Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-136

4Í2 116. vmáft Ilés 1WB. január IÍ-ÓB, kedden Hentziszobor ügyében ő informálta; hogy milyen eredméivynyel: tudja mindenki. (Közbeszólás a szélső halóidálon; Nekünk jó eredménynyel'.) T. ház! Azok után, a miket a t. belügyminister úr a közegészségügyre különösen tegnapi felszólalása folyamán elmondott, azon észrevételem van, hogy ha ő a körorvosokat a megyei pénztárból akarja fizettetni, épen abba az állapotba jutunk, a melyben vagyunk, mert akárhányszor meg fog történni, hogy a megyei pénztárban nem lesz pénz és nem lesz képes az orvosok fizetését előlegezni. Azt ajánlom tehát, hogy előlegezzék a fizetéseiket az adópénztárból és akkor rendesen és pontosan megkapják. A t. belügyminister úr figyelmét különösen a főváros közegészségügyére kell, hogy felhívjam. A fővárosban a közegészségügy a lehető legrosszabb állapotban van. Az élelmezés a legrosszabb, a hiis oly óriási mértékben drága, mint talán sehol Európában. Míg a vidéken, például Erdélyben egy kiló hós ára 40—45 kr,, addig Budapesten 70 — 80 kr., (Közbeszólások a szélső baloldalon: Egy forint a legrosszabb!) a jobb hús X—2—3 frt. A vízvezeték vize, különösen a külvárosban olyan zavaros, annyira élvezhetetlen, hogy a kolerának valóságos terjesztője. (Egy hang a szélső baloldalon; Ma is három koleraeset van!) Minden városban — Németországban, sőt Ausztriábanjis — az élelmezés közraktárak útján történik; csak itt Budapesten, a hol mint mondják, egy klikk tartja az uralmat a kezében, nem képesek élelmezési közraktárakat felállítani. Milyen előnyös volna pedig ez a fővárosra és mennyire jótékonyan hatna a vidék birtokosaira, ha élelmi szereiket a közraktárakban értékesíthetnék! Én felkérem a belügyminister urat, a ki a főváros ügyeivel komolyan foglalkozik, ha azt akarja, hogy Budapest az országnak igazán metropolisa legyen, fordítsa gondos figyel mét a főváros közegészségügyére. (Helyeslés a baloldalon.) Ezek voltak azok, a miket lehető rövidséggel elmondandó voltam. (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt azonban beszédemet befejezném, a t. belügyminister úr, de különösen az általam igen tisztelt és nagyrabecsíílt ministerelnök úrhoz van egy kérésem. (Halljuk! Halljuk!) Önök és különösen a t. túloldal, azt hiszem, az állami admiaistratiot be akarják hozni ebben az országban. (Közbeszólások jobb felöl: Igen! Igen!) Ha önök e reformot foganatosítani akarják, egész őszintén ki kell jelentenem és állásomnál fogva ki is jelenthetem, ennek bevezetésére nem lesznek képesek, ha az ország által kívánt és követelt és nem egy helyen hangoztatott egyesülését a közjogi alapon álló pártoknak akár fusio alakjában, akár más átalakulás útján keresztül nem viszik. (Gr. Apponyi Albert a jobboldalról, a hol a ministerélnökkel beszélgetett, * visszamegy a baloldalra. Élénk derültség.) Én jobban szerettem volna, ha a nemzeti pártnak t. vezére nem jön át onnan ide, hanem inkább leül oda a vörös székbe. (Derültség.) Önök nem kívánhatják a nemzeti párttól azt, hogy elveiket feladva, elveik integritása nélkül az önök táborába bevonuljanak. Önöknek kell közeledniök, t. ministerelnök úr. (Derültség jobb felöl.) A t. belügyminister úr s a ministerelnök úr is nem egyszer kijelentette, hogy e két párt között igen kevés a differentia. A főbb elvekben már egyetértenek, csak a másod- és harmadrendű kérdésekben nem értenek egyet. S ha ez így van, önnek, igen t. ministerelnök úr, kötelessége e fusiot keresztülvinni. Önök dobják el azt az ólomsúlyt

; a mely pártjukon van. Ez ország közigazgatásának reformja nem erőszakkal elővont kérdés, mint az egyházi kérdések; erre megért az ország, ezt végre kell hajtaniok, ha azt akarják, hogy a ministeri székben maradjanak. De ha attól az ólomsulytól, mely pártjukon van, melyet mindenki tud és melyet ok nélkül tagadnak, nem tudnak megszabadulni, akkor, miként a volt Szapáry-ministeriumnak átadták az elkeresztelési rendeletet, mely Damokles kardként függött mindig fejők fölött és megcsinálta a polgári házasság iránti mozgalmat, a mely azt felfordította, úgy meg fognak önök is győződni arról, hogy ugyanaz a klikk fogja önöket is felfordítani, előrántván

l erőszakkal az egyházi kérdéseket, melyekre azország még n.egérve nincs és akkor, fájdalommal, kénytelenek leszünk nélkülözni önöknek, különösen a t. ministerelnök úrnak működését és tevékenységét, a kinek genialitására pedig az országnak még nagy szüksége van. (Helyeslés bal felő'l. Derültség a jobboldalon.) Ok nélkül nevetnek önök, mert így van. Ezt a kívánságot táplálják a Dunántúl ép úgy, mint a Dunáninnen, Erdélyben és mindenütt, (Felkiáltások a szélső baloldalon: Micsoda kívánságot?) azt, hogy a közjogi alapon álló pártok egyesülése végrehajtassák, hogy ne újuljanak meg ez országban folyton a személyes differen • tiák és ellenségeskedések, hanem a tisztességes és becsületes munka és tevékenység — a mint Miklós Gyula t. barátom mondotta — foglaljanak már egyszer tért ebben a parlamentben. (Helyeslés bal felől.) A meddig a közjogi alapon álló pártok közt ez a fusio, vagy mondjuk pártalakulás nem lé testíl, addig önöknek minden tevékenysége a reformokra nézve meddő lesz. Én azon reményben, hogy ez teljesülni fog s azon hitben, hogy ezt meg fogják tenni, ez alkalommal a belügyi költségvetést nem fogadhatom el. (Élénk helyeslés bal felől.) Igen, ha az ország érdekében ki-