Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.
Ülésnapok - 1892-136
131. vtuHgu ilés 1893. hnnár l?.| n , kedlei. 413 fejtik azt a tevékenységet és keresztülviszik az ország közigazgatási reformját ágy, a mint azt mindenki kívánja és a mint keresztülvitte az igen t. ministerelnök ár az ország pénzügyeinek rendezését, akkor hajlandó leszek a belügyi költségvetést megszavazni, addig azonban nem szavazom meg. (Helyeslés a szélső baloldalon. Felkiáltások : Öt pereset kérünk !) Elnök I Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: A felfüggesztve volt ülést ismét megnyitom. Ki következik ? Horváth Ádám jegyző: Vállyi Árpád! Vállyi Árpád: T. képviselőház! Jól ismerem azon idő becsét, sőt mi több, osztozom kissé legalább azoknak a nézetében is a kik azt tartják hogy a magyar képviselőház, főleg az utóbbi években, nagyon is sok időt fordít a költségvetés tárgyalására. Hogy mégis felszólalok e táreza költségvetésének tárgyalásánál magam is és hogy Szaporítani kívánom a szót én is, méltóztassanak annak tulajdonítani, hogy közegészségügyi viszonyainknak épen olyan rendkívüli nagy fontosságot tulajdonítok, mint a minőt tulajdonított azoknak a jelenlegi t. belügyminister 2 — 3 utóbbi beszédében. |Kozegészségi viszonyaink [minden körülmény közt megérdeovik, hogy egy 'pár órát, esetleg még egy pár napot is szenteljünk nem annyira, megvitatására, mint inkább megbeszélésére, (ügy van! a bal- és a szélső baloldalon.) Közegészségi törvényünk van. Ezen közegészségügyi törvényünkről különbözők lehetnek a vélemények; az én véleményem szerint azonban ez még egyike a mi j"obb törvényeinknek és daczára ennek, közegészségügyünk mégis a lehető leggyarlóbb, sőt az ország némely vidékén határozottan siralmas állapotban van. (Úgy van! a bal- és a szélső baloldalon.) Ennek' oka, nézetem szerint, két körülmény. Egyrészről az, hogy nem rendelkezünk kellő közegekkel a törvény végrehajtására, okozza e?;t másrészről és tán legfőbbképen az a körülmény, hogy mindezideig vagy nem voltunk képesek, vagy nem akartunk oly összegeket fordítani közegészségügyi viszonyainkra, a minőkre szükségünk lenne, hogy azokat, ha csak némileg is jobb állapotba hozzuk. Mert, azt hiszem, azzal tiszt ban van mindenki, hogy egyedül jóakarattal, t usztán csak rendeletekkel, legyenek bár a legjobb intentiojúak is, közegészségügyi viszonyaink;.'- megjavítani nem leszünk képesek. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Nem lennénk erre képesek még akkor sem, ha nagyobb számú és kiválóbb szakerők állnának rendelkezésünkre, mint a minőkkel ma rendelkezünk, A közegészségi viszonyok, hogy íígy mondjam, európai lábra való állításához, mert nézetem szerint a mi közegészségügyi viszonyaink európai lábon ma még nem állnak, épen tgy, mint a háború viseléséhez pénz és pénz és ismét pénz szükségeltetik. Mindaddig, a míg a magyar állam — kerek számban beszélve — körülbelül csak másfél milliót fog évenkint arra a czélra szentelni, addig közegészségügyi viszonyainkat megjavítani nem leszünk képesek. Megelégedéssel látom, hogy a jelenlegi költségvetésiben erre a czélra az előző költségvetéshez képest — ismét kerek számokba beszélve — körülbelül százezer forinttal több vétetett fel. .Azonban ez igen kevés, igen csekély, igen lassú haladást fog csak eredményezni. Nézetem szerint, bár mennyire óhajtunk őrködni párkülönbség nélkül az államháztartás rendezésének nehezen, nagy megerőltetésekkel elért kedvező eredménye fölött, mégis módot kell találnunk arra, hogy közegészségünkre mielőbb egy pár százezerre], aztán ha csak lehet, egy pár millióval is nagyobb összegeket áldozhassunk évenkint. Utoljára is az emberi élet rendkívüli nagy becscsel bír az államra nézve, mert azt hiszem, azzal tisztában vagyunk mindannyian, hogy az esetleg bekövetkezhető megpróbáltatás napjaiban hiába lesznek elegendő számú és legkitűnőbb ágyúink, hiába lesznek a legjobb Mannlicherek, vagy talán más, a Mannlichereknéi jobb puskáink is, ha egészséges, edzett, erőteljes ifjúsággal nem fogunk rendelkezni, mely azokat kezelje, akkor a bekövetkező harezbó] győzelmesen kikerülni nem fogunk. (Úgy van! Úgy, van ! a baloldalon.) T. ház! Közegészségi törvényünkről azt mondtam az imént, hogy az nézetem szerint egyike jobb törvényeinknek. Azonban azt tartom róla — a mi, megvallom, nézetem sok más törvényünkről is — hogy megalkotásánál 1876-ban kissé túl lőttünk a czélon. Nagyou : égi igazság az, hogy a ki sokat nárkol, keveset fog. Ezen törvénynek nagyon számos olyan szakasza van, mely nem 1876-ban, de még ma, 16 öv.el megalkotása, után is teljességgel végrehajthatatlan, a gyakorlati életben meg Dem valósítható, egyszerűen, azért, mert a mieinknél sokkal rendezettebb, sokkal civilisaltabb viszonyokat és a mi fő, sokkal vagyonosabb lakosságot feltételezne, mint a minő Magyarország legtöbb vidékén található. T. ház! Itt van kezemben a törvény. Állításunk bizonyítására egész sorát olvashatnám fel az oly szakaszoknak, melyekről mindenki, a ki vidéken megfordul, első hallásra észrevenné, hogy ezek megvalósítva nincsenek, hogy ezek 16 év óta még mindig csak a papiroson léteznek.
