Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-136

408 136. srsiágos ülés 1893, január 17>én, kedde*. mai fogadtatott a t. ellenzék által és hogy ne említsek mást, oly alapos bírálat tárgyává tétetett, hogy az elvnél egyebet, két paragrafusnál többet kimondani még másfél évvel ezelőtt sem lehetett. (Egy hang bal felől: Mindig fogjuk tenni, ha rossz lesz!) A midőn a szabadelvű párt átvette Magyarország kormányzatát, azt lehet mondani, hogy a belügyi administratio terén igen sok kérdésnél, a belügynek igen sok ágánál csak kormányrendeletek voltak irányadók és a szabadelvű párt egymásután alkotta meg a nagy és fontos törvényeket, (Ügy van! jobb felöl.) amelyek a t. ellenzéknek is igen gyakran helyeslésével és támogatásával találkoztak. Ilyen volt a közegészségügy, a eselédűgy és később a kihágásról, a tisztviselők minősítéséről — a melyet annyira sürgetett az ellenzék — a megyék háztartásáról, rendezéséről s a községek rendezéséről, a fegyelmi ügyről stb. szóló törvények, a melyek administrationkat megszilárdították s népünk civiliga tioj ára, anyagi és szellemi fejlődésére igen nagy hatással voltak. (Élénk ellenmondások a bal- és szélső baloldalon. Helyeslés jobb felől.) Igaz, t. ház, hogy a viszonyok azóta igen sokban változtak, de változtak és fejlődtek épen e párt által meghozott törvények alapján és megszilárdult ez az alap annyira, hogy ma már erre az államosítás épülete minden rázkódtatás nélkül felemelhető. (Helyeslés jobb feM.) Azért én, t. ház, a küszöbön levő nagy reformokat nem az eddigi belügyi administrationak lábbal tiport és — azt lehet mondani — meggyalázott romján akarom felépíteni, hanem az eddigi helyes belügyi kormányzat természetes folyományainak tekintem és mint ilyent örömmel fogadom el és örömmel üdvözlöm. (Helyeslés jobb felől.) Áttérek a belügyi tárczának egyes ágaira és itt első sorban a közegészségügyre, a mely már a t. házban több képviselő részéről igen terjedelmes és alapos bírálat alá*vétetett. Általánosan ismert dolog, t. ház, hogy a belügyi administrationak egészségügyi, hogy úgy mondjam, járványrendészetének helyes megalkotása legnehezebb feladat, mert itt nemcsak óvintézkedésekről, nemcsak azok végrehajtásáról kell gondoskodni, hanem e téren a gyökeres segítség csakis az egészségi állapotokat veszélyezteti s a járványokat felidéző okoknak megszüntetésében rejlik. És nálunk Magyarországon ily okok igen nagy számban találhatók. Népünk műveltségi foka, élet- és étrendje, lakásviszonya, rósz ivóvize mind oly okok. (Egy hang szélső bal felől: Meg a téli választás! Derültség.) Ezek megszüntetésére egy emberöltő is kevés. Ls, t. ház, bármily vérző szivvel és megdöbbenve állunk meg a járványokban elpusztult kisdedek koporsója fölött, sok tekintetben meg kell hajolni a viszonyok hatalma előtt s be kell látnunk, mint minden elemi csapással, úgy ezzel szemben is emberi gyengeségünket. Nagyon sok pénz, igen nagy jóakarat, a mit a t. belügyminister ár részéről hálásan tapasztalunk, nagy erély szükséges ahhoz, hogy a járványok enyhül] ének, de azok véglegesen csak a viszonyok megváltozásával fognak megszűnni. (Ugj van! jobb felől.) Igaza van Horváth Gyula t. képviselő úrnak, midőn elrettenve vezetett bennünket a szegény napszámosok vertfalbóí készült házába, földes, szellőzetíen, kicsiny ablakokkal ellátott szobájába, a penész és a járványgombák e tenyészhelyére. Ám nyújtson módot a képviselő úr arra, hogy az a száz meg százezer ember rombolja le hosszú élete sovány keresményéből összetákolt házikóját s építsen a kor és egészség követelményeinek megfelelő palotát. Ebben a tekintetben is igen sok történt a szabadelvű párt és az abból alakult kormány iníciativája folytán; a vármegyék meghozták — többnyire igen helyesen — az építkezési szabályrendeletet és az újabb építkezéseknél erre már igen nagy tekintettel vannak és ezek már nem tüntetik föl azon szomorú viszonyokat, melyeket régebben, ezelőtt 20, 25, 30 évvel az országban szerte tapasztaltunk. Gr. Apponyi Albert t. képviselő úr teljes joggal és méltán kesereg azon óriási gyermekhalandóság felett, mely a statnztikai adatokból nyilvánvalóvá lett és mely már nem a járvány következtében, hanem vele született gyengeség, vagy pedig az úgynevezett görcsrohamok következtében áll elő. T. ház! A kormányzat ezen a téren absolute semmit nem tehet. Ez a természetnek rendje és a rettenetes halál, mely oly könnyen bánik el és vesz erőt a legerősebb emberen is, az emberi nem gyenge hajtásait még könnyebben pusztítja. így volt mindig, hogy az emberhalandóságnak legnagyobb részét a gyermekhalandóság tette ki. Itt, t. ház, azt lehet mondani, hogy csak az Isten segít, de az emberi kormányzat nem és ezért az emberi kormányzatot felelőssé tenni nem lehet. (Nagy zaj és ellenmondások a bal- és szélsőbalon.) Bármily visszásnak tűnik is fel ennek kimondása, de meggyőződésem az, hogy nap nap után, mert az emberi nem folytonosan szaporodik, szaporodni fog a gyermekhalandóság is. Ebben a tekintetben inkább a lelkiismeretnek a megnyugtatására van egy mód és ez az, a melyet gr. Apponyi Albert t. képviselő úr tegnap szintén felhozott, nevezetesen a hét éven aluli gyermekek gyógykezelése elmulasztásának megakadályozása. Itt igenis tehet a kormány, s azt hiszem, tett is és fog is tenni a t. belügyminister úr erélyes intézkedéseket. Elég fájda-