának, politikájának aerája alatt a nemzet vállaira nehezedett És ezen terhek daczára az államélet fejlődése, a nemzetnek a vagyonosodása legigazabb bizonyítéka u nemzetben magában rejlő erőnek és elítélése az eddig követett rendszernek, (Igás! Úgylvan! a báloldalon.) mert egy életerős, áldozatkész és értelmi fejlődés képességével bíró nemzetnek ezen 17 év alatt elvállalt közterhei mellett az ipar és kereskedelem terén a szomszédos államok által úgyszólván lenyűgözve, gazdaságát függésben tartani nem szabad. (Igaz! Úgy van! bal felöl) E nemzetnek, t. ház, hazafiúi áldozatkészsége, munkaereje, természetében rejlő képességei mily niás eredményt voltak elérendők, ha a közkormányzat 1 7 évi rendszerével a nemzet szelleme emelve, nem pedig lenyomva lett volna. (Élénk helyeslés bal felől.) Pénzügyi szempontból véve a költségvetést, t. ház, az, 485 millió frt kiadás mellett is még mintegy 12 — 14 ezernyi jövedelem felesleget mutatván fel, miután az előirányzott bevételek összege biztos — sőt azok magasabb tételekben is fel lettek volna vehetők — egy reális budgetnek a jelenségeit tünteti fel A költségvetés számszerű tételei ellen csakis azon kifogást lehetne talán emelni, hogy a valójában elérhető jövedelem az utóbbi évekhez viszonyítva többet tesz ki, mint a mennyi előirányozva lett, így pl. az 1891. évi zárszámadás igazolja, hogy a fogyasztási adók czímén előirányzott 59 és körülbelül fél millió forint jövedelemnél körülbelül 12 — 13 millió forinttal magasabb összeg folyt be és így az 1893. évre előirányzott 60—61 millió forint ily ezírnű jövedelemnél is körülbelül 13 — 14 millió forinttal magasabb összeg fog befolyni. Ezen feltevés már abból a körülményből is indokolt, mivel a a t. pénzügyi kormány szeszital mérési adó czímén 569 ezer hektoliter elfogyasztásra felvett mennyiség után 15 frtos adótétel számításával vesz fel a költség-előirányzatba 8 500.000 frtnyi összeget, ámde tényleg a törvényileg megengedett és a t. pénzügyi kormány által gyakran igénybe vett, és a mint bátor leszek kimutatni, a közönségre oly nyom isztó kizárólagos bérletével a szeszárúlási jognak tényleg* 50 frt, tehát a törvényben megállapított adótételnél 333 szá zalékkal magasabb fogyasztási adónak veti alá a fogyasztó közönséget és így már e ezímnél is nagy jövedelem-felesleget ér el. (Halljuk! Halljuk!) Nem czélom, t. ház, a költségvetés ezen jelenségét az államkormány terhéül betudni, mert hiszen országunk h'telének, elismerem, csak javára szolgálhat azon körülmény, ha a zárszámadásból kedvezőbb eredmény tűnik fel, mint a milyen a költségvetésben előirányozva van. Ámde e jelenséget mégis szükségnek tartottam kiemelni azért, hogy a belső consolidatio szempontjából mutatkozó szükségletek kielégítési forrásaira rámutassak és hogy az államtisztviselők nyomasztó helyzetében a valódi szükséghez képest indokolt fizetés-emelés lehető módozatait kitüntessem. (Halljuk!) Szükségesnek tartom, t. ház, e körülményt főleg azért is kiemelni, hogy rámutassak azon óriási teherre, a mely a legutóbbi években fogyasztási adók czímén a nemzet vállaira és főleg a szeszadó czímén épen a legszegényebb osztályra, a munkás-oszrályra nehezedik, (Úgy van! bal felől.) és azért, hogy igazoljam azt, hogy a szesz kizárólagos bérbe idása igazságtalan, hogy az egyenlő közteherviselés elveibe ütközik és hogy az állami közszükség által ma már nem indokolt intézkedés. (Igaz! Úgy van! a baloldalon. Halljuk! Halljuk!) És itt, t. ház, daczára az idő előhaladott voltának becses türelmét vagyok bátor kikérni, (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) azért, hogy koncret, több évek költségelőirányzataiból vett adatokat összeállítva, kimutassam, hogy a fogyasztási adók épen eltérőleg a természetükben fekvő ama tulajdonságuktól, hogy csakis a nemzet közvagyonosodásának a nemzet szükségleteivel, tehát a fogyasztás természetes emelkedésével kapcsolatosan növekedjenek, mondom, hogy ettől eltérőleg mesterkélten emeltetin-k az által, hogy vagy ívj adóalapok teremtetnek, vagy a meglevő adóalapok magasabb adókulcs alá vettetnek. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) 1875-ben a fogy isztási adó még 13V2 millió forint volt, mint már Bujanovics Sándor elvtársam jelezte. Ebből a szeszadó hat milliót tett ki. 1880-ban, tehát öt év alatt új adóemelés nélkííl a fogyasztás növekedése arányában a fogyasztási adók is köze! két millió forinttal növekedtek csak és ezen 15 és fél millió forintból a szeszre hét millió forint esik 1885-ben, tehát újabb Öt év alatt már az 1880 ik évi IV. és 1883: V. tczikkek alapján a fogyasztási adók 24 millió frtra emelkedtek, mert ezen két törvény már újabb adóalapokat teremtett, áz 1887 : XLVII. tcz. alapján a a ezukorfogyasztási adó már 50°/oal, a sörfogyasztási adó ÍOO°/o-al, az 1888 : XXIV. tcz. alapján a szeszfősési ad'» 6, 9, illetőleg 11 krijozárról 35, illetőleg 45 krajezárra, tehát közel 400°/o-al emelkedett és 1889-ben közel 40 millió forintra nőtt fel. Ebből a szeszre esik 20 millió forint és ez megfelel vagy legalább is nem nagyon haladja meg a 75-iki fogyasztást, a 35 és 11 forintos adótételekhez viszonyítva, A ezukoradó 1,400.000 frt, tehát kevesebb az 1880-ikinál, a ezukorfogyisztás 2,200.000 frt megfelel az 1885-ikinek. Tehát nagy emelkedés 5*
