Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-134

358 Í81. ftfgjeáfos Wés 1618. JftMtáf Í4-*«, MAlfclit**. minden évben megjelenik és akkor óriásiak lesznek azok az áldozatok, miket az administráló legfőbb hatóság felesleges serupulusa miatt a járás népe hozni kénytelen. Ezt akartam az igen t, belügyminister úrnak elmondani. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hieronymi Károly belügyminister: (Halljuk! Halljuk!) T. képviselőház! A tegnapi nap folyamán és a mai napon a belügyi tárcza költségvetésének tárgyalása alkalmával nagyon kevés szó volt magáról a tételről, mely megszavazás tárgyát képezi. Foglalkoztak némelyek, kevesebbet az én személyemmel és tetteimmel, de annál több felszólalás volt, a mely vonatkozott közigazgatási bajainkra és külÖDösen közigazgatási bajainkra a múltban. Méltóztassék megengedni, hogy először beszéljek azokról, a mik személyemre és tetteimre vonatkoznak, mert azokkal aránylag rövidebben végezhetek és azután térjek át általában azokra, a mik a közigazgatás bajairól a házban tegnap és ma elmondattak. (Halljuk! Halljuk!) Horváth Gyula t. barátom először képességeimet, jóakaratomat, szorgalmamat érdemen túl emelte ki és azután conchidált arra, hogy mindenre való lehetek, csak erre a helyre nem. T. ház! Már egy múlt alkalommal bátor voltam erre nézve kijelenteni, hogy a dolog természete szerint nem lehet erre más válaszom, mint az, hogy méltóztassék egy kis türelemmel lenni és méltóztassék engem tevékenységem alapján megbírálni. (Helyeslés és tetszés.) Tőle, mint politikai ellenfelemtől előleges bizalmat sem nem kértem, sem azt. hogy nekem bizalmat nem előlegez, neki rossz néven nem vehetem, de megkövetelhetem azt a méltányosságot, hogy engem csak tetteim alapján ítéljen meg. (Helyeslés és tetszés.) Kapcsolatosan azokkal, a miket rám nézve elmondott és a mikre ezekben röviden refleetáltam, hibáztatta — és ez vonatkozik egyedül eddigi tényeimre — hibáztatta azt, hogy munkatársaimúl, államtitkárokúi gr. Andrássy Gyula és b. Jósika Samu urakat kértem fel. Azért, hogy munkatársaimúl kiket választok, a felelősség kizárólag engem terhel, ezt a felelősséget kizárólag én viselem és követelem is magamnak. De ennek aztán természetes következése az is, hogy méltóztassék abban nekem szabad kezet adni, méltóztassék ezt tökéletesen rám bízni; ezen urak tevékenységeért is én leszek felelős. (Helyeslés és tetszés a jobboldalon.) A mi egyébiránt specialiter gr. Andrássy Gyulát illeti, nekem azelőtt is nagy véleményem volt az ő tehetségeiről, de azon rövid idő alatt, hogy együtt működöm vele, úgy képessége, valamint szorgalma és ítélő tehetségének megbízhatósága tekintetében véleményem csak gyarapodott és én örülök, hogy őt munkatársamúl megnyertem. (Tetszés a jobboldalon.) Meg vagyok győződve, hogy ugyanezt a tapasztalást fogom tenni b. Jósika Samu úrról, mert vele szemben az az ellenvetés sem áll, melyet Horváth Gyula képviselő úr gr. Andrássy Gyulával szemben felemlített, hogy t. i. közszolgálatban nem állott, volna; hisz maga Horváth Gyula t. képviselő úr elismerte, hogy közszolgálatban állott. Ezért tehát az a kifogás sem állhat, hogy e téren ujoncz volna. Ezzel bevégeztem volna ezen személyes vonatkozásokat és csak egy tekintetben kívánok még erre visszatérni, a mennyiben azt kérdezte tőlem t. képviselőtársam — pardon, t. képviselő úr, mert hisz én nem vagyok képviselő (Derültség.) — azt kérdezte tőlem a t. képviselő úr, hogy tulaj donképen szeretné tudni, hogyan készítjük mi a reformjavaslatokat, melyeknek elkészítésére egyébiránt ő engem képesítettnek nem tart. T. ház! Szívesen nyilatkozom e tekintetben; újat ugyan mondani nem fogok, de megvagyok győződve, hogy helyesen másként eljárni nem lehet. {Halljuk!) T. ház! Mindig úgy tapasztaltam és úgy vagyok ma is meggyőződve inkább mint valaha, hogy nagy, szerves törvényjavaslatokat, nálunk legalább, a gremialis tisztviselőkkel egyedül előkészíttetni nem lehet, mert mi nem rendelkezünk a tisztviselőknek olyan fölös számával, mint a milyennel pl. Poroszországban egy ministerium rendelkezik, a hol minden egyes nagy kérdés tanulmányozására és előkészítésére véglegesen alkalmazott tisztviselőket hoznak be. Nálunk sokkal szűkebbre vannak megszabva a személyzeti keretek, semhogy a gremialis tisztviselőktől azt lehetne kívánni, hogy a folyó ügyek nagy halmaza mellett nagy, szerves, codificatorius munkákat is végezzenek. Lehetetlen ezen gremialis tisztviselőknek, kik az administratio mindennapi bajaival foglalkoznak és ennélfogva annak gyakorlati biányait és bajait ismerik, közreműködését nélkülözni; én sem akarom nélkülözni és bevonom őket e codificatorius munkákba, de némely törvényeknek sok munkát és időt igénylő előkészítését, szerkesztését és szövegezését egyedül csak a gremialis tisztviselőkre bízni akarni nagy hiba volna. Hiszen, t. ház, előttem megpróbálták ezt. Akkor, midőn a próba történt, kételyeim voltak, hogy ez ezélra vezet-e; az eredmény igazolta kételyeimet és azért én nem szándékozom ugyanabba a hibába esni. A mi specialiter ezen reformjavaslatokat illeti, a kormány általános programmjából méltóztatott tudomást szerezni arról, hogy a kormány legelőször is a közigazgatási bíróságra vonatkozó javaslatot szándékozik előterjeszteni és