Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-135

Ö94 135. országos ülés 1893. január l6-án

, hétfőn. egylet elnöknőjéhez, azt rábeszélni igyekezzék oly tényre, melyet ha megtesz, világos ellentétbe jő a statútumokkal és elárulja azon tagokat, kik őt bizalmukkal megtisztelték. (Élénk helyeslés balfelől.) Ez egyike a legimmoralisabb eljárásoknak és én csak gratulálhatok azon elnöknőnek, a ki ily insinuatiokkal nem engedte magát kötelességétől eltántorítani. (Élénk helyeslés bal felöl.) Mily eljárás az, t. belügy minis ter úr, hogy mielőtt a rendeletet ki tetszik bocsátani, előbb informálj capacitá! és nyomást akar gyakorolni azon egylet elnöknőjére, (Élénk derültség.) illegális pressiot akar rá gyakorolni? Mert e missionak csak az lehetett a czélja, hogy ha az elnöknő maga nem indítványozza a kettéosztást, majd a minister ár fog ebben intézkedni. Alkotmányos államban ily eljárást nem vártam volna. A belügyministernek joga minden egylettel szemben: először, hogy őrködjék a fölött, hogy az alapszabályok megtartassanak, itt megtartattuk; másodszor, hogy az egylet működése nem ütközik-e törvénybe, itt nem ütközött; harmadszor, hogy az egylet működése ne irányuljon sem a nemzet, sem a nemzeti aspiratiok ellen, itt ez sincs. Hát mily törvény, szabályrendelet vagy mily erkölcsi támpont alapján avatkozik ez egylet ügyeibei A minister úr azt kérte: oszszák ketté az egyletet. Joga van-e ezt kérni ? Hisz akkor minden egylet ketté fog oszolni! Ha a belügyminister úr ezen eljárást szentesítené, akkor a kisebbségek minden egyletből ki fognak menni és Magyarországon az egyleti működés meg fog szűnni. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Itt velünk szemben roppantul hangoztatják a majoritás jogát, azt, hogy a minoritásnak meg kell hajolnia a majoritás előtt és izgatásnak veszik, ha felszólalunk jogaink mellett. És íme, ez egyletnél, mely nem politikai testület, a minister úr maga követeli a ketté osztást. Hát e dolognak okvetlenül más okai vannak és egészen más befolyásnak hódol a minister ár. De nagyon veszélyes ez a törekvés, mert belevitték a dologba ä felekezetiességet és a minister úr azt akarja itt sanctionálni. Mert e szerint lenne Biharmegyében egy katholikus nőegylet és egy protestáns nőegylet és épen azon összműködés, a mely szükséges a humanismus terén, a mely kell, hogy kizárja a felekezetiességet, az lenne ebbe az egyletbe belevíve. (Iga2.

! Úgy van! a szélsőbalon.) Ha tetszett volna ennek az egyletnek a felekezetiesség alapján alakulnia, semmi beleszólásom nem volna, de mivel nem úgy alakult s több éve úgy működik békében, a felekezetiességet most belevinni szerintem nagy hiba lenne. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ha lehetséges az, hogy egyes hatalmas befolyások, egyes, mint Bismarck mondta, »Unterströmungen«, a ministeriumban ily eljárást vonhatnak maguk után, akkor a belügy ministeriu ai pártatlanságában minden hitem megszűnik. (Felkiáltások a szélső balon: Mar régen megszűnt.) Szükségesnek tartottam ezt felhozni s épen magamat, mint protestáns embert qualificáltnak tartom arra, hogy ily ügyekben kimutassam azt, hogy az ily kérdéseket nem kell a felekezetiesség szempontjából megítélni, hanem mikor a törvény és az igazság akármicsoda vallásfelekezet vagy annak institutioi mellett van, azt mindnyájunknak kötelességünk elismerni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Különben fentartom magamnak a jogot, hogy a budgettárgyalás alatt a belügy ministeri tárczára vonatkozó több tételnél még felszólaljak. Hieronymi Károly belügyminister: T. ház ! (Ralijuk! Halljuk !) Az előttem szólott Pázmándy Dénes t. képviselő úr azt mondotta, hogy én azzal, hogy Bih armegye alispánjához a biharmegyei nőegylet tárgyában leiratot intéztem, törvénytelenséget követtam el, a törvényt megsértettem. Ez oly súlyos vád, hogy kötelességemnek tartom ezen vád ellen azonnal felszólalni. (Helyeslés a jobb oldalon.) Szükségesnek tartom azonban némelyeket előre elmondani, hogy a t. képviselőház ez ügyről, a mely úgyis elég port vert fel és melyet a hírlapokban pro et contra eléggé vitattak, hitelesen értesüljön. (Halljuk! Halljuk!) Midőn én, t. ház, a belügyministerium vezetését átvettem, előttem feküdt a biharmegyei uőegylet közgyűlési határozata, a melynek értelmében az alapszabályok némely szakaszai akként módosíttattak, hogy világi személyek helyett ezentúl apáezák neveljék és ápolják az árvákat. Ott volt a kisebbség egy felfolyamodása is, a mely ezen közgyűlési határozatnak jogosan létrejöttét támadja meg. Azelőtt ismételten tettek hasonló irányban kísérletet azok, a kiknek az utolsó közgyűlésen töbségük volt, de mivel előbb nem volt még többségük mind a két párt igyekezett új tagokat szerezni, másrészt pedig az új tagoknak kizárása által többséget elérni. A kisebbség azt panaszolta, hogy míg a többségolyan tagokat vett fel az egyletbe, a kikről tudta, hogy az ő nézeteibe tartoznak, másfelől olyanokat, a kikről föltehette, hogy ellenkező véleményen vannak, fel nem vette a tagok sorába és pedig a kisebbség állítása szerint az által, hogy a közgyűlés előtt nem tartott választmányi ülést, a melyben e tagokat bejelenteni és felvenni lehetett volna. Egyszóval a kisebbség azt állította, hogy a többség, mely az alapszabályok megváltoztatására szükséges, nem legalisan, mesterkélve hozatott össze. Nem én adtam meg az ügynek a felekezeti jelleget, hanem megvolt az már azelőtt.^Tény ugyanis, hogy a biharmegyei nőegylet, minden felekezetiség nélkül alakalt meg. Midőn pedig