Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.
Ülésnapok - 1892-135
186. •rszigos iiés 18!>S. jairaár 16-án, TiétíSa. 393 rossz. Csak a mikor elemeztük, hogy miért rossz, ott térnek el a vélemények. Nem akarok kiterjeszkedni a mi közigazgatásunk rosszaságának okaira s ennek kutatására, csak azt jegyzem meg, hogy itt az első akadály a ministeri omnipotentia, a mely nyilvánul magában a belügyministen'umban és kihat a főispánok által a megyére. Ezt kell először reformálni, csakis azután lehet oly törvényeket hozn ; , melyek közigazgatásunkat javítják. (Helyeslés a szélsőbalon.) A főispánokról furcsa véleménynyel vannak a t. kormányban. Midőn a minap kimutattam, hogy Magyarországon vannak oly főispánok, kik egy évben csak 5 napot töltenek megyéjök székhelyén , a minister úr védelmébe vette ezen főispánokat és azt mondta, hogy azok rendkívül jól és teljes lelkiismeretességgel élnek a kötelességöknek és azt pontosan teljesítik. Ha lehetséges az, t. ház, hogy egy főispán 5 nap alatt elvégezze egész esztendei teendőjét, ennél erősebb kritikát, a mellett, hogy az egész intézmény feledeges, senki nem mondhat. (Élénk helyeslés a ssélsőbalon.) Ezután előállott a t. minister úr és szemrehányólag azt mondta, hogy itt a főispánokat kritizáljuk, holott ez nem ildomos, mert ők jelen nincsenek. Ez igen veszélyes theoria, mert ha a képviselőházban esak azokról lehetne szólni, a kik jelen vannak: akkor mindig egymás közt kellene veszekedni; de másodszor a főispánok, az ország hivatalnokai, alkalmazottai, fizetett emberei, kik csak annyiban képeznek kivételt, hogy tőlük semmi qualiíicatio nem követeltetik, és fizetésök mégis több, mint bármely megyei más tisztviselőnek, parlamenti ellenőrzés alatt állanak s ezért az ő ügyeiket itt szellőztetni nemcsak kell, hanem kötelesség. (Helyeslés a ssélsőbalon.) De a főispánok tevékenységére nem akarok most kiterjeszkedni, rövid felszólalásomban csupán a ministeri omnipotentiának egy ecclatans tényét akarom a képviselőházzal megismertetni, mely tényből azt következtetem, hogy bármint igéri is a t. belügyminister úr, hogy ő minden dologban pártatlan lesz, vannak kérdések, melyekben ő is pártoskodik. (Halljuk! Halljuk!) Ez az eset a biharmegyei nagyváradi nőegyletnek dolga és ezen egylet belügyeibe való illetéktelen és törvénytelen beavatkozása a t. belügyminister úrnak. Az eset a következő: (FölMáltások : Ismerjük!) Van Nagyváradon egy nőegylet, melynek alapszabályai 1891. június 14-én megerősíttettettek a belügyminister által, a mely nőegylet ott igen üdvös működést, philantropicus és humanisticus tevékenységet fejt ki. Ez a nőegylet ma már ezernél több tagot számlál. Történt, KÉPVH. NAPLÓ. 1892- 97. VII. KÖTET. hogy a nőegylet óriási nagy többsége elhatározta, hogy az árvaházban a gyermekek nevelését apáczákra fogja bízni. Nem akarok itt abba a kérdésbe belemeuni, hogy mennyire üdvös az apáczák működése, mennyire nem, ez más térre tartozik és megmaradok egyedül a legalitás terén. Gonsfcatálom, hogy Magyarországon az apáezáknak működése semmiféle törvénynyel kitiltva nincs: tehát az ő működésük úgy a gyermeknevelés terén, mint a betegápolás terén legális. Azt hiszem, ezt nem méltóztatik tagadni. A biharmegyei nőegyletnek erre nézve szüksége volt alapszabályainak egy pontját megváltoztatni. Ugyanis az alapszabályok 66-ik §-ában ki volt világosan téve, hogy az árvaház növendékeinek vezetése és gondozása, valamint a háztartás vezetése az árvaházkan alkalmazott gondnoknőre van bízva. Mielőtt tehát a gondozást apáczákra bízták volna, összejött a nőegylet és statútumai 22-ik §-ához képest közgyűlést hitt össze és azon alapszabályoknak megfelelően kétharmad többséggel — de talán még ennél is többel — a 66-ik §-t megváltoztatta és úgy módosította, hogy gondnoknő helyett ezentúl apáczák gondozzák a növendékeket. Tisztán törvényes eljárás volt ez, a mely ellen senkinek kifogása nem lehet. Volt azonban a nőegyletben egy minoritás, a mely ez ellen a határozat ellen felszólalt; ez jogában is volt. De a közgyűlésen leszavazták és így azt lehetett hinni, hogy ez a dolog teljesen rendes elintézést nyert. Azonban a kisebbség apellált a belügyministerhez, a ki először valami formahiba miatt a közgyűlés határozatát megsemmisítette és új közgyűlés összehívását kérte, persze abban a hitben, hogy az új közgyűlésen lehetséges lesz a kétharmad majoritást meggátolni. A közgyűlés újból összejött és még nagyobb többséggel mondotta ki, hogy igenis a 66 ik §-t megváltoztatja és az apáczákat behozza az intézetbe. Ez már most biztos jele annak, hogy a nőegyletben a többség tényleg az apáczák mellett van. Most következik a belügyministeraek teljesen törvénytelen beavatkozása, (Halljuk!) mely igen furcsa világot vet az ő eljárására. Midőn feljött ismét a kéi vény ide a belügyministerhez. ő mindenekelőtt a rendőri osztálynak főnökét elküldötte a nagyváradi nőegylet elnöknőjéhez, (Halljuk! Halljuk!) a mint ezt nekem a nagyváradi nőegylet elnöknője saját aláírásával bizonyítja, »Jekelfalussy — úgymond — a minister megbízásából rábeszélni törekedett, hogy az egylet kettéosztását én kezdeményezzem; ugyanezt kérte tőlem a minister is, a mit én megtagadtam. Azután intéztetett csak az alispánhoz az ismeretes rendelet* Nos hát, a belügyministernek nincs joga, hogy a rendőrfőnököt odaküldje egy
