Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-134

184. országot ülés 189$. január íi-én, scenlmtott. 369 Gr. Károlyi Gábor: Nem áll! (Mozgá< \ foféfelöl) Elnöki Kérem akkor szólni, a mikor fel van írva 5 Gr. Csáky Albin vallás- és közoktatásügyi minister: Tudtommal nem a képviselő úré a szó; ha később kíván hozzászólni, nyugodtan meghallgatom. Mondom, a hagyatéki beszavatolási okmány alapján mutatták ki az illetők, hogy jogszerű tulajdonosok. Kossuth Lajos megbízottja, boldogult Simonyi Ernő, a mikor meggyőződött az ügy állásáról, beszüntette az eljárást. Ezek alapján, t. képviselőház, azt hiszem, hogy sem mód, sem szükség nincs arra, hogy bárminemű rendelkezés a mi részünkről e tekintetben történjék. (Helyeslés a jobboldalon.) Kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés a jobboldalon.) Gr. Károlyi Gábor: Orgazdaság! A magyar nemzet orgazda ! (Élénk felkiállások a jobboldalon: Rendre! Rendre!) Elnök : Károlyi Gábor képviselő urat rendre utasítom. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Várady Károly: T. ház! Csodálatosnak tartom, hogy a mióta képviselő vagyok és többrendbeli interpelbitiót intéztem a kormány egyikmásik tagjához, nem akadt egyetiev minister sem — néhai Baross Gábort kivéye — a ki oly választ adott volna, a melyben meg tudtam volna nyugodni. (Derültség a jobboldalon.) Pedig nem kértem és kívántam soha egyebet, minthogy a válasz megfeleljen egyrészről a törvénynek és másrészről a közmorálnak. (Mozgás a jobboldalon.) De konstatálni kívánom a minister árnak mai válaszából is, hogy az ő válasza sem a törvénynyel, sem a közmorállal nem egyezik meg. (Ohó! OM! a jobboldalon.) Kérem, he fogom bizonyítani. Daczára annak, hogy a minister úr már akkor, a midőn interpeliatiomat megtettem, hivatalosan kijelentette, hogy minden körülmény közt a legnagyobb súlyt fekteti a politikai morál teljes megóvására, miért nem vehetem tudomásul a minister úr válaszát? Két okból, mert nem ment el a kötelességteljesítés azon mértékéig-áz igazolt tényekkel szemben, a meddig elmenni kötelességében állott volna és mert a beigazolt tényekből nem vonta le az önkényt, logicailag előálló consequentiát. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A t. minister úr beismerte, beigazoltnak jelentette ki azt, hogy tényleg előfordult, hogy a museum két tisztviselője egyrészt saját müveit adta el álnév alatt a museumnak, másrészt, hogy különféle más jogtalan eladás is történt. A ki csak nagyjából is tisztában van a büntetőtörvénykönyv határozataival és tudja, hogy azok mindenkire nézve irányadók és kötelezők, az előtt kétségtelen dolog, hogy ez esetben a csalás é« | KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. VII. KÖTET. sikkasztás feltétlenül fenforog; mert az a pénz, a melylyel ezen haszontalan kéziratokat megvásárolták, határozott czélra volt a museum pénztárában, a melyet tehát nem volt szabad más, törvénytelen, helytelen, erkölcstelen czélra kiadni. (Úgy van! balfelől.) De hát minősítsük akár csalásnak, akár sikkasztásnak, a mit elkövettek, kétségtelen dolog, mindenkinek a kis ujjábau lakozó érzék mutatja, hogy ez bűncselekmény és itt mutatok rá arra, hogy a minister úr a kötelességteljesítés tekintetében nem ment el azon határig, a meddig kötelességében állt volna, hogy a bűntény elkövetőit a büntető bíróságnak átadta volna. Fenyvessy Ferencz: Az a királyi ügyész dolga! Várady Károly: De kötelessége minden hatóságnak följelenteni, a ministernek eo ipso. Másrészt a minister úr elismerte, hogy a codexosztályban tizenhárom darab értékes codes szőreszálán elveszett és nincs gazdája. Hogyha ez nem bűncselekmény és nem tartozik a büntető bíróság alá, akkor kétségbe lehet esni, hogy vájjon van-e egyáltalában szükség a büntetőtörvénykönyvre. Ha nem tudják, hogy ki lopta el azokat a codexeket, vagy hogyan tűntek el, az egygyel több indok arra, hogy a bíróság befolyjon és annak a ministerium a vizsgálat adatait átadja. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Tehát e tekintetben sem látom, hogy a minister úr, a ki a dologban eljárt, elment addig a határig, a meddig elmennie törvényes kötelessége lett volna. Másrészt, t. ház, felhoztam interpellatiomban a rendetlenségeket. Én úgy fogom fel a dolgot, hogy nekünk legfontosabb tudományos és mtíintézetünk a nemzeti museum. Itt úgy a tudományosság elővitele, mint kötelességérzet tekintetében fénylő példát kell mutatni úgy az egyes tisztviselőknek, mint főleg magának az igazgatónak. (Úgy van! a baloldalon.) De, t. ház, hogyha ily rendetlenségek előfordulhatnak, hogyha el tudtak sikkasztani 13 codexet, hogyha ott csereberélhették saját kézirataikat, már ez a körülmény a rendetlenség oly nagy fokára vall, mely teljesen kizárja azt, hogy akár az intézet éléo álló igazgató, akár a tisztviselők hivatásuktól át lennének hatva. A nemzeti museum hivatalnokainak semmi más hivatásuk, kötelességük nincs, mint a nemzetnek ezer év óta összegyűjtött emlékeit szeplőtlenűl, becsülettel őrizni és a tudományt előbbre vinni, de nem az, a mit igazgatója művel, midőn politikával foglalkozik és politikai czikkeket ír. (Helyeslés a szélső baloldalon. Mozgás jobb felől.) Tomcsányi László: Üt forintot kap érte! Várady Károly: A tudományt vigy« előbbre, az a kötelessége.