Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-136

1^6. országos ülés 1893. január lf-éii, kedden. 407 kéznek egyről és ez a közdolgok megítélésének legerősebb bírája, maga a való igazáág. Hisz e párt ma se akar egyebet, mint akart megalakulásakor és midőn a t. többség e párt programmjának nagy részét átvette, e párt nem tehet egyebet, minthogy bevárja a kormány pártjáról adott Ígéreteknek beváltását és a még el nem fogadott nemzeti törekvések eléréseért tovább is küzd és ha a t. többség beváltja igéretét, ez a párt ömlni fog annak, mert ebből az országnak lesz haszna, pártunk pedig nem önczél, czéíunk a nemzet ügyének előbbre vitele. És ha azután a t, kormánynál és kormánypártnál az a meggyőződés és az a nyilvánított érzet őszinte az egyesülés iránt és ha való az a véleményük és meggyőződésük, hogy a köztünk lévő válaszfal nagyon kicsinyes, nos akkor azon az oldalon kell, hogy megtalálják a helyes módot e válaszfal lebontására és akkor be fog következni az együttműködés nem alku szerint, hanem természetszerűleg, nem a pártok, hanem a magyar haza érdekében, nem a nemzeti párt, hanem a magyar nemzeti géniusz uralmának megteremtésében. (Úgy van! a baloldalon.) A míg ex megnem töiténik, a míg csak szavakból, de nem tettekből is látjuk nemzeti törekvéseink megvalósítása iránt a jóakaratot, az erőt, az elhatározást, addig bizalommal a t. kormány iránt nem viseltethetem és nem fogadom el a költségvetést. {Élénk helyeslés a baloldalon. Az elnöki széket Bokross Elek alelnök foglalja el.) Molnár Antal jegyző: Terényi Lajos! Terényi Lajos: T. ház! A belügyministeri tárczának a mindennapi élettel, a polgárok jogaival és kötelezettségeivel közvetlen összefüggésben álló ágazatfii úgyszólván már minden részökben vitatás és tárgyalás alá vétettek. Ha én mégis a vitát rövid időre bár, megnyújtom és ha az igen t. képviselőház becses türelmét rövid időre igénybe venni bátorkodom, teszem azért, hogy ne látszassam meghódolni azon felfogás előtt, mely kárhoztató szavakkal ítéli el az elmúlt kormányrendszert, mely a belügyi administratio terén e szabadelvű pártot tétlennek, a hiányok és hibák el takarójának és általában véve igen nagy közönyt mutatónak tünteti fel. A t. ellenzék a belügyi administratióra vonatkozólag a múltra nézve egy igen sötét képet tár a nemzet szemei elé, (Egy hang a szélső balról: Jogosan!) mely a döghalál, a corruptio, az erőszakoskodás, a basáskodó főispánok és tisztviselők, a jogaikban méltánytalanul, igazságtalanul, törvénytelenül megtámadott polgárok változatos képeit igazán megdöbbentően csoportosítja. T. ház! A belügyi kormányzat ezer és ezer szövevényében, a míg azokat emberek fogják vezetni és kezelni, itt-ott hibák és hiányok mindig találkozni fognak, de ezen egyes hibákat, hiányokat kiragadni és ezek alapján ítélni meg a kormányzati rendszert, ezek alapján festeni oly sötét képet, még sem egészen tárgyilagos és igazságos dolog, annyival kevésbbé, mert nagyon jól tudjuk, hogy épen a belügyi administratio tekintetében mi különös nemzeti sajátságos viszonyok nyomása és kényszere alatt álltunk és állunk még némileg ma is. Én, t. ház, a, szabadelvű pártnak, mint képviselő, alig egy éve zagyok tagja, de ismerem e párt 17 éves működését és nem hiszem, hogy isoláltan maradjak azon nézetemmel, hogy ezen párt és a pártból alakúit kormány a belügyi organisatio és administratio terén nagy és hatalmas alkotásokat teremtett; (Ellenmondások a szélső baloldalon. Helyeslés jobb felől.) teremtett oly alkotásokat, a melyek a nemzeti szellemmel a nemzet viszonyaival, a nemzet érzetével teljesen összhangzók voltak és azokkal mindenkor lépést tartottak. (Úgy van! Úgy van! jobb felöl.) Mert, t. ház, nagy gondolatokat, nagy eszméket, melyek az államigazgatásban általában és máirégen elismerve vannak, hangoztatni igen szép dolog, de nem nehéz azoknak, a kiknek háta inegett a cselekvés a ténykedés felelőssége nem áll; (Úgy van! Úgy van! jobb felöl.) de a kormányzatot ténylegesen vezető egyének óvatosan és nagy körültekintéssel választják azt az időpontot, midőn ezen eszmék a nemzeti viszonyok által végrehajthatók és alkalmazhatók. (Úgy van! Úgy van! jobb felöl.) Így, midőn a szabadelvű párt ezelőtt 17 évvel az ország kormányzatát teljesen desorganisált pénzügyi viszonyok közt átvette, nem gondolhatott arra, hogy az ország polgárai, az ország közvéleménye által oly féltékenyen őrzött intézményeket egyszerűen elseperje. Meg kellett alkudnia a viszonyokkal, tekintetbe kellett venni a nemzeti szellemet és különösen a nemzet anyagi helyzetét, mely akkor különben is oly rossz volt (Zaj a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobb felöl.) és ehhez mérten kellett megalkotnia az intézményeket. Hiszen, t. ház, ha abban az időben, midőn Grüiiwald Béla boldogult képviselő a közigazgatás államosítását oly lelkesen védelmezte, mindjárt megkísérelte volna valaki Magyarországon a közigazgatást államosítani, biztosíthatom at. házat, hogy elseperte volna azt a kormányt, azt a pártot, a nemzeti érzület haragja. (Ellenmondás bal felől.) Hiszen még nincs is másfél éve, midőn az államosítás eszméje a t. nemzeti párt részéről is teljesen megérettnek, a nemzeti közszellemmel összhangzónak jeleztetett (Ellenmondások és felkiáltások a szélső balról: Most sem érett meg!) és mit láttunk t. ház? Nem hogy alakot ölthetett volna az államosítás, nem hogy annak szabályait praecisirozhatták volna, de oly aggodalom-