Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-135

IS*, omágoe filét 186! telesnek Tettessék alá. Ezt nagyon helyeslem, ktilönöíen azon szempontból, mert a tisztaság maga már fél egészséget jelent. És ha mi a nagy reformokat, a melyek organikus átváltozást idéznek elő az állami szervezetben, nem bírjuk egyszerre és gyorsan megalkotni, annál inkább szükséges, hogy az egyes ministeriumoknak fejei hatáskörükön belül legalább a törvények szigorú alkalmazása által eonserválják a lehető legjobb állapotokat. A belügyi rovatban az első helyet az admie nistmtio kérdése foglalja el. Ádministrationknak nagymérvű fogyatkozásai már az unalomig voltak e házban hangoztatva s pregnáns kifejezésüket és koiollarínmokat a főispánok személyé ben nyerik: ámde nem lehet e kifogásokat eléggé hangsúlyozni és ismételni mindaddig, a mig ;iz állapotok sanálva nincsenek. Hogy mekkorák pl. nz administratio hiányosságai s helytelenségei, azt volt alkalmam kimutatni, midőn a Tiszábau boldogult Szapáry-kormány idején volt szerencsém a belügyminister urat a Pozsonyban történt szolgabírói visszaélés miatt interpellálni. (Halljuk! Halljuk!) Ugyanez ismétlődött Pozsonyban, azzal a különbséggel, hogy az új belügyminister úr a polgári kör kérdésében helyesen és mindnyájunk megnyugtatására járt el. Akkor lejött Kronawetter, a demokrata kör vezére Bécsből, hogy a két sógorállam közti testvériséget hangsúlyozza, ünnepelje intézményeink szabadságát és dicshynmn-zt zengjen a régi magyar S7ab;dságszfretet és törvénytiszteletről, ezeket mintegy például állít\ a Ausztria elé, a mely mi utánunk indult, alkotmányában pedig ha.ározottan Magyarországnak köszönhet legtöbbet. Midőn ezeket előadtam, t ház. a tiíloldalról bizonyos gúnyos hangulat kisérte szavaimat, pedig ä bécsi vendégekkel szemben a. szolgabíró tényleg megsértette a gyülekezési jogot. S azóta mi történt? (Halljuk! Halljuk!) Interpellátiomra választ kértem ugyan, de nem kaptam s most már nem is kérek, mert most más szellem uralkodik. Azóta Kronawetter ismét lejött, mint egy Szilágyi Dezső, intézményeink szabadságát dicsérni; Szilágyi Dezső pedig fölment, mint Kráxelhuber, népszerűséget szerezni. S a visszaélés ismétlődött épen Pozsonyban, de remélem, hogy most a belügyminister úr intézkedése a mely a pozsonyi polgári körre vonatkozik, változást fog maga után vonni. Az apró reformokat, t. ház, sokkalta fölé helyezem a nagy jelszó-csinálásnak és különösen sajnálom azt, hogy ha mielőtt a maga kora eljön, a nagy jelszarakért feláldozzuk a meglevő nyugodt és biztos szervezetet. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Egy éve már, hogy a nagy reformok közt az első, a polgári házasság tengeri kígyója felmerült, a mely a kormány hajójáról i. január 1É in, hétfoa. 3j$9 mindig czélba vétetett, hogy a szigonyt beleüssék, de én úgy tapasztalom, t. ház, hogy a kormányban még mai nap sincs kellő elszántság arra, hogy a polgári házasságot létesítse. Mert mint a közhangulat mutatja, ezt a küszöböt nem a liberális haladás könnyítése végett állították oda azok az elemek, a melyek külön hatalmat és befolyást képeznek a régi kormánypártban, hanem ez a küszöb mindannyiszor felemelkedik, valahányszor a minister át akar rajta lépni, hogy így a kormánynak bukását idézze elő. (Úgy van! a szélső baloldalon) Itt akadtak fenn az igazságügyi reformok is. Igen helyesnek tartom, hogy a nemzetiségi törvénynek a szigorítását a ministerelnök legalább hangsúlyozta programmbeszédében. Igen kívánatosnak tartom, hogy főleg a választási reform, mint a melyen valóban parlamentünk, tehát alkotmányosságunknak tekintélye is nyugszik, első sorban vitessék keresztül; ezt mint legjelentékenyebbet, mindenek felett ismételve hangsúlyozom. (Élénk helyeslés a szélső haloldalon.) De, t. ház, kövessük legalább a nagy Bacont, ki millió apró areanummai szolgál a politikai világnak, a közjólétnek ; oly apró gyógyszerekkel, melyek a kisebb sebeket, a kisebb fogyatkozásokat, nélkülözéseket gyógyítják és pótolják. . Az ilyen apró dolgoknak összessége sokat tesz ki: ilyen apró lépések készítik azntán elő a nagy mozdulatokat, a nagy aetiót. Én pl. a mi ádministrationknak a fogyatékosságán nem hiszem, hogy pusztán törvények alkotása által lehessen segíteni, hanem igenis az által, ha a belügyminister kellő erélylyel, kellő utánjárással, gondossággal és szorgalommal, de mindenek felett a legnagyobb ellenőrzéssel figyel arra. (Úgy van! a szélső baloldalon.) így többek közt a minősítési törvény végrehajtása nagyon szükséges, hogy a községeknél is egyáltalán a kisebb tisztségek is a legalkalmasabb egyének által töltessenek be. (Helyeslés a szélsőbalon.) Szükségesnek tartom különösen a községi vagyonnak a számontartását, (Helyeslés a szélsőbalon.) a mely nálunk igen fogyatékosan van elkönyvelve, majdnem a legnagyobb slendriánnal és gazda nélkül kezeltetik. Szükséges továbbá, hogy a revisio történjók külön ad hoc kiküldött tisztviselő által, sőt még: a belügyministerium által is. (Helyeslés a szélsőbalon.) Megtörtént ez már nálunk, megtette ezt már nemcsak Mátyás király, hanem Szilágyi Dezső igazságügy minister úr elődje is, (Igaz! Úgy van! derültség a szélsőbalon.) hanem ha ezen apróságok kellőleg, de mindenek felett objectivitással alkalmaztatnak: minden esetre nagyon fog hatni arra, hogy a tisztviselői kar, municipiumok ép úgy, mint a miuisterek kinevezése alá eső hivatalnokok egyáltalán csak a -ivatalos kötelességet tartsák szem előtt, s ne