Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-134

134. ors«ágft* fiién 1868. január 14-éü, szombaton. 371 kat rendelkezésére bocsátani. (Élénk helyeslés a seélsőbalon.) Fel kívánom még említeni, hogy a közönség körében is teljesen discreditálva van a nemzeti museum. Több esetről van tudomásom, a mikor egyesek ajándékokat akartak tenni a nemzeti museummik vagy felszólíttattak, hogy ajándékokat tegyenek, de az illetők azt válaszolták rá, hogy nem ajándékoznak semmit, mert úgy is ellopják. (Ugy van! a szélsőbalon.) A nemzeti möseum becsületének érdeke megkívánja, hogy ezek a dolgok bíróság elé kerüljenek. Még csak egyet kívánok megjegyezni. Lehet, hogy hasonlatom talán erős lesz, de bizonyára találó. Vonatkozik ez arra, hogy csakugyan nem lehet az igazgatót állásában továbbra is megtartani, mert mit szólna a minister úr ahhoz, hogyha a vallás- és tanulmányi alapnál állítólag előfordult sikkasztások ő alatta csakugyan megtörténtek volna, megmaradna-e továbbra is állásában, mert igen természetes, hogy a felelősség kiterjed arra is, a ki alatt a bűncselekmény történt. (Ú()y van! a szélső baloldalon.) Hát lehetséges-e az, t. ház, hogy ily botrányos körülmények között megmaradjon továbbra is az intézet élén a mai igazgató? (Helyeslés a szélső baloldalon.) Polónyi Géza: Mióta ígérik, hogy elbocsátják ! Várady Károly: Másrészt pedig azt kívánom még felemlíteni, hogy különben tökéletlen a válasz, a mit a minister úr adni méltóztatott. Még csak azt sem mondta a minister úr, hogy elbocsátott két hivatalnokot, hanem csak kijelentette, hogy esetleg el fog bocsátani kettőt közülök. De a tény az, hogy eddig még nincsenek elítélve és állásukban vannak. De ki tudja azt, hogy a t. minister úr meddig lesz még minister? Előfordulhat az az eset, hogy a minister úr megválik tárezájától és utódjára nem lesz kötelező a mostani minister kijelentése és arra ébredünk, hogy a két hivatalnok megint ott fog maradni. Én legalább elvártam volna a minister úrtól, hogy a kik bűnösöknek bizonyultak, azokat akkor, midőn interpellatiómra felel, tényleg elbocsátottaknak jelentse ki. Másrészt kilátásba helyez a minister úr rendszabályokat. De ezekkel a nemzeti museumba rendet hozni sohasem lehet. Ismétlem, hogy a testületi szellemet kellene ott . emelni és olyan férfiút, az intézet élére állítani, a ki a tudomány fejlődégét előmozdítani kötelességének tartaná. Nem veszem tudomásul a minister úr válaszát. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Gr. Csáky Albin vallás- és közoktatásügyi minister: T. képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy csak pár szót fűzzek azokhoz, a miket a t. képviselő úr mondott felvilágosítás kedvéért, mert úgy látom, hogy a t. képviselő úr egy részét azoknak, a miket mondottam, vagy nem hallotta, vagy kellőleg nem értette meg. Először is megmondtam azt, hogy a concret fegyelmi ügy be van fejezve és hogy ezen concret fegyelmi ügyben az ítéletet meg is állapították és hogy ezen ítélet szerint sem az őr, sem a segédőr a museumnál elfoglalt állásában nem maradhat meg. Azt hiszem, ez tökéletesen megfelel a közmorálnak, mert hiszen magam ecseteltem, miben történtek mulasztások és ennek természetszerűleg megfelelően intézkedni is kellett. Nem mondhatja tehát a t. képviselő úr, hogy elodázni akartam a dolgot; azt sem mondhatja, hogyha esetleg innen eltávozom, úgy majd az illető tisztviselők megmaradhatnak, mert hiszen én a tényt jelentettem be. {Helyeslés a jobboldalon.) A másod, a miben szintén félreértés van, az, hogy miért nem vittem az ügyet a bíróság elé, miután sikkasztás esete forog fenn? Az első concret ügyre vonatkozólag kiemeltem, hogy itt egyes munkáknak, kéziratoknak szabálytalan és helytelen eladási és vételi módjáról van szó, de hogy eonstatálva van, hogy ezek a művek nem haszontalanok, sőt egyik esetben sokkal olcsóbban jutottak a nemzeti museum birtokába, mint különben jutottak volna. Itt tehát csalásról nem lehet szó. Ama másik esetre nézve pedig, hol sikasztásról lehet szó, t. i. a kézírat gyűjteményből hiányzó darabokra vonatkozólag kijelentettem, hogy ez ügy a jelen vizsgálat folyamán véglegesen nem volt megállapítható és ép ezért kötelességemnek tartottam újabb vizsgálatot elrendelni e speciális körülményre nézve és e vizsgálatba mindazokat belevonni — esetleg az igazgatót is — a kiket a felelősség terhel. {Élénk helyeslés jobb felöl.) Azelőtt is így mondtam és azt hiszem, ezek ismétlésével eloszlattam azon félreértéseket, melyekre netalán alkalmat szolgáltattam. (Helyeslés.) Még csak egyet. A Kossuth-iratokra nézve kimutattam, hogy azok szabályszerűen, szerződés alapján, a hagyatéki beszavatolási okmány szerint igazolt örökösöktől vétettek meg. Már most, ha Kossuth Lajosnak, vagy bárkinek ezzel szemben joga van azon iratokhoz, természetesen joga van ezt be is bizonyítani és mihelyt ez megtörténik : semmiféle nehézség nem lesz abban a tekintetben, hogy az őt megillető iratok neki visszaszolgáltassanak ; (Helyeslés a jobb- és baloldalon) de mindaddig, mig ez meg nem történt és a mikor másrészt eonstatálva van az, hogy azok az igazolt örökösöktől és tulajdonosoktól lettek megvéve: mindaddig a mi részünkről semmiféle 4T-