Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-136

m 13b. om*sr»* filé* 1W8. Január IT-éit, Uddei. sok miasma, a rncly hazánk közigazgatási életét ellepte, nem mind a Szapáry-korszakból ered ; annak nagy része régibb keletű, annak nagy részét Szapáry is csak úgy kapta örökségbe. (Igazi Úgy van! hal felől.) De kérem a t. kép viselő urakat, hasonlítsák össze a t. kormánypárthoz tartozó képviselők helyzetét az ellenzéki képviselők helyzetével — egyéni beíolyás— politikai befolyást, értek — és a társadalomban rendelkezésre álló eszközök tekintetében. És kérem emlékezetbe idézni azt, a mit minden ellenzéki érez, de a mit minden kormánypárti élvez, hogy mig a mi politikai barátaink a társadalomban főleg a hatalom ügynökei által üldöztetnek, addig az önök politikai barátai mesterségesen emeltetnek (Igaz! Ügy van! bál felöl.) és kérem megfigyelni azon tervszerű és rendszeres, kicsinyes és méltatlan eljárásokat, a melyek által teremtett helyzet minden következményeit mindenki, a ki valaha ellenzéki volt, érezte eléggé s a kormánypártról élvezték bőségesen, a nélkül, hogy azt külön részletezni kellene. (Úgy van! bal felől.) Ilyen társadalmi és politikai differeiitiák mellett, midőn a t. többség politikai hitvallása — nem mondom, hogy vagyoni, de igenis politikai — előnyöket biztosít részére, mig az ellenzék hátrányok elviselése és politikai barátainak üldöztetése daczára is megmarad híven és következetesen elvei és nemzeti törekvései mellett: nos akkor, t. ház, mikor látjuk, hogy elveink és törekvéseink jogosultsága ma már a t. kormánypárt soraiból is nyíltan el van ismerve, de még mindig kell félnünk attól, hogy ezen elismerés csak theoreticus jelleggel fog bírni és midőn az ellenzék várja a gyakorlati eredményeket és ezeknek megvalósítása végett a t. többség hazafiságára appellál, ezt a hazafiság monopolisálásának csakis pártelf'ogúltság szempontjából lehet nevezni. (Helyeslés bal felöl.) És, t ház, miután e napokban a t. többség beszédeiből a közszabadság iránti érzék ujjáébredésére lehet következtetni, mihelyt ennek gyakorlati eredményeit látni fogjuk; mihelyt az ébredés nemzeti törekvéseink elfogadására is fog vezetni, akkor a t. többség is meg fog győződni arról, hogy a nemzeti párt tevékenységét nem a személyes, hanem a közakarat uralmának a • megteremtése vezeti. (Úgy vem! bal felől.) És, t. ház, ebből a szempontból tudom méltányolni a t. többség részéiől felhangzott azon beszédeket, a melyekben a belügyministert felszólítják, hogy a főispánoknak politikai ügynökösködését szüntesse meg, hogy a képtelen és visszaélő tisztviselőket állásaikból mozdít-a el és így a közszabadságot legnagyobb ellenségeitől mentse meg. Ebből a szempontból méltatom az ilyen beszédeket, mert azok a kormánypárt padjairól jőve, egyfelől legigazabb bizonyítékát képezik annak, hogy az a bírálat, melyet az ellenzék minden árnyalata eddig a belügyi kormányzat ellen érvényesített, igazságos volt és hogy e bírálat által feltárt helyzet ma már a többséget is undorral töltötte el a visszaélések iránt. De még ki kell vívnunk, t. ház, a t. többséggel együtt, ha lehet és a többség ellenére, ha kell, a nemzeti irány elfogadását, a nemzeti törekvések megvalósítását is, hogy az újjáébredés teljes legyen ; mert valóban természetellenes állapotnak tartom azt, midőn a kormánypárt pénteki szónoka a nemzeti pártnak a magyar tiszti akadémia felállítására vonatkozó programmját oly kicsinyesnek jelezte. Hisz eltekintve e kérdésnek közjogilag is oly nagy horderejétő!, eltekintve attól, hogy az ország, a közös hadsereg magyar részének magyar szelleméhez a jogezímet magyar pénzen s magyar véráldozat árán megszerezte, még a magyar honosnak egyéni joga alapján is: a magyar ifjak tiszti képzése nehézségeinek elhárítása, a közös hadseregnek magyar nyelvű és szellemű tisztekkel való ellátása, a magyar iíjak előtt ezek a magyar nemzet hagyományos múltjánál fogva megfelelő pályának megnyitása, megkönnyítése és megkedveltetése okaiból is, ezt a kérdést kicsinyesnek nevezni nem szabad. Olvassa el azon t. képviselő' úr és olvassák el azok, a kik vele egy nézeten vannak, a t. honvédelmi minister úrnak 210. számú jelentését; abból meg fogja látni és meg fogják látni azt, hogy az 1891 —1892ik évben az önkéntes magyar honosok közt a közös hadseregben tiszti vizsgálatokon képesítést nyert 900, visszavettetett 152; a magyar kir. honvédségnél tiszti vizsgán képesítve lett 210, visszavetve lett 8. Be fogják látni ebből azt, hogy a közös hadseregnél & fenforgó nyelvi nehézségek miatt 100 képesített, mellett í 6*9 az elbukó ttak száma, míg a magyar kir. honvédségnél, hol ezek a nyelvi nehézségek nem forognak fenn, csakis 3s°/o az elbukottak száma. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Ott, t ház, a hol a számok igazolják megdönthetlentíl a tényeket, ott le kell vonni és szükséges, hogy let onják a consequentiákat is. (Helyeslés a baloldalon.) Ezen egy adat magában véve is igazolja a nemzeti pártnak álláspontját és megköveteli azr, hogy e párt ragaszkodjék elveihez szigorúan, a mint ezt teszi is és alaptalanul éri a nemzeti pártot a t. tú oldalról az a vád, hogy ellenzékiségének igazolása végett közjogi sérelmek kieszelésén fáradozik, mert a két párt közt nemzeti törekvések szempontjából is differentia nem léteznék. Azok, kik ezt több látszólagos, mint valódi jóakarattal, a közeledésnek nagyobb látszatával, mint kívánságával állítják, megfeled-