Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-135

13Í. országos ülés l«í>3 ezt a kötelességet, a községek ellenőrzését év-év után elmulasztották, sohasem teljesítették, ha ezen mulasztásokért valaha a közpoti kormányzat által felelősségre vonattak-e? (Úgy van! Úgy van!) Dicsekednek, hogy a főispán az a közeg, mely a központi kormánynak egészen kezében vau, a kit a központi kormány eltávolíthat, a mikor neki tetszik. Én nem tartom ezt az állapotot helyesnek, én ily közeget a közigazgatásban egyáltalában nem akarok. De hát ha ezt az az iskola, a mely a főispánnak ezen alakját beállította administrationkba, ezen állás élőm éűl hozza fel, abból az következik, hogy a főispán minden helytelen ténykedése és kötelességmulasztása még közvetlenebbül, mint bármely közeg helytelen ténykedése vagy mulasztása, visszaesik magára a központi kormányra. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) Magának a központi kormányzatnak szellemét, irányzatát, azt, hogy mi iránt bir és mi iránt nem bir érzékkel, semmi sem tükrözi vissza hívebben, mint azon közegek tevékenysége, a melyek a központi kormány discretionarius közegei, a melyeket beállíthat és visszahívhat, a mikor neki tetszik. Ha tehát a főispánok az ellenőrzés ezen kötelességét, mely az ő legreálisabb feladatuk a közigazgatás terén, sok törvényhatóságban következetesen elmulasztották, ez közvetve a központi kormányzat mulasztásának tekinthető, (Igaz ! Úgy van! a baloldalon.) ez mutatja a fennálló központi kormányzat szellemét, mely az adminiätrativ állapotok javításával semmit sem gondol, hanem csak avval, hogy minő politikai befolyást képes gyakorolni. (Élénk helyeslés bal felől.) Gr. Károlyi Gábor: Ott van,aki csinálta. (Derültség a szélső baloldalon.) Gr. Apponyi Albert: Lehetetlen, hogy más hangon, mint az elkeseredésnek és a legnagyobb ellenszenvnek hangján szóljunk egy oly intézményről — nem egyes egyénekről beszélek, hanem az intézményről — mely a maga egész szervezetében és működésében megtestesíti az ellenkezőjét annak, a mit egy jó administratiotól várunk, il^az! Úgy van! a baloldalon.) Várjuk ugyanis az objectivitást, az egyenlő mértékkel való mérést, a szigorú törvényességet, a pártszempontok teljes mellőzését. (Helyeslés a baloldalon.) Az a mindenható közeg, a főispán pedig mindennek az ellenkezőjét képviseli ngj szervezetében, mint működésében. Képviseli az objectivitás teljes hiányát, képviseli a politikai szempontoknak az administratioba való belevételét (Élénk helyeslés a baloldalon.) és a politikai magatartás szerinti megítélését annak a tisztviselőnek, a kit az administratio terén teljesített munkái szerint vagy kötelesség mulasztása szerint kellene megítélni. (Élénk helyeslés bal felől.) Képviseli szóval azt a szellemet, a melyet január lé.áa, hétfAn„ 39§ ki kell küszöbölni az adminstratioból és midőn mi ezen szellem ellen küzdünk, természetes, hogy támadásaink czélpontját az az intézmény fogja képezni, a melyben megtestesülést, hogy úgy mondjam, theoretieus alakítást és sajnos, practieus megvalósítást nyert s a szellem, a melynek kiküszöbölése képezi támadásaink tárgyát. (Helyeslés bal felöl) Különben a t. belügyminister úr még egy más szempontból is kifogásolta az ő tárczájának eddigi kezelése ellen nyilvánult kritikát, különösen pedig azt, a mit Horváth Gyula t. barátom gyakorolt. T. barátom tudniillik kiterjeszkedett a ministeriumban működő egyes magas állású és befolyásos tisztviselők egyéniségére is és kétségbe vonta ezeknek alkalmas voltát azon állásra, a melyre részint újabban szemel tettek ki, részint már régen töltik be azt. Erre a belügyminister úr azt mondja, hogy nem tartja helyesnek egyes tisztviselők személyének megtámadását, működésük bírálatát, ő, a minister, felelős minden ténykedésért, a mely vezetése alatt történik 5 ha van kifogás, őt támadják meg érte. (Felkiáltások a jobboldalon: Úgy is van!) Úgy is van, tökéletesen. De én azt hiszem, hogy azon ténykedési körbe, a melyért a minister fel'ilös, azon körbe tartozik azon egyének helyes kiszemelése is, a kikre támaszkodás s a kiknek közreműködése nélkül a legjobb minister sem működhetik. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) Azért a mostani és volt ministerek ténykedésének kritikájához hozzá tartozik annak eonstatá'ása is, hogy vájjon a fontos feladatok teljesítésére fontos állások betöltésére kellő egyéneket tudtak és akartak kiszemelni, (Élénk 'elyeslés a baloldalon ) s vájjon ezen egyének kiszemelésében és megtartásában egyedül az administrationak érdekei és nem más politikai mellékérdekek vezették. Ez a ministi-ri felelősségbe beletartozik és a felelősségre vonásnak ezen neme lehetetlen a nélkül, hogy az illető tisztviselőknek nem ugyan egyéni személyes tulajdonságai, de azon hivatalos állásukra való qualificatioja szintén bírálat tárgyává tétessék. (Igás! Úgy van! a baloldalon.) Azt hiszem tehát, hogy t. barátom, midőn bírálatát ide kiterjesztette, teljesen jogos téren mozgott és oly téren, a melyet a jövőre való tekintettel sem engedhetünk kritikai működésünkben magunk elől eltiltatni. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbal felölj Különben, t. ház, azzal fejezem be szavaimat, hogy nagyon óhajtom, hogy e tények valóban meggyőzzenek bennünket arról, a mit a t. minister úr kilátásba helyezett és szándékaira nézve előttünk kifejtett, hogy nemcsak a reformtevékenységet akarja helyes egymásutánban és helyes irányban kezdeményezni, hanem még