Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-120

ÍÖO. 0F*ifte#» Illés ÍSW. áe«senl!»*1• 12.én, létfilis. g] visszavezetendő indokolása után legyen szabad magára a költségvetésre, állami pénzügyeinkre nézve egész általánosságban néhány észrevételt tenni. (Halljuk! Halljuk!) Nem fogok az egyes tárezák körébe vágó megjegyzéseiket foglalkozni — hiszen azoknak helye és ideje inkább a részlte tárgyalásnál van — hanem csupán hazánk mai pénzügyi helyzetét, államtartásunk mai állapotát kívánom egész rövidséggel megvilágítani. (Halljuk! Halljuk!) Ha nem csalódom, három éve annak, hogy államháztartásunkban a bevételek és kiadások közt az egyensúly helyre van állítva. Ezen ténynek jelentőségét magam is teljes mértékben elismerem és magam is a legnagyobb súlyt helyezem arra, hogy az oly hosszú küzdelmek és az adózó polgároknak oly nagy megterheltetése árán elért ezen eredmény fentartassék és államháztartásunkban az egyensúly jövőre se zavartassák meg; annál inkább óhajtom azt, mert mint mondtam, tanuja voltam azon nagy küzdelmeknek, melyek e házban az államháztartás rendezése körűi a múltban lefolytak és minden reformtevékenységet megakadályoztak. (Helyeslés bal felöl.) De másrészt meggyőződésem az, hogy hazánk adózó polgárai egyenes és közretett adóztatás által annyira meg vannak terhelve, hogy állami bevételeinknek akár az egyenes, akár a fogyasztási adótételek felemelése által való gyarapítására hosszú ideig gondolni sem lehet'. (Élénk helyeslés hal felöl.) Marad tehát a fokozottabb mérvben jelentkező állami igényeknek kielégítésére, esetleg e reformok létesítésére egyedül egy bevételi forrás: ez a bevételi forrás pedig csakis az állami bevételek, az adóképességnek és az ország vagyonosságának fokozásával karöltve járó természetes emelkedése. (Helyeslés a haloldalon.) Hogy mennyire van hazánk adózó közönsége jelenlegi pénzügyi törvényeink által megterhelve, azt bátor leszek néhány szóval illustrálni. (Halljuk! Halljuk! bal Jelöl.) Talán tanulságos mindannyiunkra, ha ma a kiegyezésnek 25-ik jubiláris évében összehasonlítjuk államháztartásunk mai adatait a kiegyezést követő egyik évnek adataival, jelesen az 1870-ik év adataival. (Halljuk! Halljuk! bal felől.) Az 1870-ik évet választottam azért, mert talán az volt az első költségvetés, a mely már az eddigi berendezés szerint készült. (Helyeslés bal felöl.) Az 1870. évre az állami kiadások összege a költségvetési törvényben 192 millió frtra \ olt előirányozva; 1893-ban állami kiadásaink öszszege, nem véve tekintetbe a valuta helyreállítása czéljából az átmeneti kiadások közé felvett 85 millió frtot, a 400 milliót meghaladja. íme tehát huszonkét évi rövid — mert hiszen huszonkét évet egy nemzet életében rövid időszaknak lehet nevezni — ég békés időszak alatt — mert hiszen a boszniai oecupatiot háborúnak nem lehet nevezni — állami kiadásaink összege megkétszereződött, vagyis száz ^százalékkal növekedett. 1870-ben az évi rendes bevételek 147 millió forintot tettek ki. 1893-ban állami bevételeink összege — a 85 millió átmeneti bevételeknek kihagyásával — a 400 millió forintot meghaladja. Tehát állami bevételeink 1870. óta 253 millió forinttal szaporodtak, a mi az állam bevételeinek 180 százalékkal való nagyobb emelkedését jelenti. Ne méltóztassék félreérteni. Én tudom, hogy ebben a növekedésben természetes emelkedés is van és más tényezők is szerepelnek, de én ezúttal csak a végszámokat állítom egymással szembe. (Halljuk! Halljuk!) Oly gyarapodása ez állami bevételeinknek, a melyet 1870-ben egyikünk sem tartott volna lehetőnek; olyan gyarapodás ez, a mely az ország adóképességének óriási mértékben való fokozásáról, de egyúttal ez adóképesség óriási mérvben való igénybe vételéről tesz tanúságot, (Úgy van! a baloldalon.) De legjobban tanúsítja a nagyobb megterheltetést,hanem a költségvetés főtételeit, ha nem magukból az egyenes és fogyasztási adókból befolyó összegeket állítjuk egymással szembe. (Halljuk ! Halljuk!) 1870'ben az egyenes adók, tehát a föld , ház-, jövedelmi és személyes kereseti adó 54,900.000, mondjuk 55,000,000 frtban volt előirányozva. Az egyenes adóknak az 1893 ik évben való előirányzata pedig az azóta megszavazott új egyenes adókkal együt*-, kitesz 99 milliót. A növekedés tehát 44",0C0.000, vagyis 80°/o. A fogyasztási adó tehát a szesz-, bor-, sör-, hús- és czukorfogyasztási adó 1870 ben 13,600.000 írttal szerepeltek; ma a fogyasztási adók az azóta megszavazott fogyasztási adókkal együtt meghaladják a 40 milliót. A fogyasztási adók terén e szerint a jövedelem 300°/o az emelkedés. (Ügy van! bal felől.) E mellett ott vannak még az italadók, melyek a 20 milliót meghaladják s melyek minthogy a regale-kártalanításért kiadott kötvények után fizetendő kamat jelentékenyen csekélyebb, ismét nagyobb mérvű megterheltetést jeleznek. (Ügy van! bal felöl.) De növekedtek az állam bevételei a többi czímeknél is. így a bélyeg- és jogilleték 10,800.000 forintról 28 millióra, a dohányjövedék 22 millióról 47 millióra, a sójövedék — aránylag igen csekély mértékben —13 millióról 15-re emelkedett. Azt hiszem, ez adatok eléggé igazolják a megterheltetés mértékének fokozását. (Úgy van! a baloldalon.) Még csak két tételt kívánok, t. ház, összehasonlítani. Az egyik az államadósságok után fizetendő kamatok czime. 1870-ben az 1867.