Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-120

io 1S». •ruíáfts fttéi m&> iMieabtr li-én, hétfta. az 1892-ik évi költségvetést nem szavazta meg, nem szavazta meg pedig azért, mert a tapasztalatokból meggyőződvén a volt kormány politikai hányának és kormányzati szellemének helytelenségéről, ettől a kormánytól sem a közszabadságok biztosítása, sem közjogi helyzetünk sértetlen megóvása, sem intézményeinknek nemzeti szellemben való kiépítését, sem végül a minden irányban oly szükséges reformok létesítése terén helyes ténykedést nem remélt. (Ügy van ! Úgy van ! hal felöl.) És hogy állunk ebben a tekintetben ma? (Halljuk! Halljuk! bal felől.) A volt kormányelnök helyét elfoglalta a volt kormánynak egyik t. tagj fi és van két új ministerünk. íme ez a változás, de a kormánynak egyetlen egy tényét sem ismerjük, a kormánynak egyetlen egy intézkedése sem ismeretes előttünk, mely magatartásunknak megváltoztatását igazolhatná. Sőt ellenkezőleg, a kormányban résztvevő férfiaknak múltja, a múltban követett eljárása és magatartása kötelességünkké teszi nekünk azt, hogy mindaddig, míg bennünket a tények meg nem győznek, elfoglalt álláspontunktól ne tágítsunk és minden, még oly csekély bizalmi nyilatkozat előlegezésétől tartózkodjunk. (Helyeslés. Úgy van! bal felöl.) Hiszen a jelenlegi kormány tagjai mái mint a volt kormány politikai irányával és tevékenységével olyannyira hirdetett solidiritásban álló tagjai résztvettek mindazon politikai kérdések elintézésében, a melyek el'en küzdeni mi képviselői állásunkból kifolyó kötelességünknek ismertük. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) A két új minister pedig, igaz, nem ült a bársonyszékben de ott volt a kormány irányát, ténykedését, intézkedéseit mindenben és mindenkor támogató többségben. (Úgy van! Úgy van! bal felöl) Hiszen akár közjogi helyzetünk sértetlen megóvása terén előadott kívánalmainkat, akár a reformok létesítése terén előadott elveinket, ha tekintjük, a kormány egy tagja részéről sem tapasztaltunk a mi felfogásunkkal csak megközelítőleg hasonló felfogást. Ott voltak egyenkint és összesen a közjogi szempontból általunk helytelennek és aggályosnak ítélt eonsularis bírósági törvény megszavazásánál \ ott voltak összesen és egyenkint az 1867-iki kiegyezési törvények terén előadott kívánalmainknak, hogy csak egyet említsek fel, a magyar katonai nevelés rideg visszautasításánál ; ott voltak összesen és egyenkint egyházpolitikai kérdéseink helytelen irányba terelésénél; ott voltak az országgyűlés feloszlásának helyeslésénél. Szóval minden téren, minden fontos kérdésben ugyanazokkal állottunk szemben, a kikkel ma állunk szemben, {Helyeslés. Úgy van! Úgy van! bal felől.) úgy, hogy a jelen kormánynak a múlt kormányhoz való viszonyáról csak azt mondhatjuk, hogy: mutató nomine, de te fabula narratur. (Élénk helyeslés. Úgy van! a baloldalon.) Ily előzmények után nem fogadom el a pénzügyi bizottság t. előadójának azon felhívását, hogy tekintsünk el a politikai kérdésektől s fogadjuk el belső tartalmánál fogva a költségvetést általánosságban és részleteiben. Ellenkezőleg, pártállásomból és politikai állásomból kifolyó kötelessé<remnek tartom a költségvetést a vázolt politikai indokok alapján általánosságban sem fogadni el. (Helyeslés bal felől.) Elég volt nekünk a múltban szerzett tapasztalat. Hiszen a mikor gr. Szapáry Gyula foglalta el a ministei elnöki széket, egy ideig azt hittük,, hogy változott a politikai irány, változott a közkormányzat szelleme s változott a rendszer, de csakhamar meggyőződtünk róla, hogy csalódtunk, csakhamar beláttuk tévedésünket. Hiszen a legilletékesebb helyről magyaráztatott meg nekünk, hogy nem változott semmi, csak a beteg ministerek helyett egészségesek jöttek; folyt tehát a kormányzat ugyanazon irányban. Tartok tőle, hogy ma is ugyanazon helyzettel állunk szemben. (Úgy van! Úgy van! bal felöl.) Szándékosan nem említettem a kormánynak előadott programmját, mint egy olyan tényezőt, a mely esetleg álláspontom megváltoztatására bírhatna Nem említettem pedig azért, mert hiszen a kormány programmja az indemnitási törvényjavaslat tárgyalása alkalmával a ház ez oldaláról kellőleg megvilágíttatott, kellő értékére reducáltatott s én a t. ház türelmével visszaélni ismétlésekbe bocsátkozással nem akarok. (Halljuk! Halljuk!) Csak azt jegyzem meg, hogy én, a ki kenyeremnek javát már megettem és pedig megettem ezen házban, sok kormányt láttam, sok programmot hallottam. Gr. Andrássy Gyula, sőt a jelenlegi t. ministerelnök úrig: Wekerléig majdiiem minden kormány programijának előadásán jelen voltam. A programm-nyilatkozatok többé-kevésbbé olyanok, melyekben kevés kifogásolni valót lehet találni; de e nyilatkozatokkal, e programmokkal csak ritkán egyeztek meg a tények, úgy hogy én ma már meglehetős közönyösséggel viseltetem a kormányprogramul iránt, igen csekély súlyt tulajdonítok annak, mert én a programm igazolását várom s engem álláspontom elhagyására nem programmok, hane:ü csak tények bírhatnak. (Élénk helyeslés bal felől.) Az 1893-ik évi állami költségvetésre adandó szavazatomnak ezen tisztán politikai motívumokra