Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.
Ülésnapok - 1892-135
l«S,*rSí4#»i Illés Í8»8 t január 16-án, hétíéi, Ügg hogy azon kerületi orvosoknak kevesebb a fizeéésök, mint a minister úr inasának s hogy e tekintetben is az igazi proletarismus fejlődött ki, azzal a t. minister úr, úgy látszik, legkevésbbé sem törődik. Pedig hát itt emberi anyag megmentéséről van szó és az a néhány ezer forint lelenczházakra és bölcsődékre fordítva sok munkaerőt mentene meg az állani számára. Ez azonban, úgy látszik, a t. kormány szemében oly befektetést képez, a melynek helyes voltáról nincs érzéke, mert különben nem lehetne megelégedve egyszerű rendeletek kibocsátásával 27 krajczáros böleseségre valló intézkedéssel, hol magasabb állami feladatokról, a nemzet jövőjének megmentéséről van szó. Az az állam, a melyben a gyermekhalandóság az elhaltaknak 60—70 százalékát képviseli, az ne építsen 15 milliós országházat, hanem érje be csak 14 millióval és ne sajnáljon áldozni a szegényebb néposztály érdekeire sem. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De tovább menve a közegészségügyi állapotoknak egyik elszomorító bizonyítéka maga a prostitutio és annak rendetlen volta i«. Az a körülmény, hogy az öt éven alól elhalt gyermekek számának 8—10 százaléka a debilitas eongenita — a szerencsétlen szülőktől áthárult betegségben hal meg, mentsen ki engem attól, ha e részben csak annyit említek fel, a mennyi a t. ház méltóságával megegyez. Azt tudnia kellene a belügyministernek, hogy a pusztító görvély, a tüdővész és ennek folytán a sorozások elszomorító eredménye az Alföld több pontján azon korlátolt ismerettel biró rendőrségnek tulajdonítható, mely az egyéni szabadság örve alatt vagy nem tud kellő erélyt kifejteni vagy avatatlan intézkedésével maga létesíti a bíín azon dugott fészkeit, a melyek a ragálynak leghathatósabb terjesztői. A rendőrség csak ott tud gyors, erélyes, sőt brutális lenni, a hol a polgárok alkotmányos jogait gyakorolják. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Ott még a lópatákat is szokták mozgósítani, a minek bizonyítéka az az eset, a melyet a korlátolt ismerettel biró *zegedi rendőrség a tápéi választás után elkövetett. Ott azonban, a hol a rendőrségnek kötelességét az állam érdekében kellene érvényesíteni, a hol magoknak a polgároknak jól felfogott érdekéről van szó, azt nemcsak hogy kötelességét nem teljesíti, de ha teljesíti is a felügyeletet, ezt akként fogja fel, hogy ez jobbára • egy Greschäft, egy üzlet, melyben sok ember számára, sok ezer forintos jövedelmet kell kikanyarítani a közérdeknek és a közmorálnak rovására. (Úgy van! a szélsőbalon.) Ha a t. minister úr nem tudja: ám nézzen utána, és meg fogja találni, hogy mindenütt ott, a hol ezen az ügyön szabályrendeletíleg valamit reparáltak vagy változtattak, ez mind csak azért történt, hogy néhány kortes-érdemben gazdag egyén számára ezreket és ezreket kanyarítsanak ki. (Mozgás jobb felöl. Úgy van! a szélsőbalon.) A t. kormány bölcsesége ebben az ügyben csak odáig terjedt, hogy megadóztatta ezt az üzletágat is és önmaga létesíté az élő hús exportját kelet felé, tehát maga az állam is üzleti álláspontra helyezkedett. (Igaz! Úgy van!) De hát miért van mindez így? Véleményem szerint azért, (Halljuk! Halljuk.') mert ma a közigazgatási tisztviselők jó része akként fogja fel az önkormányzatot, hogy az a legnagyobb privilégium, szabadság a legkirívóbb mulasztások büntetlen elkövetésére. Ennek oka azután az is, hogy ma a törvényhatóságok nagy része a legnagyobb demoralisatio színhelyévé változott át. (Igw! Úgy van!) És ez az állapot nem is fog megváltozni addig, a míg a t. kormány nem fog szakítani azzal a politikával, a mely szerint az önkény eskedést és erőszakot ignorálja azzal a tisztviselővel szemben, a ki jó kortesszolgálatokat tesz. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mivel pedig arra alig van kilátás, hogy ezeken az állapotokban hamarosan valamely változás álljon be és mivel ez állapotok a belügyi kormányzat tekintélyének folytonos sülyedését idézik elő: a belügyi költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés a szélső balóldaon.) Perczel Béni jegyző: Bessenyey Ferencz ! Bessenyey Ferencz: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Mint olyan ember, a ki férfikora delét túlhaladva jutott a parlamentbe és a ki ennélfogva képessége inferioritásának és parlamenti gyakorlatlanságának hátrányait mélyen érzi, azt hiszem, joggal tehetem föl, hogy a t. ház nem fog azon gyanúval terhelni, mintha én csupán csak feltűnési viszketegből vagy talán egyéb okokból szólalok fel. (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, okot erre eddig nem is szolgáltattam. De jobban is ismerem kötelességemet és fontosabbnak tartom az idő becsét és értékét, semhogy a haza javára hasznosabban fordítható drága időt hangzatos szólamokkal, üres declamatioval és e házban már számtalanszor elmondott dolgok ismétlésével elfecsérelni hazafias, de legkivált képviselői kötelességemnek tartanám. (Helyeslés jobb felől.) Kötelességemnek tartom azonban mégis felszólalni, mert történtek itt oly kijelentések, a melyeket szó nélkül nem hagyhatok. (Halljuk! Halljuk!) Fölszólalok azért, mert az eddigi vita s az előttem felszólaló t. képviselő' árnak beszéde is arról győzött meg, hogy a legtöbb
