Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.
Ülésnapok - 1892-135
400 135. orsaságos ülés tS<*. janíár lft-in, hétfőn. addig is, míg ezen átalakulással foglalkozhatik, iparkodni fog a jelenlegi szervezetbe új szellemet, új lendületet behozni, hogy a felülről jövő impulsusokat mindabban az irányban fogja kiterjeszteni <*i tárczája keretéhez tartozó egész tisztviselői karra, hogy azokban a nemes ambitiot ébreszsze, hogy midőn hivatásukat teljesítik, minden tisztviselőben az a tudat ébredjen, mely szerint elismerégt és jutalmat az nyer, a ki az adminhtrationak objeetiv feladatait lelkiismeretesen teljesíti, bármicsoda legyen is különben politikai meggyőződése (Helyeslés a baloldalon.) és hogy hanyag vagy visszaéléseket elkövetett tisztviselő a legmagasabb foktól a legalsóbbig semmiféle védelemre vagy elnézésre nem számíthat, bárha politikai szolgálatokkal iparkodik fogyatékosságát leplezni. (Élénk hosszas helyeslés iáiról.) Hieronymi Károly bejügyniinister: T. ház! MTMn most felszólalok, ezt leginkább azért teszem, mert gr. Apponyi Albert, előttem szólt t. képviselő úr beszédének legnagyobb részében olyan kérdést tárgyalt, a melynek lehető alapos megvitatása nagyon kívánatos; értem a közegészségügyi kérdést. Szükséges pedig ez azért is, mert e kérdésben legjobb szándékaim is hajótörést fognának szenvedni, ha engem a közvélemény, a tisztázott, a körülményeket és helyzetet, kellően ismerő közvélemény a maga egész súlyával nem támogat. (Helyeslés jobb felől.) Mielőtt azonban felszólalásom ezen tulajdonképeni tárgyára áttérnék, méltóztassanak megengedni, hogy néhány szóval reflectáljak azokra, miket a nemzeti párt nagyon t. vezére beszéde végén mondott. (Halljuk! Halljuk .') A dolog természetében fekvőnek találom, hogy a parlament mindig teljes kritikát gyakoroljon a felett, vájjon munkatársaimat és hivatalnokaimat helyesen választom-e meg vagy sem. Sohasem jutott eszembe azt állítani, hogy ez ne képezhesse a parlamenti kritika tárgyát. A múltkor csak az ellen szólaltam fel, hogy egyes tényeikért a tisztviselők tétetnek felelőssé, nem pedig maga a minister. Azt hiszem, abban tökéletesen egyetért velem gr. Apponyi t. kénviselő úr, hogy a tisztviselők tényeiért a parlamentben én vagyok felelős és nem a tisztviselő. (Helyeslés.) Örömmel eonstatálom már most, hogy a reformok kiindulására nézve gr. Apponyi t. kép viselő úrral, úgy látszik, teljesen egj 7 etértünk. De erre én sem helyezek nagyobb súlyt, mint ő, mert természetes, hogy azzal, hogy a kiindulási pontra nézve értünk egyet, még nem sokat értünk el, mert a reformok béltartalmától fog függni, mennyire fogunk további lépésünkben egyetérthetni. Szólt ezután gróf Apponyi t. képviselő úr í arról, hogy én múlt szombati felszólalásomban J miitegy önkénytelenül kritikát gyakoroltam az előbbi kormányrendszer és hivatali elődeim eljájásáról. (Halljuk! Halljuk!) Én, t. ház nem akartam fölöttük bírálatot gyakorolni s nem is ítéltem fölöttük. (Helyeslés a jobboldalon.) Ha én közigazgatásunk állapotát jónak, olyannak tartanám, a í mely nem szorul minden ízében javításra, bizonyára nem járultam volna a kormánynak oly tágkörű programmjához, a mely szerint a közigazgatás minden ízében reformálandó. De abból, hogy én most elérkezettnek látom az időt arra, hogy közigazgatásunkat reformáljuk, egyáltalában nem következik az, hogy elítélem azokat, a kik ugyanezt a munkát 15—20 év előtt nem kezdték meg. Mert a gyökere 5 *, organlcus reformok keresztülvitelére szükséges az, hogy lulturalis és gazdasági tekintetben a nemzet ezen reformokra megérett legyen és hogy ezeu reformok szüksége a közvélemény tudatába tökéletesen átment legyen (Helyeslés jobb felől.) Mert az oly átalakítások, melyeknek égető szüksé géről a közvélemény nincs meggyőződve, nem érdemlik a reform nevet. Á főok, a miért én hozzájárulok ahhoz, hogy a reformok megoldását első sorban a közigazgatási bíróság felállításán kezdjük s azután menjünk át a községi reform terére, abban áll, hogy e házban bizonyára pártkülönbség nélkül míiidfnki óhajtja, hogy a közigazgatásba bevigyük a jogbiztonságot, a melyet legezélszerííbben a közigazgatási 1 íróságok szervezésével fogunk elérni. (Helyeslés.) Meg vagyok róla győződve, hogy hasonló egyetértés fog köztünk uralkodni arra nézve is, hogy a községi adtninistratio és háztartás állapota jóformán már tarthatatlan és hogy sokk;'! kevesebb vélemény-eltérés lesz a reformoknak épen ezen irányban való megindítása fölött, mint volna más esetben. Szólt azután a képviselő úr a főispánokról és úgy látszik, hogy arra nézve, a mit múltkori beszédemben mondtam, némi félreértés van köztünk. A képviselő úr elítél e a főispáni intézményt, mert a főispánok nem felelnek meg a törvény által rájuk ruházott ellenőrzési kötelességnek. Én nem azt mondtam, hogy nem felelnek meg, hanem a-ít, hogy a legjobb akarat mellett sem képesek megfelelni annyira, a mint kívánatos. A'térek most felszólalásom tulajdouképeni tárgyára, a közegészségügyi állapotokra és azokat, a miket e részben szornbiton mondtam, bátor leszek még néhány ^d&tfcal megtoldani. (Halljuk!) Először is nem tartom helyednek, hogy pl. Apponyi képviselő úr, midőn közegészségügyünkről beszélt, kénytelen volt visszamenni az 1887-iki adatokra. Nem tartom helyesnek, hogy a közegészségügyi állapotainkról szóló jelentések ily későn jelennek meg; mert nagyon természetesen
