Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.
Ülésnapok - 1892-134
134. orstágos ttléo 18!)S. jaunár W-én, szombaton. 355 -elvekhez híven kezeltessék az 1867-iki kiegyezés. A második megjegyzésem Prileszky Tádé t. képviselőtársamnak a közigazgatási rendszerre tett észrevételeire vonatkozik, nevezetesen azon megjegyzésére, hogy közigazgatásunknak minden baját ő a szerencsétlen rendszerben keresi. Igen helyesen jegyezte meg, hogy azokat a numerusokat csinálni kell. Felszólalásom tulajdouképeni tárgyára térve át, ki fogom mutatni igen tisztelt képviselőtársamnak, hogyan készíttetnek ezen numerusok. (Halljuk! Ralijuk!) Tegnap Horváth Gyula és Miklós Gyula képviselőtársaim igazán a valóságnak megfelelően jelezték közegészségügyünknek szomorú helyzetét, — közegészségügyünknek, a mennyiben az emberi egészségre vonatkozik, mert szomorú dolog, hogy bár az állategészségügyet illetőleg is sok még a kívánni való, de az állategészségügy Magyarországon sokkal jobb helyzetben van, mint az emberi egészségre vonatkozó közegészségügyi administiatio. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ha meghallják, hogy egy községben körömfájás vagy szájfájás ütött ki, azonnal megjelenik ott a megyei állatorvos, azonnal határzárt csinál és egész járásokra nézve hónapokig feltartóztatja u közlekedést, megzavarja a forgalmat, óriási károkat okozva közgazdasági tekintetben; vásárokra nem engedik a marhát, úgy, hogy az a nyomorált nép ezen úgynevezett hivatalos intézkedés folytán százakkal és százakkal károsodik. Kiüthet a diphteritis, uralkodhatnak a kórságos járványok az emberek között, ezek elfojtására nem nyújt a törvény módot a rendszer miatt, de különösen a miatt, mert magának a belügyministeriumnak adtninistrativ intézkedései is olyanok voltak legalább a múltban, hogy mesterségesen is elősegítették közegészségügyünk hanyatlását. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Egy példát hozok fel; kény szerűségből teszem, mert magában a ministeriumban ezen ügyet, daczára annak, hogy már harmadízben lett felterjesztve, épen tegnapelőtt győződtem meg, dűlőre vezetni már nem lehet. Az egvik a következő. (Halljuk!) Zirczen rendszeresítve van járásorvosi és körorvosi állás, a járásorvosnak 450 frt, a körorvosnak 300 a fizetése. Az utóbbi évtized alatt felváltva volt 5 járás-, illetve körorvosunk, de 2— 3 hónap múlva valamennyi megszökött, mert az a speciális helyzet vau ott, hogy az uradalom tart egy jónevíí orvost, a ki a magán patienturát a kezében tartja. A hivatalos orvosnak e miatt egyéb jövedelme, mint a hivatalos járandósága nincs. Mit csinál tehát az érdekeltség? A vármegye közgyűlésén felveti a kérdést, hogy miután a járási és körorvos számára az existentia biztosítva nincs, kérelmezze a fizetés egyesítését. A közgyűlés meggyőződvén a kérelem helyes voltáról, elfogadja a javaslatot és elhatározza, hogy a járási orvos teljesítse a körorvos teendőit is helyben és miután egyéb javadalma nincs, a körorvosnak 300 forintnyi járadékát is húzza a járási orvos. Ez a határozat nagyon természetesen fiatal embereket csalt oda, kik 2—3 hónapig működtek ott abban a reményben, hogy a megye ezen határozata érvényre jut és valami existentiára szert tehetnek; de 2 — 3 hónap múlva megszöktek, mert azt látták, hogy a megye nem tudja a honoráriumot kieszközölni, mert a belügy ministerium a megye felterjesztését nem hagyta jóvá, azt mondván, hogy a két állás subalternus egymással szemben, a járásorvos felettese a körorvosnak. így évekig húzódott ez az ügy, természetesen sem járásorvosunk, sem körorvosunk nem volt, holott a kerület 38.000 lakosból áll. Az érdekeltség, az összes infcelligentia, az összes polgárok által aláírt felterjesztés intéztetett újból a belügyniinisterhez, kifejtették, hogy a speciális helyi viszonyok olyanok, hogy lehetetlen másként közegészségügyünket a törvény értelmében megvédelmeznünk. Ezt a felterjesztésünket a ministerium ismét hosszú idő után visszaküldte, mint teljesíthetetlent. Utasíttatott azonban folytonosan a szolgabíró, hogy újságokban, szaklapokban hirdessen pályázatot. Ezek a pályázati költségek már jó nagy összegre rúgnak fel. Mikor elmúlt bizonyos idő, harmadszor terjesztették fel az ügyet a ministeriurnhoz, kijelentve, hogy semmi felelősséget az alispán nem vállalhat Zircz járás közegészségügyeire nézve, mert a speciális viszonyok miatt nem tud embert fogni sem az egyik, sem a másik állásra; ismét visszajött azzal, hogy a kérelem nem teljesíthető. Tegnap voltam bátor és fenn voltam a ininisteriumbau, megkérdezve, hogy mi történik ? Azt az utasítást kaptam, hogy terjeszszék fel még egyszer. így keletkeznek azok a számok. (Derültség a szélső baloldalon.) Ezek veszik el a közigazgatási tisztviselők idejét; ezek azon momentumok, melyek uem a törvény tulajdonképeni szellemét, hanem a paragraplmsok száraz betűjét akarják szolgálni. Ez az egyik momentum, mely közigazgatásunk rákfenéjét képezi. Azt a kérelmet terjesztem az igen t. belügy minister úr elé, mert ez az ügy fel fog jönni ismét, tudom; ha felkövetkezik, azzal az igaz, odaadó jóakarattal, melyet tárczájának elvállalása alkalmával enuntiált, tekintsen bele azokba az actákba és intézze el ezt az ügyet végre úgy, hogy a 38.000 lélekből álló járásnak legyen közegészségügyi orgánuma, mert meglehet, tavaszszal eljön a kolera, a diphteritis 43*