Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-134

370 ÍM. ersiégos ttlés 189É. j*nnár Mkén, szombatok. Fenyvessy Ferencz: Ez a szabadelvtíség! Várady Károly: Ez a szabadelvűségbe nem ütközik, mert az első tudományos intézetnél csak tudománynyal szabad foglalkozni, nem pedig politikával és épen ebből látom, hogy a minister úr nem vonta le a consequentiát, mert egyáltalán meg sem említette, hogy ezért első sorban és főképen az igazgató a felelős. (Helyeslés a baloldalon.) Vele szemben köteles a minister úr eljárni. A mi a Kossuth iratait illeti, interpellatiom megtételekor világosan kimutattam, hogy a kihágási törvény 129. §-ába ütközik azok megszerzése, tudniillik tulajdon elleni kihágás útján szerezte meg a mnseum az iratokat. És érdekes, hogy az az egyén áll a mnseum élén, a ki Kossuthtal élénk összeköttetésben állott, a ki tehát, ha betekintett volna azokba az iratokba és bizonyára beletekintett, mert a nélkül a vétel nem történhetett, láthatta, hogy az örökösök olyat akarnak eladni, a mi nem az ő tulajdonuk, mert azok bizalmi természetű magániratok és levelek voltak. Gyanús körülmények közt szereztettek tehát meg azok és én azt tartom, hogyha ily körülmények között az ország első közművelődési intézete iratokat szerez meg és később maga a tulajdonos reclamálja azokat, mindentől eltekintve, ha igaz is, a mit a rainister úr mond, pedig fel nem tételezhetem, hogy ne tudták volna, hogy azok a Kossuth iratai: kötelessége lett volna az intézetnek azokat rendelkezésére bocsátani Kossuthnak, mert ha senki, Kossuth bizonyára megérdemli azt. (Úgy van! Igás! a szélső baloldalon.) A minister úr hivatkozik Simonyi Ernőre. Itt van Kossuth levele 1891-ből, a melyben egyenesen fosztogatással vádolja a nemzeti mu seumot. Hosszú volna felolvasnom, de a kinek tetszik, annak rendelkezésére bocsátom a levelet, melyet Kossuth írt. Akármint nézzük is az állapotokat, kétségtelen, hogy a museumban hiányzik a testületi szellem, a mely tudatával bír azon rendkívüli missionak, a mely ezen intézet tisztviselőinek kötelessége, mert ha ez meglenne, nem történhetnék ilyen törvénytelenség. Hogy nincsen ott testületi szellem, ez következik abból is — bebizonyíthatom, ez iránt bárkihez kérdést lehet intézni a képviselőház tagjai közül — hogy nincsen ember, a ki a hivatalos kötelességei rovására annyira más dolgokkal foglalkoznék, mint a museum igazgatója. (Úgy van! Ugy van! a szélső baloldalon. Felkiáltások a jobboldalon: Joga van hozzá!) Senki annyi politikai czikket nem ír, mint a museum igazgatója, holott neki állásánál fogva a museum érdekei fölött őrködni volna hivatása. Előfordulnak olyan dolgok, a melyek igazán botrányosak. Például a t. minister úr is felhozza azt évi jelentésében, hogy midőn á koronázási albumok a museumban ki voltak állítva, eq;y catalogust nyomattak. Ennek a kiállításnak, mint a minister úr is epnstatálja, 31.000 látogatója volt, a catalogusok mind elkeltek és most nincs gazdája annak, hogy ki fizesse meg ezen catalogus nyomtatásának árát. Hornyánszky Victor évek óta fűhöz-fához jár, ha elmegy az egyikhez, ott azt felelik neki, hogy a museum rendelte meg a kinyomatást, ha pedig a museumi igazgatóhoz megy, ez azt mondja, hogy amaz rendelte meg. Szóval eladták a lajstromot, de a nyomatási költség kifizetéséről szó sincsen és ma sincs gazdája annak, hogy ki fizesse azt meg. De hogy milyen rossz a szellem és a museum vezetése, kitűnik abból is, hogy olyan egyének vannak alkalmazva a museumnál, a kik tudományosság terén semmi tekintetben ki nem tűntek. Már pedig, nézetem szerint, ott csak olyan egyéneknek van helyük, a kik a tudományosságtekintetében kitüntették magukat. A museumban most alkalmazottak felének többje egészen ismeretlen a tudományos világban. Mindenesetre, ha az igazgató komolyan venné kötelességét, úgy oly egyének alkalmaztatnának ott, a kik a magyar tudományosságnak apostolaivá válhatnak. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azután az is kétségtelen dolog és ezt szintén szíves lesz a t. minister úr meghallgatni, hogy a nemzeti museumban a tárgyakat veszik és soha azok átadása és átvétele hivatalosan nem történik meg, valósággal Csáki szalmájaként vannak ott a dolgokkal. (Derültség.) Ez nem járja. Ezekből, t. ház, azt a következtetést vonom le, hogy a museumban rossz a vezetés és ha a t. minister úr kötelességét akarja teljesíteni, első kötelessége lett volna egyrészt azokat, a kik ezen bűneselekvényeket elkövették, átadni a bíróságnak, másrészt mivel kétségtelenül bebizonyult, hogy a vezetés rossz s hogy az a nemzeti museum magas igényeinek egyáltalában nem felel meg, intézkedni az iránt, hogy az intézet más vezetést nyerjen. (Helyeslés a szélsőbahn.) A mi pedig a Kossuth-iratokat illeti, nem tartom a dolgot azzal befejezettnek, a mit a t. minister úr erre nézve válaszolt. Azt tartom, hogy a nemzet becsületének kérdése, (Helyesiés Ugy van! a szélső baloldalon.) hogy ha Kossuth iratai kihágás útján megkeríttettek, azok vissza is adassanak és nem lehet itt szó három vagy tízezer forintról s ha azokat egy olyan férfiú, ki annyi hasznot szerzett hazájának, visszakívánja, kijelentvén, hogy az iratok rá nézve bizalmas jellegűek és magántermészetü'ek, akkor erkölcsi kötelessége a museumnak az illető irato^