Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.
Ülésnapok - 1892-120
34 120. országo» if és 1892. deezember ÍS-én, hétffin. A költségvetés megszavazása nem jelent egyebet, mint az államkormányzathoz szükséges segédeszközök megadását; annak tárgyalásánál nemcsak közgazdasági, nemcsak pénzügyi, de politikai jelenségek is kell, hogy figyelembe jöjjenek. (Helyeslés bal felől.) A költségvetés elvagy el nem fogadása képezi a parlament törvényhozói működésének egyik legerősebb biztosítékát (Úgy van! a baloldalon.) és épen azért — bárha nem értek egyet Hoitsy t. képviselőtársammal abban, mintha a jelenlegi kormány e költségvetésnek számszerű tételeiért felelőséggel nem tartoznék és bár állítom, hogy igenis, a számszerű tételekért a felelősség az azokat benyújtó vagy magáévá tevő kormányt terheli — Úgy van! bal felöl.) épen azért a képviselőház is abból a szempontból, hogy vájjon a közkormányzat működéséhez szükséges segédeszközöket a jelen kormánynak megadja-e vagy nem, felelősséggel tartozik saját magának, de felelősséggel tartozik a népképviseletnek, a nemzetnek is. (Helyeslés bal felől) És, t. ház, ebben az irányban azzal a parlamenti életben majdnem lehetetlen, de a mi parlamentünkben, sajnos, úgy látszik már szokássá vált jelenséggel is le kell számolnunk, hogy ugyanazon egy párt, ugyanazon programúi és irány mellett majdnem két évtizeden át kezeli az ország hatalmát s ezen pártnak kebeléből kiemelkedett, vagy ezen pártnak kebelébe megtért kormányférfiak czége alatt mindig a régi rendszert honosítja meg (Úgy van! Úgy van! bal felől.) és midőn a közvélemény erős nyomása vagy a nemzeti akarat szivói nyilvánulása azon nagy pártot majdnem megsemmisítéssel fenyegeti, a ezégvezető kitöröltetik és új czég, talán új név alatt, de a meghonosodott rendszer mellett folyik a hatalom kezelése tovább. És a mi ezt a korhadt rendszert itt még korhadtabbá teszi, az az, hogy a kitörölt czégvezetők megmaradnak magában, az egyedül üdvözítő pártban. (Úgy van! a baloldalon.) T. ház! Hihetetlen, lehetetlen az, hogy egy majdnem 300 tagból álló nagy pártnak a nézetei, törekvései oly gyorsai! átalakuljanak, a mily gyorsan lefolyt az előbbi kormánynak a bukása és az új kormány megalakulása. És így, t. ház, ettől az új kormánytól nem lehet eltagadni annak a régi rendszerhez való viszonyát — és ezen új kormánynak új törekvéseket, új elveket és új irányt tulajdonítani nem lehet addig, míg tényekkel nem honosít meg egy új rendszert, míg rigorosus nyilatkozatokkal nem tesz magára nézve kötelezővé egy új irányt és rendszert, (Helyeslés bal felöl.) A jelenlegi kormány működését, a jelenlegi kormány működésének irányát csakis nzon rendszer keretében lehet és kell megbírálnom, a mely rendszer két évtizeden át a párt kebléből kiemelkedett. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) Ez azon szempont, t. ház, a mely kizárja azon bizalmat, mely a költségvetés elfogadásában nyilvánulni szokott (Igaz! Úgy van! bal felöl.) és a mely bizalmat, mint a bár azonos közjogi alapon, de sz;ibatofan körülírt programm alapján álló nemzeti párt tagja el nem fogadhatom, (Helyeslés bal felől) el nem fogadhatom pedig addig, a míg az elvek megvalósítására czélzó törekvések bizonyítékát nem látjuk, (Helyeslés bal felöl.) mert nem előlegezhet a nemzeti párt bizalmat addig, a míg az általa felállított elvek és megjelölt nemzeti irány betartva nem lesznek. (Igaz! Úgy van! bal felől. Halljuk! Halljuk!) T. ház! Miiden államnak ipari, kereskedelmi s gazdasági fejlődése szoros összefüggésben van a nemzet vagyonosságával, a nép életereje, áldozatkészsége és szellemi képességeivel. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) A civilisatio terjedése általános fejlődést idéz elő az ipar, kereskedés és a közgazdaság terén is [Igaz! Úgy vem! bal felöl.) és így az e téren évek során át, elért eredményeket tisztán a közkormányzati politika teljességével azonosítani nem lehet és nem szabad; (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) ez az általános fejlődés a közkormányzati politikával csakis azon viszonyban áll, a mint e politika a nemz.eti erő és a nemzeti munka hatását elősegítette vagy megbénította (Igaz! Úgy van! bal félő 1 .) és így midőn a kormány közgazdasági politikáját bíráljuk, az absolut eredményt a kormány sikerének betudni nem lehet, hanem viszonyítani kell az eredményt a civilisatio természetes fejlődéséhez, a nemzet által elvállalt terhekhez és a nemzetben magában rejlő erőhöz. És úgy a költségvetés keretében, a költségvetéssel egyidejűleg benyújtott kormányjelentésekben nem találom megfejtve ez elvet, mert e jelentésekben az ipar, kereskedés és közgazda ság terén mutatkozó fejlődés, mint a kormány sikerei vannak feltüntetve, de sehol nem történik összehasonlítás a nemzetnek főleg legutóbbi 15 év alatt elvállalt terheivel, nincs viszonyba hozva a nemzetnek ez évtizedeken át kifejtett s önmagából kifejlődött erejével és nincs vonatkozás téve a nemzet által meghozott áldozatok árán méltán kiérdemelt fejlődésre. Pedig összehasonlítás nélkül, t. ház, az eredményes közkormányzati politikának minden bizonyítéka hiányzik, (Igaz! Úgy van! abalolda'on.) íőleg ha tekintetbe veszszük azt, hogy mint a közvetlenül előttem szólott t. képviselőtársam és elvbarátom Bujanovics Sándor kiemelte, az utóbbi évtizedek óta a közteherviselés szempontjából óriási terhek nehezednek az állampolgárok vállaira és nem, mint ő megjegyezte 40, hanem közel 50 millió az, egyedül a fogyasztási adók czímén,
